Témaindító hozzászólás
|
2006.08.28. 13:29 - |
*Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Igen - mormogta - Ráadásul használja a varázserejét, pedig nem kéne neki.....Nagyon nem.... |

*Nautilusz pillanatok alatt a barna-fehér unikornis mellett termett. Nem akartam semmiről lemaradni, minden az elsők között akart látni!*
- Tehát egy őzet keresünk? - *tudakolózott.* - Aki mellesleg fehér és a tél egyik kivált részecskéje? |
Trianna hamar megtudta Razortól, hogy mi a helyzet, és gyorsan bólintott.
Villámgyorsan hadarni kezdett, mire hirtelen szarva villant egyet, és egy pillanatra energiacsóva robbant a fák közé.
- Arra! Arra ment!
- Akkor nyomás! - nyerítette, és Triannát előretolva megindult a sűrűbe.
|

Megérkeztk, s keresték az őzgidát...
|
-Már hívtam erősítést!-mondta komolyan.Nem sokára megjöttek!Nemes, Szenvedély, Homály, Kavarkád...egyellőre!ők is keresni kezdték az őzet (képeket majd később rakok be) |
- Akármerre lehet! - nyerítette dühösen.
- Használja az erejét! Pedig még túl fiatal hozzá, nem is tudja hogyan kell! Gomor maga űzi, és mégsincs meg! |

- Iiiiizgalmas! - *kiáltotta.* - Jó kis kalandnak ígérkezik! Merre kezdünk? - *kérdezte kíváncsian.* |
Megdöbent a hallottaktól
-Értem!-bólintott.Egy fénysugár a légbe és várta Yashát |
Döbbenten fékezett, majd megkönnyebülten horkantott.
- Baj van! - csattant fel, kihagyva az udvariaskodást.
- A Tél elszabadult! Idő előtt! Meg kell találnunk a kiszabadult darabot - egy őzgida, de tiszta fehér - különben elborul az egyensúly!! |
Viszonylag magasan repült megis kiszúrta a nevelőt és az egyszarvút.Leszállt.
-Üdvözletem!-mondta üdvözlésképpen.
-A nevem Metalica! |

*Szürke köd gomolygott a levegőben, majd Nautilusz kivált belőle és körbepillantott.
Csendes, nyugodt napnak látszódott a mai is...
Aztán egy kiáltást hallott, majd paták dobogását. Egyre jobban... semmi kétség, a négylábú közeledett felé!* |
Vidáman járkált a fák közt oly szép nap volt!Egyszer csak egy unikornis vágtat vele szemben.-Razor!-kiáltotta meglepetten. |
Razor nevetségesen laza vágtában tartott a tóhoz, szórakozottan váltogatva a ritmust és lábait.
Aztán fékezett, és döbbenten nézte a délután bágyadt napfényében csillogó ezüstös valamit maga előtt.
Csodálkozva közelebb lépdelt, és megszimatolta a vak tükörre emlékeztető sávot a füvön.
Nem értette mi az.
Aztán vette észre a fekete foltokat mindenfelé, meg az olvadozó jeget a tavon!!!
Mostmár gyanakodva vicsorított, majd kelletlenül ellazult, és behunyt szemekkel mágiába mélyedt.
Hosszú idő telt el, mire hatalmas hörrenéssel összerándult, és vicsorogva felnyerített!
Dühösen toporzékolt egy darabig, majd bevágtatott a fák közé!
Lényeket kell találnia! |
Az egész Birodalom csendben aludta álmát, vagy az éji lények esetében élte életét, de a tó partja teljesen kihalt volt.......
A lény tudta ezt. Gyors, könnyed szökelléssel termett a víz mellett, körbepillantott, majd gyors kortyokban inni kezdte a vizet. Nagyon szomjas volt, de így is rohamosan fogyott az ideje....Nehezen megszerzett előnye hamar odalehet!
Zajt hallott!
Felkapta a fejét, szinte remegve nézett és szimatolt körbe, majd nem bízva semmit a véletlenre, hatalmas ugrásokkal tovatűnt!
A következő lény olyan volt, mintha az éj egy darabja szerzett volna izmokat.....Hullámzó, fáradhatatlan, lendületes, de takarékos mozgással követte az előző lény csapását, hajszálra pontosan!
A víznél gyorsan, kapkodva ivott, nem akarta vesztegetni az időt, majd némi kutakodás és őrjítő, tétova rohangálás után újra szagot fogva kirontott a tópartól!
A hajsza folytatódott!
Reggel, ha valaki véletlen arra tévedt, azt láthatta, hogy a tó részben megfagyott, de a jeget valami betörte a partról...S a partról egy elhomályosult, szinte feketedő ezüsthöz hasonló színű, jégvirágos mintájú nyomvonal vezetett az erdőbe, néhány szénfekete, kifolyt olajra hasonlító folt kíséretében itt-ott a parton....... |
-Együnk!-mondta azzal kicsit közelebb ment a fákhoz és ott kezdett legelészni. |
Még mindig ivott.Nem nézett fel az égre,mivel teljesen fölösleges lenne,de érzte a déli meleget,ahogy az erős napsugarak a testére vetődnek.Kezdett melege lenni.
Bólintott. |
Az égre tekintett.
-Dél lehet!-mondta majd az erdőt kémlelte. |
Szája szélét finoman végignyalta.
- Azt hiszem. - mondta,majd a tóhoz lépett.
Kifürkészhetetlenül meredt a vízre,amit csak a kanca ivása zavart fel.Óvatosan lehjtotta fejét,majd nagyon lassan inni kezdett. |
Bólontott és körbe nézett.
-Nem vagy szomjas?-kérdezte és ő már is belekortyolt. |
Egy kicsit megrázkódott.A sok teleportálás már kezdte megszédíteni és elszívni erejét.
Lassan bólintott,majd körbeszaglászott. |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|