|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 20:13 - |
 *Sugár kecsesen szárnyalt a felhők között, a közben az alant elsuhanó tájat fürkészte.* |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 - Semmi baj. - mondta kedvesen, de még mindig nagyon figyelte Angelt.
- Én nem tartom jó kalandnak.... - mondta elkomorodva.
- Vissza kell még mennem oda. -mondta, szinte csak maga elé.
Angelre nézett.
Milyen szép és milyen.....fényes!
Egyszerűen.....nem helyes a Sötétségbe hívni.... |
 -Áh!Édes napfény!-sóhajtott fel megkönnyebülten, hiszen olyan régen érezte bőrén a nap sugarakat, hogy már hiányzott neki.Az utolsó álcázásnak használt piszok darab is levált róla, s újra úgy fénylett, mint egy csillag az éjszakai égbolton, jelezve, hogy teljesen meggyógyult.Vissza repült párjához, és egy felhőn pihenve megszólalt:-Jó kis kalandban volt részünk, nem?-mondta vidáman, majd szomorúan lesütötte szemét:-Bocsáss meg önfejüségemért, de nem tudtam tétlenül nézni, hogy ártott neked az a valami! |
 Könnyedén a kanca elé suhant, és nekieredt a repülésnek. |
 -Nincs kifogásom ellene!Mehetünk!
Azzal kitártotta szárnyait és leugrott a felhőről!
-Menj előre!Én nem tudom merre van! |
| - Lenne kedved odamenni? - kérdezte közönyös hangon, lefelé nézelődve. |
| -Nem.Még sosem voltam ott!-válaszolta röviden és ránézett Álomra. |
- De. Főleg nekem, aki egész életemben szárnyas voltam! - mondta mosolyogva, és széttárta óriási, kékes szárnyait.
- Mondd, jártál már a Fény Birodalmában? - kérdezte hirtelen. |
Melléállt és ő is lepillantott!
-Nem!A varázs nem nehéz!Sőt igen egyszerű!Inkább az a nehéz, hogy akinek van ilyen mágiája, és nem mindenkinek van ilyen mágiája, arra rájönni, megérteni, egyesülni vele és előhozni!Szóval nehéz megérteni ezt a varázst!...Még ez is bonyolult, ahogy elmagyarázom!Nem? |
- Nincsmit köszönnöd! Nekem is...jólesik a társaság. Elég sokminden esett meg velem...
Megrázta a sörényét, ahogy észbekapott.
Nem akart erről beszélni.
- Mondd, nagyon nehéz ez a varázs? - ügetett a kancához.
- Csak mert nem tűnik könnyűnek.....Mégis megcsináltad és feljöttél ide. - mondta, miközben a felhő szélére ért, és lepillantott a (másoknak) szédítő mélységbe. |
Kicsit elvörösödött!
-Köszönöm!Nehezen is jöttem rá erre a mágiámra!-már nem is gondolt a gazdikra, és egy kicsit előrébb ügetett-Tudod, mindig egy ilyen barátra vágytam!Aki vígasztal, és...és jó hozzám!
Visszafordult!
-Köszönöm! |
- Nincsmit megköszönni. - mondta mosolyogva, és kedvesen a kanca vállára tette egyik szárnyát.
- Álom a nevem.
- Tudod.... - kicsit elkomorodott.
- Tudod, mind így van ezzel, aki ilyesmit megél......Mind megszeretjük az első nevelőnket...Fáj, ha eltűnik. Az elsőt sosem adja vissza semmi...Azt az érzést...De nem a mi hibánk, ha mégsem méltók ránk, ha olyan....hogy úgy döntenek, hogy elhagynak minket. Ne is sírj az után! - hangjában elfojtott indulat csendült.
- Fáj, persze...de nem érdemes sírni azok után, akik fájdalmat okoznak. Ilyen lényeket, mint mi, elhagyni! Nem érdemli meg a gondolataidat, aki ezt tette!
- Meg kell tanulni bízni a következőben, hinni a jóban, abban, hogy mostmár minden rendben lesz....
Elmosolyodott, lehiggadt.
- Érdekes......ezek mágiából alkotott szárnyak, ugye? Valahogy...nem tűnsz peguninak...Le a kalappal! Nem minden uni képes erre! - váltott témát. |
Felemelte fejét!
-De...jobb, de szerettem!
Abbahagyta a sírást!
-Köszönöm hogy vígasztalsz!-Felállt mellé! |
- Velem is ilyesmi történt. - mondta halkan, emlékezve.
- De lett új gazdám. Tudom, hogy jobb a réginél.
- Neked nem?
- Téged nem hiszem, hogy normális lény lehetett, aki elhagyott! Ilyen szép kancát....Ne sirasd! Nem érdemli meg! |
-A gazdám itt hagyott!-Felelte úgy hogy rá se nézett a kérdezőre!
-Soha többé nem jön vissza!-Folytatta, de még mindig nem nézett fel! |
Sírást hallott, így keresni kezdte a hang forrását.
Mikor meglátta a kancát az egyik felhőn, azonnal tudta, hogy nem a Sötétséggel van dolga, így leszállt elé.
- Mi baj? - kérdezte halkan, kissé zavartan, de kedvesen és bíztatón. |
| Fairy sírva szállt le az egyik felhőre.Lssan lógatott fejjel, gondolkodva, sírva sétált.Megbotlott, elesett.Lefeküdt és sírt tovább.Szárnyival fejét letakarta. |
Álom a tőle telhető legnagyobb sebességgel zúgott a felhők közt, örvényeket kavarva, foszlányokat uszályként maga után vonva.
Gyakorlatozott. |
*Logos sem habozott. Széttárta szárnyait és elrepült a másik irányba...* |
 - A hálón jönnek a hírek....Minden eriszit összehívnak! A lény.....az új unikornis! Volt a Birodalomban egy! Ó, Lilina! - könnyek kezdtek peregni a szemeiből, ahogy beszélt.
- A Sötét Nagyúr szelleme! Mindenki úgy tudta, hogy Steel elpusztította azt!.....Elkapták Lilinát.....mert ő volt a legjobb.....Fény és Sötét......És most vége! A Sötét Nagyúr él őbenne!
Felugrott.
- Nekem is mennem kell! A többiek talán....számítanak rám..és segítenek is....A fiam! És a csikók! Jaj, mi lesz! - kiáltozta.
A csődörre pillantott.
- Ismered az iskolát az Örök Tél Birodalmában? Ott van egy csomó csikó...Őket már nem lehet tovább otthagyni! Többé nem! Menj, keresd meg a családod, és reméld, hogy megmentheted őket! - kiáltotta különös erővel eltelt hangon, majd leugrott a felhőkről és zuhanni kezdett a mélybe. |
- Mi? Hogy? Mikor? Kibe? - *halmozta el kérdésekkel a pegazust.*
- Az nem lehet.
*Szeme előtt átvillantak a nagy csata részletei, amiktől megrázkódott. Sosem gondolta, hogy az megismétlődhet.* |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Sugár kecsesen szárnyalt a felhők között, a közben az alant elsuhanó tájat fürkészte.*
- Semmi baj. - mondta kedvesen, de még mindig nagyon figyelte Angelt.
-Áh!Édes napfény!-sóhajtott fel megkönnyebülten, hiszen olyan régen érezte bőrén a nap sugarakat, hogy már hiányzott neki.Az utolsó álcázásnak használt piszok darab is levált róla, s újra úgy fénylett, mint egy csillag az éjszakai égbolton, jelezve, hogy teljesen meggyógyult.Vissza repült párjához, és egy felhőn pihenve megszólalt:-Jó kis kalandban volt részünk, nem?-mondta vidáman, majd szomorúan lesütötte szemét:-Bocsáss meg önfejüségemért, de nem tudtam tétlenül nézni, hogy ártott neked az a valami!
Könnyedén a kanca elé suhant, és nekieredt a repülésnek.
-Nincs kifogásom ellene!Mehetünk!
- A hálón jönnek a hírek....Minden eriszit összehívnak! A lény.....az új unikornis! Volt a Birodalomban egy! Ó, Lilina! - könnyek kezdtek peregni a szemeiből, ahogy beszélt.