Témaindító hozzászólás
|
2006.11.03. 21:50 - |
*Nenya gyorsan haladt a víz felszínén.
Nemsokára ki is ért a partra.
Könnyedén lelépett a víz felszínéről a szilárd talajra.* |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Visszapillantott.
Ő a maga részéről azt hitte befejezték a társalgást.
De megállt, és válaszolt:
- Évszázadokig öntudatlanul sodródtam a tenger legmélyén. Azt hittem népemnek vége....Álomba ejtettem magam. De néha igazán álmodtam a sötét tudatlanság közepett. Az egyikben velem voltál. |
- Nem maradhatnánk inkább idekinn? - *kérdezte az elfelé haladó Therustól.*
- Valóban? És hol? - *kíváncsiskodott.* |
- Akkor it nagyon sokminden megtörténhet Veled. - mondta hirtelen színtelenné váló hangon, azzal megfordult, és elindult befelé.
- Már tudom hol láttalak! - kiáltott vissza, de nem nézett hátra. |
- Igen, az. - *felelte kicsit kelletlenül.* |
Ködös, kék színű pillantásával ugyanúgy nézegette a kancát, ahogy az őt.
De az ő arca kifejezéstelen maradt, mint legtöbbször; csak a szemei beszéltek.
Végül, hosszú szünet után, megszólalt:
- Remélem tetszik itt...Az én lakóhelyem, erőm, oltalmazóm és szerelmem a Tenger. Az ősisége, a susogása, az ezer arca mindig elvarázsol....Kikapcsolódásra éppen tökéletes, most, mikor nincs vihar....Elemed a Víz? |
- Őszintén szólva, csak egy kis kikapcsolódára vágytam, ezért jöttem ide.
*Kirázta szeméből sörényét és sötétbarna szemivel fürkészte Therust.* |
Összehúzta szemeit.
- Talán.....
Fejet hajtott.
- Örülök a találkozásnak ismeretlen ismerős! Segíthetek valamiben? |
*Megrázta a sós víztől összeragadt sörényét.*
- De máshogy esetleg lehetséges, hogy igen. |
- De? - kérdezte kérdő, a palástolt kíváncsiságtól és izgalomtól feszült hangon. |
- Ömmmm, úgy vélem, személyesen még sose, de.... - *elharapta a mondat másik felét. Nem tudta, merje-e kimondani azt, amit érez, sejt.* |
- Therus a nevem. - mondta nyugodtan, apró főhajtással.
- Mondd, találkoztunk már? - kérdezte. |
*Jó ideig némán meredtek egymás szemébe, míg végül megszólalt.*
- Üdv, én Caline vagyok. |
Döntött.
Könnyedén megiramodott, körötte táncot lejtettek a hullámok, és nemsokára megállt a lény előtt.
Szemébe nézve válaszok után kutatott. |
*Furcsa érzése támadt, ahogy ott térdig állt a vízben.
Mintha ismerné azt a lényt ott, pedig meg volt győződve afelől, hogy még sosem találkoztak...!* |
Oldalra biccentette a fejét, és nézte a lényt. |
*Figyelmetlenségében megbotlott egy víz alatt lévő nagy kőben, mire nagy robajt csapott és végül elesett. Nyakig vizes lett, de nem zavarta. Felállt, megrázta magát és körbenézett. Először a parton, utána a vizet kezdte kémlelni.
Egyszer csak nagyon messze megpillantott egy "lovat". Egy lovat, amint a vízfelszínen áll. Először meghökkent. Tett néhány bizonytalan lépést a vízben az ismeretlen alak felé.* |
Therus tovább figyelte a lényt, és próbálta eldönteni, hogy mi okozza azt a mérhetetlenül különös érzést, ha ránéz. |
*Caline teljesen elhatárolta magát a külvilágtól. Füleit "becsukta", szemeivel meg csak maga elé meredt.* |
Kibukkant a habokból, kilépdelt belőlük, és megállt a felszínen.
A messzeségben, a parton, egy magányos alak sétált a vízben.
Therus valami különöset érzett.
'Ki lehet az?' |
*Leverten sétálgatott a tenger partján.
Muszáj volt egy kicsit megszöknie társaitól, mégha dolga is lett volna.
Úgy érezte, egyedül a víz tudja megnyugtatni és új energiákkal feltölteni.
Élvezte, ahogy térdig gázolt a tenger sós vizében. Lehajtotta fejét és a közelében úszkáló halakat nézegette.* |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|