|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.01. 22:14 - |
 Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Itt nem érezte rosszul magát, de...igazán jól sem.
Hiányzott neki Nimród, aki gondoskodott róla, a többi eriszi...és a biztonság...boldogság...amiket csak hírből ismerhetett..... |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 - Várj egy ici-picit - súgta a csikónak vigyorogva, miután a másik oldalára lépett.
- Ki tudja, hátha ez a pegazus mén is beszáll! |
 -Igen, igen!Csak játszunk tovább!-súgta vissza anyjának.
|
 Tara (akárcsak mindenki) kíváncsian figyelte az érkezettet.
Örült, hogy Beatles a közelében van, habár nem gondolta, hogy a Hóreménnyel jött idegen árthatna.....Jókedvű volt, így azt gondolta hamar játszanak majd tovább.
- Tetszik itt Neked? - kérdezte súgta, mosolyogva fiától.
 Elgondolkozva nézett a lényre.
- Másik világba szakadt gazdánk nélkül, azon sötét és szomorú dolgok után, amik minket, és ezáltal mindnyájunkat értek, a lelkek már nem voltak elég erősek fenntartani. |
Már éppen lendült volna bele a játékba a sikeres megmenekülés után Cedaron elől, amikor új lények érkeztek.
Anyja mellé repült és onnan figyelte az eseményeket. |
Elmosolyodva és könnyű szívvel fordult vissza a testvérpárhoz.
Majd eszébe jutott az elgyengült kapocs.
-Mondd...-nézett Sarrissimára-...Hóremény mesélt nekem a közöttetek lévő kapcsolat megszűnéséről. Szerinted mi történhetett?-kérdezte, kicsit feszülten, hogy vajon igaza volt-e. |
 - Nem, nem, nem! - mondta gyorsan, a mén után lépve, fejét rázogatva.
- Ugyehogy nem? - nézett Sarrissimára.
- Dehogyis! Örülünk Neked! - mondta a lénynek, kedves mosollyal. |
Meglepődve fordult meg.
-Nincsen...csak úgy gondoltam, nem zavarnék...-mondta elbizonytalanodva. |
- Hát elmész? - meredt hirtelen a ménre, szomorúan és riadtan.
- Dolgod van?..... |
Mosolyogva biccentett.
-Örülök, hogy egymásraleltetek.-mondta őszintén.
-Nos, akkor nem is zavarnék...-mondta tétován.
Úgy érezte, hogy már elvégezte feladatát, s hogy már nincs keresnivalója itt. Nem szerette a feltűnést... |
Hirtelen nyihogást hallott. Megtorpant, és ő is nagyot nyerített.
- Ez Sar! - örült meg nagyon!
- Hóremény, hát ideértél? - nyerítette le örömteli hangon.
Feléjük suhant, majd leszállt.
- Már vártunk! Kivel jöttél? - barákozott.
- Ó, bocsánat! Greywind, ez itt Sarrissima! Sar, ő Greywind, aki elkísért ide! |
Követte Hóreményt, magasra húzva lábait, nehogy belesüppedjen a már igencsak mély hóba.
Egyre izgatottabb lett, hogy vajon rátalálnak-e valakire, vagy csak tévúton haladnak...
|
Hóremény odakapta fejét, és gyorsan lehajolt, megnézni a nyomokat.
- Jó jel! Menjünk, kövessük őket! - lelkesedett, és megiramodott a nyomok mentén. |
Ő is mosolygott.
-Valahogy táncsak kihúzzuk.-kacsintott, majd újra körbejáratta tekintetét.
Bár látszólag semmi sem utalt mások jelenlétére, a hóban Greywind pár patanyomot pillantott meg...
-Nézd!-mutatott a félig már betemetett nyomokra. |
Kifejezetten örült neki, hogy eljött már a tél. Hóvarázsa legfelsőbb szintje az volt, hogy tudott fagyasztani. Így a tengeren át egy kis jégösvényen vágtatott át. Kockázatos volt, de sikerült, s most fáradtan fújtatva ért Greywind mellé.
- Huh....jó végre itt - mosolyodott el.
- Azt hiszem a Tél kemény lesz - mondta félig aggódva, félig eufórikus hangon, miután körülnézett a kopár tájban. |
Kicsit kifulladva ért földet. Szétnézett, de egyelőre még senkit sem látott, így hátrafordult Hóreményhez. |
- Ó hogyne! - nevette el magát, majd körülnézett.
- Ki is volt a fogó? - kérdezte ravasz, csillogó szemekkel, huncutkodva.
 - ÉN! - dörrent a lényekre, és előreugrott hatalmas vicsorgással! A többiek visítva rohantak előle jobbra-balra, Cedaron meg igenis szándékosan épp Tara és a fia után ugrott nagy morgásokkal.
|
-Üdv....Szia....Üdvözletem!-köszönt jobbra-balra.
Szívesen megnézte volna Yidreos fura szarvát, szívesen futott volna egy kört Csillagviharral, de a legjobban talán az ijesztően vagány Cedaron tetszett neki.
Inkább egy szót sem mondott ki gondolataiból, nehogy valami rosszat mondjon.
-Hát akkor játszunk, Mami?-kérdezte végül boldogan. |
- Hahó! Bemutatnám a fiam! - nyerítette hangosan.
Büszkén Beatles vállára ejtette szárnyát, és szinte vagány arckifejezéssel várta a többi eriszit.
Daleon elvigyorodott. Tara igazán visszatért hajdani önmagához! A szemében lévő szikrák nagyon tetszettek Daleonnak. Talán lassan visszatérhet minden eriszibe a lélek.....
Látta, hogy társaik lassan köréjük sereglenek és ki csodálkozva, ki kíváncsian, ki boldogan várta Tara szavait.
Tara kihúzta magát.
- Talán tudjátok, hogy volt régen egy családom, amiről azt hittem elveszítettem örökre.....De ez tévedés volt, és be kell valljam, életem legboldogabb napja ez a tévedésem miatt. Ő a fiam, Beatles! - tolta előre a csikót.
Yidreos a fiatalra mosolygott.
- Tehát egy újabb boldog napunk van a Sötétség elpusztulta után! Üdv Beatles!
Mint legfiatalabb, legszívesebben máris játszani kezdett volna a csikóval, de türtőztette magát és illedelmesen köszönt:
- Szia!
Cedaron ijesztő vigyorral nézett a nála lényegesen kisebb lényre. Méregette, mint valami kívánatos prédát, mert imádta így próbálgatni a lényeket.
Megnyalintotta száját.
- Szevasz.....
Celyaryon erre csak horkantott.
- Inkább ne akard megismerni ennyire! - intette le a szarupikkelyes pegazust.
Barátságosan nézett a csikóra.
- Szervusz Beatles.
Sar is mosolygott a foltos kis pegazusnak.
- Örülök, hogy megismerhetlek! - érintette meg a csikó vállát csillagos szárnyával.
Ő a régi gerincéhez illőn meghajolt a fiatalabbnak is.
- Üdvözöllek Beatles! Jó látni Tarát mosolyogni, főleg elveszett fia miatt!
Mosolygott.
- Engedd meg, hogy bemutassam társaim! Daleont talán már ismered. A többiek Yidreos, Csillagvihar, Cedaron, Celyaryon, Sarrissima neveken neveztetnek. Jómagam pedig Gideon vagyok! |
Boldogan ugrált anyja mellett.
-Hát persze, hogy beszállunk!-válaszolta anyja felelete után, majd végigmérte az összes "ellenfelet".
|
Daleon szinte szökdécselt, ahogy meglátta a kettőst!
- Beszálltok? - ugrott nekik csillogó szemekkel.
Nagyon tetszett neki Beatles reakciója. Valahogy, ahogy a társai felé lépdeltek, szinte lehámlott róla az eltelt idők súlya, és úgy mosolyodott el, ezúttal tiszta szívéből, ahogy régen, ifjú kancaként!
- De még mennyire! - nevetett Daleonnak. |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
- Várj egy ici-picit - súgta a csikónak vigyorogva, miután a másik oldalára lépett.
-Igen, igen!Csak játszunk tovább!-súgta vissza anyjának.
Tara (akárcsak mindenki) kíváncsian figyelte az érkezettet.
Elgondolkozva nézett a lényre.
- Nem, nem, nem! - mondta gyorsan, a mén után lépve, fejét rázogatva.
- ÉN! - dörrent a lényekre, és előreugrott hatalmas vicsorgással! A többiek visítva rohantak előle jobbra-balra, Cedaron meg igenis szándékosan épp Tara és a fia után ugrott nagy morgásokkal.
