|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 *Biccentett Lentartnak.
Udvariasságból Ő is mosolygott a két kancával, de inkább a csikóval játszadozott.
Először meghúzta az üstökét úgy, hogy a kicsi ne lássa, Ő volt... Aztán pedig egy-egy tollát, más-más irányból, végül a füléhez hajol és halkan megkérdezte.*
- Van kedved olyan gyorsan repülni, mint egy sárkány tud? - *suttogta.* |
 Megrázta fejét és prüszkölt egyet.
"Kancák!"-gondolta
|
- Most is űzöl egyet? - kérdezte kedvesen és udvariasan.
 - Ó, már nem! - mosolygott szélesen.
- Az Árnya volt olyan bolond, hogy betévedt ide! Ez erdőbe! - kuncogott.
Ő is szélesen elmosolyodott.
- Akkor már nem kell félnünk tőle, ugye, Anmira? - nevetett őszintén, együtt a fehér kancával. |
Unottan bólintott.Nem szólt, nem is tudott mit. |
Szélesen elvigyorodott, és Lentart mellé lépett.
- És mellesleg az Árnyak vadásza! - mondta nagyon komoly képpel, Lentartra mosolyogva.
- Nahát - nézett elismerően a csődörre.
- Ahhoz nem kell kevés bátorság és erő szükséges! Én Maranna vagyok!
Szárnyával a még mindig a nagy, szárnyas mén körül lábatlankodó csikóra mutatott.
- Ő a lányom, Kryanna, ez a peguni pedig Triopo! - mutatta be beszélgetőpartnerüket is egyúttal. |
Lentart nem tudott erre válaszolni.Maradt volna Amnirával, de nem akart odamenni.Gondolkodott egy kicsit, majd Amnira csillogó szemeibe nézett.Sóhajtott egyet, mert látta a kancán, hogy visszamenne, és elindult a kisebb csoport felé.Megállt, majd így szólt.
-Üdv!Lentart vagyok! |
Bólogatott a mén szavaira.
- És mikor vagy tigris? - kérdezte élénk pillantással.
- Van okom elmenni? - kérdezte vidáman, kihívóan, csillogó, kérdő szemekkel nézve a ménre, de távolságtartóan a magasba tartva fejét. |
*Triopo szeme sarkából figyelte Anmirát és a számára idegen mént.*
- Igazi? Én nem így fogalmaznék - *válaszolta Marannának.*
- Legtöbb időmet peguniként töltöm. - *folytatta.* - Sárkány formát leginkább csak akkor öltök, ha szükség van a nagy fizikai és mágikus képességeimre. |
| -Mindigis útáltam a nagy tömeget és a nagyobb társaságokat!Maradsz még? |
Bocsánatkérőn rámosolygott Marannáékra, és odaügetett a szürke ménhez.
- Mi az? |
Prüszkölt egyet majd megrázta sörényét.
Intett fejével, hogy jöjjön, bár tudta, hogy a kancákat nem lehet kicsalni a társaságból.
Csak állt várakozón. |
- Érdekes! Én mindig ezt hittem, hogy az alakváltók bármivé átalakulhatnak! Mint a közülünk való! Voltaképp.... - kissé zavartnak tűnt, de aztán folytatta - melyik az...igazi alakod? Már ha van...
Kíváncsian figyelt, míg a távolabb, némán álldogáló lény jókora horkantása el nem csalta a figyelmét. Lentartra mosolygott, és kérdőn oldalra biccentette a fejét. |
Lentart mogorva képpel, messziről nézte ahogy gyülekeznek a lények.Sosem szerette a tömeget.
Egy nagyot horkantott, hogy legalább Amnira meghallja, aztán várt. |
*Megkönnyebbűlten sóhajtott fel és felszabadultan válaszolt Anmirának.*
- Nem. - *kezdte.* - 3 fix alakom van. Ez - *tollas szárnyával magára mutatott.* -, a sárkány alak - *kicsit elhallgatott.* - és egy harmadik, ami tigris. |
Összenézett Lamírával.
- Már értem - mondta, ahogy legyűrte meglepetését.
Aztán csak elmosolyodott.
- Így valóban birtokolhatod a sárkányok képességeit, de valóban nem vagy olyan, mint én!
- Hány alakod van? Bárkit le tudsz utánozni? - kérdezte kíváncsian.
 Meglehetősen unta magát, mert a beszélgetést nem értette, és senki sem játszott vele.
Így kimászott anyja szárnya alól, amivel eddig szórakozott, és Triopo sárkányállapotban felejtett részéhez kocogott. Jó ideig nézegette, néha reménykedve pillantva a sajátjára, majd paskolgatni kezdte. |
*Elkezdte hevesen rázni a fejét.*
- Nem, nincs! - *tiltakozott. Úgy döntött, kimondja:* - Alakváltó vagyok.
*Füleit ide-oda mozgatta, várta a reakciókat...* |
Kissé elvesztette a lelkesedését.
- Szóval Neked mégis sárkány volt egy felmenőd...Csak nem látszik - mondta szinte bánatos hangon. |
| - Hát... ami azt illeti... - *kezdte kicsit tanácstalanul.* - Nem úgy hasonlítunk, mint gondolod - *bökte ki végül Marannára nézve.* - Több közöm van a sárkányokhoz, mint gondolnátok. - *fejezte be végül.* |
Megörült!
- Nekem is! Pedig nem vagyok sárkány vagy sárkányféle! Nincsenek sárkány rokonaim sem. Egyszerű, hegyi pegazus vagyok. Nem hittem, hogy találkozom hozzám hasonlóval! - mondta őszinte örömmel.
- Áh, a sárkányvarázs igazán elharapózott a Birodalomban! - mondta nagy komolyan, aztn kacarászva hozzátette:
- Mindenkit magával ragad! Nézzük meg csak Michaelangeót! Mindenki hallott már róla, de alig páran ismerik, oly régen ment el a Sárkányhercegnővel!
Csodálkozva figyelt, mert ő is hallott meséket a fura, hosszú nevű lényről. |
*Mind a két kérdésre bólintott.*
- Igen... és... igen.
*Közben jól mulatott Anmirán és Kryannán.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
*Biccentett Lentartnak.
Megrázta fejét és prüszkölt egyet.
- Ó, már nem! - mosolygott szélesen.
Meglehetősen unta magát, mert a beszélgetést nem értette, és senki sem játszott vele.