|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.30. 13:26 - |
 *Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Alassëa lassan a patakhoz sétált, lehajtotta szép fejét és lassan kortyolt belőle. Virágokkal teletűzdelt sörénye lágyan a homlokába omlott, miközben ő szomját oltotta, s úgy érezte, nincs ennél békésebb hely a világon.* |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Vállatvont.
- Ha eljön a viták ideje, úgyis szólítanak. Most nincs semmi kedvem elutazni a Rémségek szigetére. |
 -És gondolom nem sikerült-folytatta mondókáját
-Én megpróbálnám-mondta hátha rá tudja venni az unikornis, hogy megpróbálja |
Tűnődőnek látszott.
- Szerintem valami ilyesmi már meg is történt...... |
| -Szerintem a próbát megérne.De ha ismersz a te gazdád lényei közül egy olyat aki a te oldalondon áll és "ember" számba veszik akkor lehet, hogy sikerrel járnátok-bíztatta tovább |
Fáradt arccal legyintett.
- Mit sem ér a szavam! Hiába vagyok a gazdám egyik első lénye, mivel az elemem folytán eléggé fiatalos vagyok és lassan érek meg - itt apró mosoly jelent meg az arcán - gyereknek tekintenek. Annak is örülhetek, hogy legalább szabadon, egyedül járkálhatok, dajkák nélkül! - fintorodott el.
- Megaztán...remélem, hogy nálam komolyabb, erősebb lények is tiltakoznak majd.....Biztosan másnak is van kifogása...Addig meg remélem maradhatok. Egy ideig még mindenképp élvezhetem ezt a csodás vidéket! - szippantott nagyot a meleg szellőből. |
| -És ha pont te lennél az?Miért ne?Ha igazán szeretnél maradni egy próbát megér nem?-igatta a téma Desártot |
| - Ó nem, nem Te. Hanem a társaim...Meg akarják szabni, hogy hol éljek...Illetve, páran akarják megszabni, mindnyájunknak.....Pedig én szeretnék maradni...Jó lenne, ha valaki szót emelne a költözködés ellen. |
-Bajvan?-kérdezte
-Én vagyok a baj mert akkor elmegyek-mondta hátha ez segit a lénynek |
Neki is tetszett ez a völgy. Ideillőnek érezte magát.
Kitárta egy pillanatra teljes pompájában hatalmas pilleszárnyait. Igazán szépek voltak. Még van némi ideje, mielőtt el kellene kezdenie vigyázni rájuk. Talán itt nem is kell majd aggódnia! De persze nem maradhat...Kissé elkomorult.... |
-Én épp felfedeztem madj erre a csodálatos helyre bukkantam-mosolygott
-Ign a lekék nagyon szórakoztatóak |
Illustrissima szúrósan méregette még egy darabig az unikornist, majd megrázta sörényét.
- Hát én csak idelátogattam. Nem tudtam, hogy vannak, akik itt élnek. Csak szórakozni jöttem a lepkékkel. |
| -Nem nem vagyok őrszem és eddig észre se vettem, hogy itt vagy.Csak azért vagyok itt mert ez az egyik kedvenc helyem-mosolygott az idegen lényre |
| - Te valami itteni őrszem vagy? Ha nem, miért figyelsz engem? Mit keresel itt? - húzta össze szemeit. |
Hirtelen hátraugrott mert az idgene lény megilyesztette
-Óhhh...Üdv-mondta majd elmosolyodott |
Szökellve haladt egyre gyorsulva a virágok közt. Felszállást tervezett, főleg, hogy a lepkék is szinte csalogatták versenyezni!
De aztán észrevette, hogy mulatságos ténykedését figyeli egy unikornis kicsit magasabbról.
Megállt és egy ideig nézte az idegent, majd végül felügetett hozzá a domb oldalába.
- Üdv! - nyihogott rá tüntetően vidáman. |
Nagyott szippantott a levegőbe.Tettszett neki a környezet.Egy pár pillangó körülötte repkedett.Egy Desárt orrára szállt kicsit csiklandozta őt.Majd egy nagy tüsszentés körében el is hagyta őt.
-Bocsi csak csikiztél-körbenézett a völgyben észrevett másik két unikornist.Várta hogy észreveszik-e őt |
Boldogan nyihogva vágtatott össze-vissza, keresztbe-kasul a völgyben, a pillangókkal játszogatva.
Szárnyai miatt egy ideig a csodás kis ékszerek valóságos tömegben követték, de aztán napirendre tértek a "nagytestvér" jelenléte fölött. Illustrissima gyerekes boldogsággal rohangált köztük, élvezve a gyönyörű vidék gyönyörű napját. Hogy is lehetne boldogabb? Mindig valami ilyen helyről álmodott! |
*Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Alassëa lassan a patakhoz sétált, lehajtotta szép fejét és lassan kortyolt belőle. Virágokkal teletűzdelt sörénye lágyan a homlokába omlott, miközben ő szomját oltotta, s úgy érezte, nincs ennél békésebb hely a világon.* |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Vállatvont.
-És gondolom nem sikerült-folytatta mondókáját