|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Rámosolygott Kyarára, s Kyrador után ment. |
- Ez épp Hozzád illő feladat! Épp amilyenre vágytál - mosolygott fiára.
 Biccentett anyjának, majd kissé elvigyorodva bólintott Éji Táltosnak, és a sűrűbe vetődött!
|
| Bólintott Kyrador szavaira.Megnyugodott Éjfél szavaira és mosolyogva nézett a kamaszra.-Hát akkor találjuk meg Herut!-kacsintott rá. |
Komolyan és értetlenül nézett Éji Táltosra, mintha azt fontolgatná tréfál-e.
- Tudom, hogy szólni kell a felnőtteknek, ha nagy a baj, de Heru sosem szokott elkószálni!!! Ezért nem értem merre lehet.....És a szüleit nem kérdezhetem meg....Csak Éjfélt, az apját....Itt mindenkinek csak egy szülője van.
De gyorsan a felnőttek felé indult, szándékosan nyugodt képpel kikerülve Thaliont.
- Nem találom Herut! - állított a felnőttek elé.
Riadtan pillantott fiára, de látta, hogy nem tréfál!
- Hol lehet? - pillantott Éjfélre.
 - Én sejtem....Nem kell félni..... - mondta halkan.
|
| Bólintott.-És megkérdezted már a szüleit, merre lehet?Ilyenkor noha megértem, nem jó a felnőtt segítség, de sokszor segít!-kacsintott rá. |
Kyara újabb csodálkozó és örömteli pillantással adózott új barátjának.
Kezdte megjegyezni Éji Táltos bánásmódját, hogy később ő is tudja hogyan kell Kyradort kezelnie.
Remélte, hogy nem lesz baj ezután sem. Mindnyájuk sok szomorúságon volt túl, jó lett volna békés boldogságban tovább folytatni az ismerkedést. Végül nem ment Táltos után. Hadd tanuljon Kyrador! Minden rendben lesz, csak idő kell és remény.....
Közben elgondolkozott, hogy vajon a fekete lény csak kelletlenségből időzik-e velük.....
Kissé elfintorodott, de már ő is aggódott, és tudta, hogy Thalion micsoda tombolást rendezne, így kibökte:
- Nem találom Herut! |
Csak mosolygott.
Odalépett Kyradorhoz.
-Kit keresel, Kyrador?Segíthetek? |
- Nem olyan udvariatlan és hebrencs, mint amilyennek tűnik! Csak.....forróvérű.... - kelt fia védelmére kissé, de el kellett ismernie Éji Táltos elveit is. Jól beszélt a mén, és Kyrador reakciója még beszédesebb dolog volt!
- Tény, hogy olyan, mint az apja - sóhajtotta.
 Összemosolygott Éjféllel.
- Minden kamasz csődörrel nehéz valahol! Thalion mérhetetlenül önfejű! Engedelmes is, megteszi amire kérem, a feladataiban egyenesen példás, de......ha valamit a fejébe vesz, senki sem tántoríthatja el!
Thalion nem tudott felelni neki (ami persze nyugtalanította a fehér csődört), így Kyrador elindult megkeresni a fiatal csikót.
- Heru? - lépett a bokrok közé. |
| -Én is ilyen voltam, mint ő!Bár tőlem nem volt távol az apám, ezért ő tanított ezekre, tehát nem érezhetem teljesen át őt...de a lényeg, hogy kellő szigorral kell bánni a kamasz csődörökkel.Éreztetni, a szülő nem csak magyaráz, tanít!...Persze ez is szép teljesítény, amit eddig elért!Lehetne sokkal rosszabb is! |
- Őszintén megleptél Éji Táltos! Kyradorral mindig is nehéz volt! Téged viszont komolyan vesz! Úgy tűnik barátságos kihívásnak tekint! - mondta mosolyogva és csodálattal. |
| Mosolyogva nézett utána.-Majd megérti és tán így cselekszik!-jegyezte meg halkan. |
Kyara csodálkozva nézett Éji Táltosra, és őszintén tetszettek neki a szavai.
Szeme sarkából fiára pillantott....
Kyrador is a ménre meredt összehúzott, gyanakvó szemekkel, de a hókás arcon őszinte nyíltság ült.....
Nem szólt, csak hirtelen megfordult, és elmasírozott Thalionékhoz.
- Heru merre van? |
Rövidebbet nevettet a többieknél és látta Kyrador merengését.
-Akkor te is kezd kis feladatokkal!Egy kislovag, ha naggyá akar válni, kis dolgokat kell tennie, s a nagy dolgok is kicsik lesznek számára! |
- Ugyan! Thalion tényleg olyan, mint egy kiskirály! És a neve is ezt jelenti! Törődő, védelmező, türelmes.... - sorolta unott arccal.
- Amikor kisebbek voltunk, sokat játszottunk, de újabban mindig arra bíztat, hogy csináljuk együtt a fontos feladatokat! Szerintem annyira nem is fontosak.....
Lemondó sóhajjal megcsóválta a fejét.
- Thalion jól csinálja! Remény támasza és büszkesége ő! Kisebb feladatokkal kezd, hogy később bírja a többit! - mondta szelíd kioktatással.
- Jobban örülnél, ha a Birodalmat kellene megmentened?
- Igen! - vágta rá, majd anyja fáradt mosolyát látva hízelegve hozzátette:
- Hisz én vagyok a kislovag!
Erre már mindenki elnevette magát.
De Kyrador közben elmerengett.... |
| -Nana!-mosolygott rá-Azért csak finoman a szavakkal, Krador!Ha "kiskirály", ha nem, barátokat könnyen ellehet veszíteni ilyenkorban. |
Kyara körbepillantott. Szerette volna, ha nem tűnik fel, hogy mennyire megörült annak, hogy Kyrador megbékélt Éji Táltossal, aki pontosna tudja hogy bánjon vele!
- Merre vannak a csikók? - kérdezte.
- Thalion segít Hónak úszni..... - mosolyodott el.
- Illik rá a neve - mondta kissé gúnyosan.
- Valódi kiskirály! Összeillenek Kryannával! |
| Kölöcsönösen méregették egymást, ám Kyrador pillantása komolynak tűnt, már egyáltalán nem volt csikó.-Az üdvözletet viszonzom!-mondott csak ennyit.Nem sok, de, ha elkezdené dicsérni, az az ifjú méltoságán aluli lenne |
- Nos - fordult kissé szégyenkező mosollyal Éji Táltoshoz.
- Ő itt a fiam, Kyrador! Az én kis hű lovagom! - mosolygott, és nagy csókot adott a csikó feje búbjára.
Elhúzódott kicsit a puszi elől, de lelke mélyén örült, hogy anyja így szól róla. Kissé megenyhülve, de még mindig nyersen köszönt hát:
- Üdv!
Majd komoly, éles szemeivel végigmérte az idegent, és valahogy megérezte, hogy nem kell tőle tartania. Amúgy is hallotta anyja szavait, miszerint ez a fekete lény is elvesztett valakit.....Elgondolva saját életét meg a társaságét, végül elfogadta Éji Táltos jelenlétét. |
| Kicsit elmosolyodott, látva Kyrador viselkedését!Kamasz korában ő sem volt valami tapintatos csődör. |
- Éji Táltos, hadd mutassam be Éjfélt, Reményt és Égető Ragyogást! Ő itt Éji Táltos - mutatta be az érkezőt mindenkinek mosolyogva.
- Neki is....van egy vesztesége..... - mondta még elhalkulón.
Bólintott a fekete lénynek.
- Megértünk - mondta nyugodt, nemes hangján, részvéttel nézve Éji Táltos szemébe.
Hirtelen Kyara mellett termett, és szinte szúrósan meredt az idegenre.
- Ki vagy? - morrantotta majdhogynem ellenségesen.
- Kyrador! - szisszent fel.
- Kérlek viselkedj - mondta halkan, de nagyon szigorúan. Jól leszidta magát lélekben: már csak fia udvariatlansága hiányzik ide, mert félreérti a helyzetet!
- Éji Táltos új barátunk, társaságot kerestünk, azért jöttünk ide - mondta még kemény hangon, amire úgy tűnt fia kicsit lehiggadt. |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
Rámosolygott Kyarára, s Kyrador után ment.
Biccentett anyjának, majd kissé elvigyorodva bólintott Éji Táltosnak, és a sűrűbe vetődött!
- Én sejtem....Nem kell félni..... - mondta halkan.
Összemosolygott Éjféllel.