|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 15:31 - |
 Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Egy hatalmas,fénylő kapuhoz ért,amin virágok futottak fel.Szinte barátságosan hívta magához.Közelebb lépkedett hozzá és a kapu kinyílt.
Ami bent fogadta,az minden képzeletét felülmúlta: égig érő fák voltak mindenütt,amik finom kékes árnyalatban úsztak.A fákon takaros kis kunyhók voltak,amik szinte a fákba olvadtak.A faházakon kívül,még rengeteg szökőkút,és különböző méretű házak voltak,bizonyára némelyik templom,árusok helye és még sok sok hasonló volt és mindenütt könnyed,tünde muzsika szólt.Ami mégis a legérdekesebb volt,azok a lakosok voltak.Volt rengetek mágikus lény,de a többségük tünde volt.
A mámoros látványtól egészen elállt a lélegzete.Be is lépett,hogy körülnézzen ezen az új helyen. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 -Igen, ez így van... De csak nem hagyhatok egy Ireszit meghalni.
-Ami azt illeti, halhatatlan.
-Most nem ez a lényeg. Mi lesz a manóval? Szóval, nektek mi az elemetek??? |
Az utolsó mondatra érdeklődve kapta fejét Melanira és Isisse-re. |
-Jajj, bocsánat! Milyen tiszteletlen vagyok. Az én nevem Ireth. És veletek mi történt? Mi ez a sok nem varázslény? És hogyhogy Melani és Isisse együtt vannak? Ha jól tudom, akkor ti ki nem állhatjátok egymást. |
Mélyen bólintott.
- Tiszteletem! - köszönt a nevelőnek. |
-Üdv!-köszönt Annúminas az érkező nevelőnek.
-Dehogy zavarsz!-mondta.
-De ki vagy, ha szabad megkérdeznem. |
Ekkor valami lepottyant az égből.
-Nagyon szuper. Úgy imásom a varázsviharokat. A legjöbb emikor ide,oda dobál a bírodalmon belül-dünnyödte Ireth. Fölállt és leporolta magát. Körülnézett. Ekkor észrevette a lényeket.
-Áh! Sziaszok! Remélem nem zavarok.
|
-Köszönöm.-mondta.
-Igen tudunk. Ez egy olyan manó
-Volt. Ugyanis meghalt.
-Azt kétlem. Szóval ez egy olan manó, amely a varázslények kiírtására szakosodott. Csak a négy őselem mindegyike közül egy lény, plusz egy varázsember pusztíthatja el a következő igével:
-Most enm ez a lényeg. Ere ráérünk akkor, ha megvannak az elemek és egy varázsember. A négy őselem alatt mit értessz?
-Tűz, víz, föld levegő. SZóval, én tűz vagyok, és ti? Márhe részt akartok venni a pusztításban.-fordult Vándorék felé.
|
Isisse elé lépett.Felsegítette,majd biccentett.
- Üdv! Én Vándor vagyok. - mondta - Remélem már nincs komoly baj.
Körülnézett.
- Tudunk valamit erről a furcsa manóról? Honnan jött? Mit akar? |
Azért hálásan bólintott Eqintának, és újra talpon volt. Az utolsó sebeket már játszva gyógyította be, aztán visszafordult a többiekhez.
-Egyébként üdv!-nézett az átváltozott kancára.
-Annúminas vagyok.-mutatkozott be. |
| -Ez nem hinném hogy segít. A fáradság nem seb, és nem is betegség. Arra a pihenés a gyógyír. Csak és kizárólag. |
 Annúminas-hoz sietett.
-Eddig te gyógyítottál hát most én gyógyítalak téged!-mondta azzal hozzá érintette szarvát és életerőt adott neki. |
És ekkor valami furcsa dolog történt. Az unicornis, akit Melani Iconnak hitt, átváltozott. Isissevé, és így szólt.
Éppen erre sétáltam én, és a többi lény és állat, mikor egy gonosz manó megjelent. A védelmező medalionjainkat magához hívta, és átkot szórt rá. A medalionokból Nagy, valami kék micsodák száguldottak ti, és megsebesítettek minket. Az én medeliomon kívül mindet egy szekérbe tette, és elvitte. Magát öreg néninek álcázta. Az én medálomat nem találta, így az itt maradt. Azért találtatok ránk. az hívta a iedet, és a többit, amivel a manó megsebesített minket, és azok lógnak most társaid nyakában is. De na aggódjatok, már nem bántanak senkit. Csak védelmeznek.-mondta, és a végén az ismeretlenek felé fordult. |
Mikor Melani látta, hogy a csikó kifáradt, folytatta a "tettét" Végül Iconhoz fordult:
-Mi történt? |
Döbbenten torpant ő is meg, és hitetlenkedve nézett körül.
-Úristen...-motyogta, de tovább nem is tétovázott: odaügetett gyorsan mindenkihez, aki sérült volt, és szarva suhintásaival begyógyította legsúlyosabb sebeiket. Végül kimerülve dőlt neki egy fának.
A sok gyógyítástól alaposan elfáradt.
-Mi...mindjárt folytatom...-lihegte nekik, mire azok hálásan bólintottak neki. |
Dermedten nézett végig a tájon.Teste összerándult az elborzongáson.A Tündék Városaközpontja már messze volt.Valahol az erdő határán lehettek.
- Ki? Ki tehette ezt? Ki lenne képes ilyen borzalmat tenni?! |
| -Ikon!-ordított fel Melani, mikor meglátta lesérült csikókori barátját. És ekkor mást is észrevett. Mindenfelé sérült lények. Voltak legalább tizen. És nem csak mágikusak. Őzek, madarak hevertek sérülten mindenfelé. |
Majdnem felkiáltott, annyira húzta sörényét az ékszer.
-Induljunk hát!-nyögte ki, és tempós ügetésben a mutatott irányba indult.
Kicsit enyhült a húzás. |
| A medál megrándult lefelé majd vissza engedett.Eqinta bólintott.Ahogy a kanca bólintott erősen húzni kezdte.Melső lábait megfeszítette míg a hátsógat előretolta és próbált befékezni. |
Melani és Vándor mellé ügetett, aztán visszanézett Eqintára.
-Eqinta!-szólt neki, mert úgy látszott, mintha gondolatai kissé elcikáztak volna.
-Jössz? |
| -Akkor irány. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
-Igen, ez így van... De csak nem hagyhatok egy Ireszit meghalni.
Annúminas-hoz sietett.