|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.19. 20:15 - |
 Galbatorix a hatalmas Város felett állt.
Legalábbis, ő így érezte a torony ablakának párkányán.
Lazán megfordult, és nézte kicsit az elétáruló látványt: a fátyolos-fügyönyös falú, szőnyegekel bélelt szobában csaknem mindenütt párnák pöffeszkedtek.
A legnagyobbon, amin egy sárkány is elfért volna, egyetlen lény feküdt.
Egy alig derengő, fehér lény. Úgy feküdt, mintha soha többé nem akarna felébredni. Homlokköve seszínű volt, és néha kavargott, majd újra kihunyt.
A föléhajló, leginkább rémre emlékeztető kanca suttogása betöltötte a szobát. Ahogy a suttogás néha felerősödött, úgy kezdett a homlokkő változni.
A suttogástól, bár Galbatorix már régóta ismerte a csontmaszkos lényt, most is kirázta a hideg a csődört.
A hangok egyáltalán nem tűntek eviláginak. Igaz, hogy a tulajdonosuk épp varázsolt, és önmagában sem volt evilági, de ahogy a hangok csaknem kicsalták a lelkét simításukkal, hogy kövesse őket, hogy hagyja abba a fejtörést és borzongást, és olvadjon fel a csodás, súlytalan táncban....Galbatorix ellen tudott állni, de nem kedvelte mindezt. Túl idegen volt őtőle! Épp ezért kellett neki Vanwa Vala. Tudta jól, hogy a kanca nem ártana neki, most is legföljebb szórakozik, ugyanakkor sosem tudta megzokni ezt a hatalmat. A suttogás erősödött, halkult, hullámzott a szobában, szavak nélkül szólt, és Galbatorix tudta, hogy hat.
 Vanwa Vala megrázta a fejét, és kissé visszahúzódott.
- Mi az?! - hörrentett feszülten, és előrelépett.
- Nem tudom felébreszteni...Nagyon gyenge.....Nem is látom értelét próbálgatni..... - mondta, aztán egy csaknem elrejtett tálhoz lépett, ami a párnák közt lapult.
Ivott belőle, majd elnyúlt Lilina mellett.
- Miért nem hagyjuk csak úgy itt? Hadd pihenjen. Mi baja lehetne itt? Gyerünk innen! - mondta a fehér lényre pilantva, méricskélve őt.
Könnyedén és lesajnálóan nézett a csődörre, elnyúlva a párnáján.
- Galbatorix, ne bolondozz! A kancának szüksége van rám. Megtehetném, igen, megtehetném, hogy hagyom kiszakadni a testéből, és aztán visszaparancsolom. De annyira gyenge, hogy történhetne tragédia! Mellesleg: amíg jó helyen van, addig ottmaradjon, ahol van az a lélek! a helyén! Ez nekem minden erőfeszítést megér....
Sötéten elvigyorodott.
- Ez éppolyan erőfeszítés, mint az én álhatatosságom, hogy végre hozzámgyere!
Nagyot, reményvesztettet sóhajtott.
- Galbatorix.....ezt már sokszor megbeszéltük.........
- És még mindig nem értem a választ! - dobbantott.
Türelmesen pillantott a lényre.
- Kár lenne egy ilyen szép, gyümölcsöző, észérveken és érdekeken logikusan alapuló szövetséget bolond érzelmekkel tönkretenni!
Horkantott.
- Bár lehetnénk épp őszinték is: nem vagyok bolond! Tudom jól, hogy sosem bíznál bennem, és Te is tudod, hogy én sem igazán benned! Régóta ismrjük egymást, és mikor egymást védjük, akkor is szemeket növesztünk hátul! Akiket érdekek hajtanak, megértik egymást, tehát tudhatnád, hogy ez minden lenne, csak nem helyes döntés! Csak azért, hogy szilárdabb legyen a szövetségünk, meg hogy jobban szemmel tartsuk egymást a közelség miatt.....tudod jól, hogy az lenne a vége, hogy valaki ki- aztán meg felhasználná a másikat....és valószínűleg egymásnak menénk. Könnyeb meggyilkolhatóság....ez nem indok egy házassághoz! Mellesleg...mondj szentimentálisnak, de nem tartom etikusnak sem, hogy nem szerelemből-szeretetből házasodjunk.....Igaz, hogy nekünk idegen az etika, de ez az én elvem, és tartom magam hozzá! Azért egy dologban igazad volt - gonoszul elmosolyodott - ideje menni! Indulj!
Morrant, aztán nem vágott vissza azzal, hogy talán ideje másik szövetségest keresni, és erre Wizarde, Vanwa tagadott "lánya" épp megfelelne.
Sagulon, akit meg Vanwa elfogadott, jó lenne harcosnak...Bár ő hű Vanwához...
Megrázta a fejét.
Nem. Wizarde még Vanwánál is idegesítőbb. Jobb megmaradni a bejáratott módban...
Egyelőre......
Kilépett az ajtón, amit súlyos függönyök takartak, és vissza sem nézve elindult.
Kiérve a toronyból, ahol Vanwa elszállásolta védencét, elvegyült a szürreális város szürreális tömegében. |
[593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 - Ó, csak hogy nem vagyok-e útban, azért kérdeztem! De örülök, hogy jössz! Imádni fogod azt a helyet! Egy igazi mágikus játszóház! - lelkendezett.
Ugrálni kezdett előre a tömegben. Viselkedése meglepő volt, de legalább utat nyitott a tömegben.
 Szárnyonfogta Beatlest, és gyorsan Daleon után húzta.
- Biztos vagyok benne, hogy találunk ott kedvünkre való játékot - mosolygott fiára. |
 Beatles Daleonra nézett.
-Miért ne jöhetnél?Oda nem mehet be bárki???.........Nem!....Még soha nem voltam ott? |
 Megrezzent az érintéstől. Keserű mosollyal nézett Büszkeüstök szemeibe.
- Nem is tudom Te miért jöttél hozzám.....Egy öreg, haszontalan, bogaras pegazushoz....Sajnálom, kedvesem. Hiába rángattalak ide, és hiába kértem, hogy nagy kockázatot vállalj miattam.... |
*Letaglózva hallgatta a párbeszédet és még akkor is megrendülten állt, amikor Galbatorix már rég nem volt ott. Tekintete párjára tévedt és gyorsan összeszedte magát.
Egyik szárnyával gyengéden megérintette Raffaellot.* |
Daleon meghallotta miről beszélnek a lények, és odarohant.
- A Mesterek Palotájába mentek?? Hadd menjek én is! Imádok ott!
Lehajolt Beatleshez.
- Voltál már ott valaha?
Vanwa Vala a kanca után nézett. Ignition talán érdkelődni fog utána, és nem fog örülni, hogy elküldte, de nem fogja ezt az idegent beengedni a termeibe! Majd, ha meggyógyult, a mén megkeresheti. Addig meg nem fog emiatt aggódni! Lilyanra tényleg semmi szükségük. |
 Ignition lebegő testére nézett.
-Ahogy gondolod!-tekintett Wanvára.
Úgysem lett volna kedve Wanvával társalogni.Biccentett, majd megfordult és elügetett a tömgbe.
-Jól hangzik!-nézett hátra. |
 - Ne menj messzire! - kiáltottak egyszerre a csikóra Tarával. Összenéztek és elnevették magukat.
- Szerintem érdekelne Téged a Mesterek Palotája - jegyezte meg a csikóra nézve elgondolkozón.
- Ha akarod, szerintem elmehettek oda!
Vállatvont.
- Teljesen felesleges velünktartanod. |
-Nem téged követlek....Ignitiont!Mivel idáig kísértem és a párbaját is végig néztem, nem fogom csak úgy itt hagyni, mégha nem is ismerem úgy, mint Te! |
Kicsit megijedt, hogy majd nem fognak tudni bejutni, de ezt hamar elfelejtette mikor beértek a városba.Szája tátva maradt, és közben nem tudta a város melyik részét nézze meg alaposabban.Kicsit utazgatott anyja hátán, de izgatotságában nem tudott egy helyben maradni.
Leugrott anyja hátáról és máris felfedező útra indult.... |
- Miért követsz? - állt meg hátrapillantva. Lilyan ott állt előtte, Vanwa Vala meg rámeredt ijesztő szemeivel. |
- Noshát....mindenki koncentráljon! Egy tiszta szándék kell betöltse a lényünket, különben nem nyílik kapu! HA kapu nyílt, siessetek befelé! - adta ki komolyan az utasításokat.
- Lehet, hogy be tudunk menni mind egyszerre, de ez nem biztos. Ha valaki beszorul, egy fél élet alatt sem szabadítjuk ki! Tehát legyen tiszta az elmétek!
- Szerintem nekünk bőven elég, ha arra gondolunk, hogy együtt akarunk maradni! - ölelte át fiát mosolyogva, de azért egy kicsit ideges volt......
 - Odaát találkozunk! - mondta mosolyogva Greywindnek, majd a fal felé fordult. S lám neki nyílt először kapu! De keskeny volt és kicsi, amint a fehér kanca átsietett, eltűnt.
A többiek lassanként követték, javarészt egyesével....
Tara nem bonyolította túl a dolgot: amint nyílt neki egy ajtóféleség, felkapta Beatlest, és belépkedett. |
Mégegyzsre visszapillantott a két csődör mennydörgésként zengő hangjára, majd Wanva után indult, mert Ignitiont nem akarta csak úgy ott hagyni. |
Egy ideig némán toporgott, de úgy tűnt Galbatorix vagy csak egy odaküldött szellemkép, vagy másfelé jár az esze, vagy tőlük vár valamit, így megszólalt:
- Vissza kell hoznunk Erist......Tudod jól.....Szükségünk van rá......
Az idős pegazus nem bírta folytatni: Galbatorix szemei elkerekedtek és szinte hófehérek lettek, sörénye pedig olyan lobogásba kezdett, mintha egy tornádóban állna, pedig a torony tökéletesen szélvédett volt....
- Azt hiszed én ezt nem tudom? - kérdezte vészjósló nyugalommal, de hangjában remegett az elfojtott feszültség.....
- Tudom, hogy néhányunk élni sem tud nélküle! Sőt - itt borzalmas pillantást küldött Büszkeüstök felé - azt is tudom, hogy az ereje egyre fogy....Nem akként fog visszatérni, ami volt.....Talán sosem lesz a régi.....
Mielőtt Raffaello szólhatott volna, folytatta, hisz amúgysem érdekelte a másik mondandója:
- De mégis el kell majd menni érte.....Majd életben tartjuk a hálóval - mondta olyan lazán, mintha egy növénynemesítő mágiáról csevegnének - Ha visszatér, akármiként is tér vissza, segíthet a Birodalomnak......Mi majd összetartjuk. Ha már itt lesz, a legerősebbek létrehozhatnak egy háló-féleséget, ha nem is a régi lesz.....Az erőnkből is kaphat. Sajátos lesz, de megtesszük. Mert meg kell tennünk. Tudom!
- És igen - csattant fel újra elhallgattatva a kékszárnyút - tudok Denem dolgáról! Nekem is a Sötétség az elemem! És kevés lényt ismerek, sőt, hogy őszinte legyek egyről sem tudok, aki Sötét Mester lenne. Mármint magamon kívül - engedett meg magának egy ördögi mosolyt.
- Úgyhogy akármiért is jöttél, akár el is mehetsz..... - fordított hátat elbocsátón.
- Nem megyek sehová! - nyerítette hangosan, nagyot dobbantva.
Amikor Galbatorix felháborodottan megpördült, Raffaello állta a pillantását.
- Akármit is teszel velem, nem megyünk shová, míg el nem mondod mégis mire várunk!! Tudom hogy ki és mi vagy! Igen, ezzel meg én vagyok tisztában! És megadtam a Téged megillető tiszteletet! De én is eriszi vagyok, Eris engem is szeret!! Tudni akarom, mire várunk! Nem várom el, hogy tisztelj, pedig talán megérdemelném korom okán, de a választ elvárom!
Hosszú csend következett.
Hidegen felelt, de legalább válaszolt:
- Jól nyisd ki a füled! Soha ne várj tőlem tiszteletet! Én azt teszek, amit akarok! Ami meg a kérdésedet illeti, hát gondolkodj! Ha most menne valaki Eris után, bárki is, csak a lelkét hozhatnánk vissza, hisz földi alakja elpusztult. Eris ember. Minden változás és változtatás ellenére ember. Ha visszahozod úgy, ahogy most lehet, szertefoszlana vagy sérült kísértetté nyomorodna.....Még Steel sem tehetne sokat, Vanwa Vala meg legföljebb bábbá alakíthatná......Mindkét út megkötött erőhöz vezetne, ha túlélné egyáltalán.....Ez senkinek sem jó....Most végképp nem, mikor szükség lesz a mágiáinkra. Erisnek olyan kötés kell, ami lehetővé teszi, hogy önmagaként éledjen fel köztünk. Ilyen kötés még egy ekkora világban is nagyon nehezen megvalósítható...Most próbálunk olyan lehetőséget találni, amivel sikerülhet.....Egy...már létező mágiát akarunk...........Nem hibázhatunk, Raffaello.... - mondta hirtelen halkabban - Ezért várunk....Ha egyetlen kis hiba csúszik a gazdánk megmentésébe, ha nem sikerül megmenteni,,,,,,Eris nem egyszerűen Simbelmyneból zuhan majd ki.....hanem a létezésből....Most egy olyan helyen van, ami a lét határa és a kínok kezdete....Egy félreeső, elfeledett helyen, Ha viszont megpróbálod kiragadni, de itt tartani vagy megfogni nem tudod.....Eris odakerül, ahová minden ember, ha a teste elpusztul és lejár az ideje.....Ismered a gazdánkat....nem marad itt kísértetnek sem........Nincs választásunk......Egy lehetőségünk van.......Nem több. Egy.
- És mielőtt még egyszer meg mersz sérteni, töprengj kicsit miért én voltam a csodás kis vorstandi peguni elődje, és miért vagyok én az utódja! Nem tétlenkedünk! Soha nem is tétlenkedtünk!! - zúgta egy vihar erejével, villámló szemekkel, azzal elfordult, s otthagyta a lehajtott fejű pegazust. |
*Nem akart beleavatkozni a történésekbe, nehogy a rossz irányba fordítsa azt.
Mivel továbbra sem igen volt mi mást tenni, várt...* |
Vanwa Vala elgondolkozva nézett (már amennyire nála voltak arckifejezések) az erisziek lakhelye felé. A nemrég érkezett lények magukra vonták Galbatorix figyelmét! Az mindig kétélű penge.......Jobb, ha visszamegy oda, hisz társa még őrültséget csinál. Itt, az utcákon amúgysem kezdhet sokat Ignitionnal.
Horkantott egyet, amikor Lilyanra pillantott, azzal maga elé lebegtette a kihunyt lángú mént, és könnyedén ügetni kezdett "haza". Érdekes mód a tömeg egyáltalán nem akadályozta!!! Úgy tűnt, mintha mindig ott lenne egy neki való hely a lények árjában, amerre mozgott.....Persze olyan is megesett, hogy a tömeg szétvált előtte!!! |
Mikor a hatalmas kék lény, Galbatorix megjelent, Lilyan akaratlanul is hátrébb lépett párat, mert tisztán érezte annak erejét.
Egy kicsit figyelte a lényt, látta, hogy alapvetően rendes lény, így visszalépett Ignitionékhoz.
A démon kanca szavaira csak egy aprót biccentett, majd várta Ignition gyógyításának befejeztét. |
Raffaello dühösen felágaskodott.
- Válaszoljatok! Erisnek szüksége van ránk! Nem marhatunk bele mindenbe! Most nem! Most segíteni kell, és ahhoz egység kell!!!
- Legyen szívetek!
 - EZ ostobaság! - rivallt az idősebb ménre, előugrova a sötétből. Hadonászva rohant a másik felé.
- Tüntesd el azt a kancát, és akkor megkegyelmezünk Neked!!! De szégyen, hogy ilyen gyenge vagy!
Döbbenten lépett hátra, szárnyait felemelve.
'Ez a kölyök akar velem vitázni?!'
Úgy dobbant a két lény közé, hogy Rayo éppenhogy fékezhessen, és a lábának ne ütközzön. A fiatalabb ménre meredt, mire az se szó, se beszéd, elszaladt a lépcsőn, ami felfelé vezetett.
Galbatorix lassan fordult Raffaello felé.
- Tudjuk, hogy nagy a baj. Minket akarsz utasítani? - szólalt meg vézsjósló nyugalommal.
Mélyen meghajolt.
- Nagyúr.....Csupán a gazdánkat akarom megmenteni. A párom pedig azért jött velem, mert már senkit és semmit nem merek otthagyni valahol. Manapság ki tudja miként látjuk viszont a szeretteinket.....
Felnézett, és megkönnyebbült. A szörnyarc mosolygott. Kegyetlenül, de mosolygott.
- Való igaz. Szerintem is - mondta hidegen Lilyannak, és közben Ignition felemelkedett a levegőbe. |
*Nemigen tudta, mi tévő lehetne, így elcsigázottan bár, de nem tett semmit.
Örült volna, ha segíthet Raffaellonak, de nem tudott...* |
Tágra nyílt szemekkel lépett párat hátra.
Hogy Ő és egy kanca együtt???
Egy pillanatig még Wanvára bámult, de pár másodperc múlva lehunyt szemekkel merült el gondolataiban.
A hír sajnos tényleg igaz volt....hát persze....találta meg sok-sok emléke között ezt az egyet.
-Ez....ez egy ....egy félreértés volt!
Bár tisztán emlékezett rá, régi gazdája, mondta neki, hogy jó ötlet, de hamar rájött, hogy ezt nem kellett volna.Ezután örült is, hogy gazdája itt hagyta, nagyon kínos volt neki ez... |
- Maradj mögöttem - lépett párja elé. Abban a pillanatban, ahogy a kanca egyáltalán feltűnt, a csendes csarnokban suttogás kezdődött, és amikor leszállt, fekete, karmoló szél csapott rájuk! A kékszárnyú mén dühösen védekezett, saját mágiájával eloszlatva a támadás javát, aztán felháborodottan felnyerített:
- Mit képzeltek?! És a vendégjog?! Ő egyébként is a párom! Arról nem is beszélve, hogy fontos híreket hozunk!!!
Röviden, kegyetlenül felnevetett.
- Jó, hogy elváltatok a nevelt lányommal! Mindenki elismerte, hogy csodásan megbotránkoztató volt az a házasság köztetek.....De azt hiszem nem is lehetett mély, és így nem is tarthatott volna soká semmiképp, ha máris elfeledted. |
[593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Galbatorix a hatalmas Város felett állt.
Vanwa Vala megrázta a fejét, és kissé visszahúzódott.
- Ó, csak hogy nem vagyok-e útban, azért kérdeztem! De örülök, hogy jössz! Imádni fogod azt a helyet! Egy igazi mágikus játszóház! - lelkendezett.
Szárnyonfogta Beatlest, és gyorsan Daleon után húzta.
Beatles Daleonra nézett.
Megrezzent az érintéstől. Keserű mosollyal nézett Büszkeüstök szemeibe.
Ignition lebegő testére nézett.
- Ne menj messzire! - kiáltottak egyszerre a csikóra Tarával. Összenéztek és elnevették magukat.
- Odaát találkozunk! - mondta mosolyogva Greywindnek, majd a fal felé fordult. S lám neki nyílt először kapu! De keskeny volt és kicsi, amint a fehér kanca átsietett, eltűnt.
- EZ ostobaság! - rivallt az idősebb ménre, előugrova a sötétből. Hadonászva rohant a másik felé.