|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.29. 23:04 - |
 *Amalea vigyázva kikémlelt az erdőből, majd párszor beleszimatolt a levegőbe. Nem látott és nem érzett semmit... Tett pár óvatos lépést előre, míg végül kiért a rét közepére. Minden nyugodt és csöndes volt. Amalea hátrafordult, majd szelíden és halkan hátranyerített, mire egy kicsi, esetlen csikó lépkedett elő a fák közül.
Akác odasietett anyjához és vidáman ugrálta körül. Amalea közben folyamatosan beszélt hozzá; magyarázott valamit, de Akác mintha meg se hallotta volna.
-Akác! -korholta az anyja! -Figyelsz te rám?!
-Ne haragudj, anya... -hajtotta le bűnbánóan a fejét a kis kanca. -Mit is mondtál?
-Csak azt próbálom megértetni veled, hogy sose szabad óvatlannak lenned. Mindig alaposan nézz körül, nem leselkedik-e veszély a közelben, mielőtt nyílt, szabad területre mennél. Amíg nem vagy elég nagy és erős ahhoz, hogy megvédd magad, nem szabad szétszórtnak és figyelmetlennek lenned, mert könnyen az életedbe kerülhet! Érted, amit mondok?
-Igen, anya... -sóhajtotta unottan Akác. -De most már mehetek játszani?
-Mehetesz. -bólintott mosolyogva az anyja. -Mire fogsz nagyon figyelni?
-A csapdákra, és a vermekre, és ha folyót látok, nem megyek bele, mert elsodor a víz, ha tavat, akkor meg azért nem megyek bele, mert hirtelen mélyül, és még nem tudok elég jól úszni. Nem állok szóba idegenekkel, és nem megyek el senkivel, csak ha te is megengeded. -sorolta unottan a kiscsikó, mintha csak egy betanult monológot szavalna.
-Így van. -helyeslet az anyja. -Most már mehetsz.
Akác vidáman ugrálva vágtatott keresztül a réten, míg az anyja békés legelészésbe kezdett. Akác az erdő széléig nyargalt, ott azonban megtorpant. Hátrasandított anyjára; Amalea neki épp háttal állt, és nyugodtan rágcsálta a füvet.
Akác arcán, csibészes, huncut mosoly jelent meg, majd gyorsan beügetett az erdőbe és eltűnt a fák között...
...órákkal később Akác még mindig az erdő mélyén, a hatalmas, sötét fák közt bolyongott, sírva, anyját hívogatva, de nem találta a kivezető utat, és Amalea túl messze volt ahhoz, hogy hallja őt...* |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Megérezte mit tett az ostoba lény, és düh fogta el!
Megzavarták a varázslatot! Már tudta, hogy nem jelent fenyegetést, de azt is tudta, hogy akaratlan is elveheti tőle a bolond lény az erőt!
Tomblva felnyerített, és megszakítva kissé a kapcsolatát a vízzel felágaskodott, és óriásit dobbantott!
A Sötét erő engedelmeskedett, és a tó vize szökőárszerűen kiözönlött a partra!
Denem odalépett a fekvő, immár szárazra került lényhez, és ráborítva fojtó sötétségét, kiszívta belőle a közben ráakaszkodott hatalmat.
'Hm....legalább részben megkapjam, ami az enyém! Ő meg az életét....' gondolta, azzal lehiggadt. Rengeteg erő veszett el, hisz a víz eltűnt helyéről, és ki tudja visszatermelődik-e.......de ugyanakkor valamennyit magába ivott, és az erőforrás időszakos eltüntetésével is elvégezte a rá kiszabott feladatot.
Szánakozva nézte az előtte heverő pegazust, miközben szárnyai újra alakot öltöttek, és újra kicsik lettek. a fák közt újra nappali világosság honolt.
Denem csaknem átlépte a lényt, és elindult kifelé. |
 Cyrtic megijedt és egyet-egyet hátralépett.De összeszedte magát, mert rossz szokása, hogy kíváncsi volt.Előre lépett a vízhez.Erősen rámeredt, majd belegázolt.A víz "támadni" kezdett, de a róla lefolyó természeti ereje egy darabig visszatartotta.Haladt befelé, de nagyon megerőltető volt ebben a fekete vízben az úszás és a védekezés is.Nagyon elfáradt, összerogyott és a víz urrá lett felette.Cyrtic már teljesen lemerült.... |
Elégedettséggel töltötte el, hogy a kanca nem mászott a vízbe. Úgy sejtette, hogy nagyon nem tett volna jót neki....mégis inkább az öröm volt az ok, hogy a sok hatalom most az övé lesz. Mert a víz Sötét hatalmat hordozott, nem is keveset.
Denem pedig érte jött.
Lehajolt, orra a vízhez ért........és vaksötétség zuhant a kis tisztásra!
A fekete pegazus szemei újra felizzottak azzal a mély sötétséggel, ami oly rémítő volt sokak számára a múltban, de most semmi sem látszott belőlük....azzal Denem belekortyolt a vízbe, és elkezdte magába szívni a fekete mágiát. |
Cyrtic megrázta a fejét.Úgy érezte nem neki való környék, de kíváncsi volt erre a csődörre.
Még mindig követte.A csődör már messze benn volt a vízben.Cyrtic csak egyik patáját rakta bele a vízbe, de kirántotta belőle, mert a fekete víz szinte mászni kezdett el felfelé lábán. |
Belelépett a vízbe, ami feketén ölelte őt körbe, szinte eggyévált a két felület, és a ripityára tört simaság hihetetlenül gyorsan helyreállt!
Denem belegázolt a vízbe, miközben a szárnyaiból kialakult hatalmas fekete ködrészek egyre nagyobbak és sötétebbek lettek és ráterültek a víztükörre.
Egyre feketébb lett a környék.... |
| Cyrtic követte.Ledöbben ta kopár vidék látványától, de nem állt meg.Még mindig követte. |
Nem válaszolt a kérdésre, csak feje rándult meg, aztán beért a fák közé.
Itt pedig hirtelen gyorsítani kezdett!
Valósággal szökellt a fákat kerülgetve, átsuhanva a kidőlt fák felett, hihetetlen könnyedséggel mozogva!
Kicsiny szárnyai közben megdöbbentően változni kezdtek! Hátán most hatalmas, elnyúló fekete ködpalástnak tűnő homály kavargott kétoldalt. Amerre ment, éji sötétség borult az erdőre, de úgy tűnt őt vagy nem érdekli ez, vagy észre sem veszi. Szemei már két hatalmas, feketén ásító kútnak látszottak, amikkel szinte át akarta fúrni az útjába akadó tárgyakat.
A megdöbbentő út hamar véget ért: Denem befordult egy nagyobb bozótba, átment rajta, és megállt.
Előtte, egy kopár, szürke földű tisztás közepén sima, rezzenetlen tükrű éjfekete tó terült el. Denem elindult felé. |
| -És soem állsz meg?-kérdezte furcsán nézve, miközben a csődör után ügetett. |
| - Sehová - válaszolta, oda sem nézve. Pillantása újra üresen meredt előre, arra, amerre ment. |
| -Hova sietsz ennyire?-kérdezte kíváncsian CyrticR |
Megállt és szemügyre vette a lényt.
- Üdv! - válaszolt nyugodtan, de már vitte is tovább a lába. |
'Na most hova megy?'-kérdezte magától gondolatban Cyrtic.
Odaügetett hozzá, bár tartotta a megfelő távolságot.
-Üdv!-mondta udvariasan. |
Hirtelen megtorpant, és feketén izzó pillantása végigpásztázta a magas növényzetet előtte.
Hamar megtalálta a rejtőzködő helyét. Elméje lassan ébredezni kezdett, és kinyúlt az idegen felé.
Aztán a mén megnyugodott, és visszasüppedt közönyébe. A lény előtte, bár pontosan nem tudta ki az, nem jelentett veszélyt. Ha meg bujkálni akar, csak tegye.
Tovább indult. |
Cyrtic keveset aludt.Kezdett felkelni.Ahogy lassan felállt, körülnézett.először nem vette észre az érkezőt, de az ahogy közeledett, hamar észrevette.
Nem ment közelebb, nem szólalt meg, megvárta míg ideér. |
Hangtalanul suhant egy darabig a rét felett, majd finom dobbanással leszállt.
A fű lágyan hullámzott a szélben, a napfény szinte simogató volt, nem messze susogott a fák lombja a szellőben...Denem pedig mindezt éppenhogy nyugtázta.
Szíve, mint mindig, sötétséggel volt tele, és a mén lassan kezdett lépdelni, elmerülve gondolataiban.
A fák felé tartott, de ahogy az imént a meseszép látványt, ezt is csak alig érezte agyának kis zuga. |
Cyrtic unatkozva sétálgatott az erdő mellett.
Nem volt most semmi dolga és kikapcsolódásként jött ide, dehát szét unta magát.Lefeküdt és úgy döntött alszik egyet.Hamar el is aludt. |
 Bólintott. |
 'Bocsáss meg, hogy játszottam veled!Tudodk kommunkálni, de mennem kel!Eris az úrnő így akarta...'
Azzal elvágtatott! |
| Xyrion rázta a fejét, hogy nem lehet levenni a kötést, vagyis, hogy ne szedje le.Xyrion nem szólt, hogy tud kommunikálni, mert szeretett egy kicsit játszani az iegenekkel.de rázta rendesen a fejét, nehogy leszedje a kötést, mert abból baj is lehet.Nemsokára úgy is felveti titkát... |
| -És nem tudod levenni a kötést a szádról?Mármint nem zavar, csak furcsa, hogy nem vetted eddig még le... |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Amalea vigyázva kikémlelt az erdőből, majd párszor beleszimatolt a levegőbe. Nem látott és nem érzett semmit... Tett pár óvatos lépést előre, míg végül kiért a rét közepére. Minden nyugodt és csöndes volt. Amalea hátrafordult, majd szelíden és halkan hátranyerített, mire egy kicsi, esetlen csikó lépkedett elő a fák közül.
Megérezte mit tett az ostoba lény, és düh fogta el! 
Cyrtic megijedt és egyet-egyet hátralépett.De összeszedte magát, mert rossz szokása, hogy kíváncsi volt.Előre lépett a vízhez.Erősen rámeredt, majd belegázolt.A víz "támadni" kezdett, de a róla lefolyó természeti ereje egy darabig visszatartotta.Haladt befelé, de nagyon megerőltető volt ebben a fekete vízben az úszás és a védekezés is.Nagyon elfáradt, összerogyott és a víz urrá lett felette.Cyrtic már teljesen lemerült....
Bólintott.
'Bocsáss meg, hogy játszottam veled!Tudodk kommunkálni, de mennem kel!Eris az úrnő így akarta...'