|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.30. 23:28 - |
 Illustrissima talán butaságot csinált. De nem érdekelte. Világéletében kivételes volt.
A pilleszárnyúaknak nem volt ajánlatos ilyen magasra szállni, mert a szárnyaik nem alkalmasak az ilyen magasságban előforduló viharok leküzdésére. De ő szeretett itt lenni és lenézni. Ha veszély jönne, majd kikerüli, gondolta. És csapongott, csapongott boldogan. Bátornak hitte magát. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Meglátta a színes csődört és azonnal odarepült hozzá.Leszállt mellé és átölelte.Aztán hátrébb lépett.
-Ohh, úgy hiányoztál Bukephalos. |
 Felállt, és hatalmas szárnycsapásokkal, farka szétterítésével eloszlatta az őt elrejtő felhőszintet.
Aztán kinyújtózva körülnézett. |
| Nika visszatért hosszú útjáról.A csődört, Bukhepalost kereste.Itt váltak el valahol, már nagyon hiányzott Nikának.Óriási körökben kezdett keringeni, hátha az egyik felhőn, meglátja csődört. |
*Despota is fejest ugrott a levegőbe.
A hatalmas lendület jó ideig elsodorta Őket a Sötétség felé...* |
 Brünhilde mosolygott.
Aztán ugrott egyet, és becsukva szárnyait eltűnt a felhők közt, mintha csak medencébe csobbanna be. |
- Engem nem zavar.
*Ő is lenézett, majd egy alig hallható pukkanásra felpillantott. Egy pávatoll lebegett az orra előtt.
Egyik szárnyával megfogta, majd tollai közé csúsztatta az "üzenetet".*
- Igen, itt az idő.
|
Brünhilde lassan lehiggadt, és leszállt Despota mellé.
- Mostmár abbahagyom! - ígérte.
- Megyünk? - kérdezte lefelé nézelődve. |
*Lelassított, majd rászállt egy magányosan lebegő felhőre.
Neki nem volt sok kedve össze-vissza zirkálni a levegőben, de gyönyörködve nézte boldog párját.* |
Hihetetlen sebességgel ért fel a ragyogó fény hazájába!
Felette a végtelen, csodás ég, alatta felhők, mintha havas, végtelen vidéket látna, és a szíve olyan könnyű, mintha az is csak fényből és lmokból, könnyed felhőkből lenne összeszőve.
Rég mozgott, így most valósággal tombolt!
Pörgött, zuhant, újra emelkedett, őrült spirálban csapongott, begyorsított, hogy a tőle telhető legmeredekebb szögben és a lehető leggyorsabban megforduljon....úgy érezte semmi sem állíthatja meg! |
 Beért a felhők közé..... |
 *Először csak egy helyben lebegett, majd meglassította a szárnyaipásait és elkezdett ereszkedni.* |
Könnyedén bólintott.
- Rendben. Menjünk.
És már pörgött is lefelé tovább, mint valami hulló falevél. |
- Ezek szerint sikerült megtudni a választ.
*Végigmérte a pegazust.*
- Repüljünk lejjebb. |
Kis ideig hallgatott, majd megszólalt:
- Választ kerestem.....egy.....kérdésre......Mindenképp tudnom kellett..... |
*Logos biccentett az érkező pegazusnak.*
- Ilyen magasan még a madarak sem repülnek... Mi járatban vagy ilyen magasan? |
Kis ideig, míg lefelé kanyargott, azon gondolkozott szóba álljon-e az Úrnő lényével, vagy csak folytassa-e útját lefelé.
Az udvariasabb út mellett döntött, meg nem is hitte, hogy a pegazus véletlenül lenne csupán ott, így egy kecses, lendületes ívvel felhúzta magát a fekete lényhez.
- Üdv! - kiáltotta neki. |
*Egy bizonyos magasság fölé sosem repült, így annál a pontál mint mindig, most is megált.
Megkönnyebbűlt, amikor látta, hogy a pegazusnak megjött az esze és elkezd lefelé ereszkedni.
Ő is lejjebb ereszkedett és rászállt egy kósza felhőre.* |
Kyara egyre jobban lihegett, ahogy felfelé száguldott óriási erőket mozgósítva, és a levegő rohamosan fogyott körülötte.....
De a lelke még tovább gyötörte! Nem bírt lassulni......És egyre kevésbé érezte, hogy akarna....
A könnyek lassan már nem a csípős széltől törtek elő a szemeiből.....
Aztán valami lefékezte!
Érezte, ahogy a szárnyai nem emelik tovább, hanem megtartják. Egy helyben lebegett, és lassan minden csapással kicsit süllyedt..
A levegő könnyebben jött, de ő most csak arra gondolt, hogy ezt nem ő csinálja, és ez a lehető legkevésbé sem tetszett neki!!!
'Mi ez?!?!?!?!' akarta ordítani, de az sem történt meg! Csak nyugodtan süllyedt lefelé....
'Elég.' zengte egy új hang.
'MI?!'
'Nyugodj meg. Nincs jogod ahhoz, hogy kárt tégy magadban, és nincs is igazi okod rá....'
'Nincs?!' vágott közbe.
'Nincs. Lény vagy. Aki voltál. Van családod.....Egy fiad...Kyrador, ugye?'
Rettenetes szívdobbanások.....A torka összeszűkült...
'Jól mondtam tehát a nevét.....' állapította meg az idegen hang.
'Ki vagy?' kérdezte szelídeben.
'Tudod te azt jól.' nevetett a hang.
'Nem hittem...'
'Persze hogy nem. Senki sem tudhatja előre, se nem hiheti....Mindegy. Mostmár ez van. Tedd túl magad a történteken, ne legyen se harag, se fájdalom! Légy az, aki eddig! Ne mocskold be a neved! Eredj lejjebb! Van ott egy főnökségi. Ha akarsz beszélhetsz vele. Vagy ha nem akarsz, akkor nem......Tégy úgy, ahogy jónak látod. De mostantól ne feledd az új vonásod!' a hang felzengett még egyszer, erőseben, mint korábban bármikor, majd elhalt.
Kyara még várt kicsit......aztán sóhajtott egyet, és biztonságos, szelíd spirálban elkezdett leszállni.
És mindaz, ami eddig gyötörte - döbbent rá - eltűnt! |
*Logos összeráncolt szemöldökkel nézte a meredeken felfelé repülő pegazust. Nem értette, mi is a célja. Jobbnak látta a biztonság kedvéért a közelében maradnia.
Gyorsan felszállt a felhőről és a pegazus felé vette az irányt.* |
Áttörte az utolsó felhőréteget, és körül sem nézve nekilendült a hatalmas, sötétkék kupolának, ami milliárd fényes szemmel pislogott rá.
Neki nem volt ereje, hogy a levegő nélküli helyeken megéljen, így tudta valahol, hogy még tovább menni felfelé nagyon veszélyes rá nézve, de nem állt meg!
Valami úgy űzte tovább, mint vadász a vadat.... |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illustrissima talán butaságot csinált. De nem érdekelte. Világéletében kivételes volt.
Meglátta a színes csődört és azonnal odarepült hozzá.Leszállt mellé és átölelte.Aztán hátrébb lépett.
Felállt, és hatalmas szárnycsapásokkal, farka szétterítésével eloszlatta az őt elrejtő felhőszintet.
Brünhilde mosolygott.
Beért a felhők közé.....
*Először csak egy helyben lebegett, majd meglassította a szárnyaipásait és elkezdett ereszkedni.*