|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.11. 16:57 - |
 Dezdemóna magányosan sétált le a partra.Tudta, hogy elsőként jár itt.Mikor leért kortyolt egyet és körülnézett.Szomórúan gondolkozott a múlton!Lassan sétálni kezdett a parton.
Tetszett neki ez a hely.
Egy-két lépéssel beleügetett a vízbe és elmerült.Aztán unottan kiügetett és megrázta magát... |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Óvatosan még egyet arrébb lépet.
-Hm.Szóval ezért rohant meg ennyi emlék....-motyogta. |
 Wintermint még mindig a csődörhöz húzódott, de már tudta, a lény barátságos.
-Igen.Sok lény jön ide, hogy átgondolja a múltat. |
 Még egyszer a tó tükrére nézett,majd újra az idegenekhez.
Felsóhajtott.
- Csupán megemlékezek.Vannak dolgok,amik nagyon fájnak...de mégis...szembesülni kell velük. |
| Zavartan állt el kicsit Winterminttől, de csak annyira, hogy ne sértődjön meg... |
Wintermint egy kicsit megijedt a csődörtől, de igyekezett összeszedni magát.Közelebb bújt Éji Táltoshoz, mert egyenlőre nem bízott a jövevényben.
Azért rendesen köszönt....
-Üdv!Mi járatban errefelé?
Az új csődör kicsit megzavarta őket, így nem tudta elmondani ő kis saját történetét. |
| Hidegen hagyta a csődör látványa!Tudta, hogy nem segíthet rajta, sőt, úgy tűnt elboldogul, akkor minek sajnáltatni!Kihúzta magát és csönben maradt. |
A csődör nem zavartatta magát.Fejét felemelte és hidegen az érkezőkre meredt.Ugyan nem látta őket,de érezte minden szívverésüket,lélegzetvételüket és minden még a legapróbb moccanásukat is.Mintha tisztán látta volna őket.
-Üdv. |
-Oh-lepődött meg Wintermint szavain.Kicsit zavarban volt....Egy idő után megszólalt.
-És a te történeted?....- de akkor meglátta a másik lényt...
-Üdv! |
Pharaoh szinte nesztelen sétált a tó partjánál.Ugyan szeme világát elvesztette,de érezte az illatokat,hallotta a hangokat és szinte látta maga előtt a tájat.
Éppenhogy belelépett a tóba és állt.Állt és merengett.Érezte az apró hullámok vergődését,ahogy finoman hűsítik lábait,érezte a tó mélyén lévő növények és állatok minden rezdülését.
Fejét lehajtotta,ami csaknem érintkezett a tó tükrével.Szinte maga előtt látta.Nem számított a vaksága,sem a kötése,akkor is látta az emlékei képét.Legszivesebben szabadjára engedte volna könnyeit,de képtelen volt.
Csak állt és nézte a víz tükrét. |
Elmosolyodott.
-Nem pont erre gondoltam, de....ari vagy.
Pirult el. |
Kicsit meglepődött a kérdésen.
-Igazán?Nos...Simbelmyne-on nevelkedtem a hegyekben.Itt többnyire biztonságban voltam a sötétségtől, tehát könnyű gyerek korom volt-legalábbis azt hittem.Úgy gondoltam ide nem jönnek a trollok meg az ilyen lények, de ahogy nagyobb lettem, rájöttem miért mentek el a szüleim nap mint nap egy kis időre.....Amikor elég idős voltam, magam is harcoltam velük, bár elég tapasztalatlan vagyok benne.Nem rég egy csatában részt vettek a szüleim, de nem jöttek vissza.....nagyon fájt, de legalább azóta nem látok egy szörnyet sem....aztán jött Koni...és most itt vagyok... |
-Bizonyára!-ismételte.
Mivel más nem jutott eszébe, csak ennyit mondott.
-Mesélj valamit! |
Ő is elmosolyodott.
-De, ha sors úgy hozta volna, hogy eriszi legyek bizonyára ott se lenne rosszabb... |
-Azta!Akkor jó helyed van köztük, biztosan!
-Bár Én sem panaszkodhatok...
Mosolygott a csődörre. |
| -Angelid!Koni lénye. |
-De, dehogynem!Ha nem bánod!
Azzal utána indult.
-Eriszi vagy talán, vagy ki a gazdád?
-Én Afrai vagyok... |
Lassan sétálni kezdett, majd hátra nézett:
-És most sétálni fogok.-mosolygott-Nem tartasz velem? |
-Na jó....
Mivel a csődör sem szólt sokat, ő is csak ennyit mondott. |
| -Most semmit!-nézett fel |
-Éééés, mit csinálsz itt?
Kérdezte röviden és egy pár pillanatra mindent elfelejtve. |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Óvatosan még egyet arrébb lépet.
Wintermint még mindig a csődörhöz húzódott, de már tudta, a lény barátságos.