Témaindító hozzászólás
|
2007.04.14. 12:54 - |
Ria cikázva suhant a felhők között, végül kifulladva földetért egy párkányon. Elmélázva nézett körül. Mindenfelé kiálló párkányok nőttek ki a falból, és csobogott rajtuk a víz, ami aztán lecsurgott róluk a lent fekvő óriási tóba.
'Csodás hely.'gondolta és egy-két párkánnyal lentebb repült, hogy alaposabban szemügyre vehesse a tavat. Az szinte átlátszó volt: az alján csillogó halak sodródtak ide-oda. Majd hátrafordult, és végre rájött, hogy honnan ered a párkányokra csobogó víz: ahogy magasra felnézett, öt-hat pata nagyságú résen csorgott a víz a legmagasabb párkányra, ahonnan továbbhaladt a lentebb fekvőkre. Felrepült a legmagasabb párkányra, és inni kezdett a lyukból kicsorgó vízből. |
[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]

Ezen egy pillanatra elámult.
-Valóban? Nahát... én még sosem jártam a Földön kívül. Lehet, hogy nem is tudnék...-vallotta be.- Mindig is tiszteltem azokat, akik az Univerzumból jöttek! Olyan...különleges és misztikus helynek tartom. |
-Nem igazán!Noha a Földet választottam élőhelyemül, gyakran meglátogatom anyámat a csillagook közt! |

Bólintott.
-Nos igen... elég kevés lényt ismerek, aki képes lélegezni a víz alatt. Azt mondják, erre születni kell. Tényleg, még nem is kérdeztem, hogy honnan jöttél. Nem idevalósinak tűnsz.-mosolygott Bátorra. |
-Nem. |

-Nos, igen... jól hallottad.-mosolygott.- Még csikókoromban a szüleim megtanították, hogyan kell lélegezni a víz alatt. Meg is lepődtek, hogy milyen hamar sikerült... te tudsz? Mármint... lélegezni a víz alatt.-kérdezte Bátort. |
-Valóban?-kiváncsiskodott. |

-Igen.-mosolygott.-Ha jól tudom, itt a leghűsítőbb és legédesebb a víz.-majd kis habozás után hozzátette.- Itt tanultam meg a víz alatt lélegezni. |
Ő is utána ment.
-Háh!Csodás a víz! |

Furcsa világ volt a víz alatt... csönd volt, fülszorító csönd... mikor Ria meglátta Bátort, ő is elmosolyodott, közben a bubroékok is eltűntek, így már semmi sem takarta Bátort. Majd a felszínre úszott, és várta, hogy Bátor feje is felbukkanjon. |
Felnevetett, és ő is lebukott...Ria szemét kereste, amikor megtalálta, elmosolyodott. |

Ria elmosolyodott, és lendületet vett. Felrepült öt méter magasra és zuhant...egyenesen Bátor felé! Az utolsó pillanatban egy szárnycsapásra fél méterrel mellette landolt. |
Elkapta Ria tekintetét, és rámosolygott.Végül megszólalt.
-Egész nap itt ácsorgunk, és nézzük egymást, vagy tesszük is a dolgunkat?-azzal a part legszélére futott, de szárnyának egy tolla végig "cirógatta" közben a kanca arcát.Még mi előtt beleugrott volna a vízbe, Riára pillantott, megint olyan melegséget árasztóan mosolygott, és belecsobbant a vízbe! |

Ria mosolygott. Kicsit közelebb lépett Bátorhoz, de aztán megállt.
'Mit csinálok? Hiszen alig ismerjük egymást!' gondolta magában, és bizonytalanul (vagy tanácstalanul) nézett Bátorra. |
Erre megint elpirult...Hát igen!A szerelemben meghazuttolta a nevét:) . |

Meglepődött ettől a kijelentéstől, és láthatóan elpirult.
-Köszönöm...-motyogta. Lehajtotta fejét, de aztán újra Bátorra nézett.
-Most már tudom, miért neveztek el Bátornak...-mosolygott, de a fejében csak a csődör egy mondata ismétlődött:
'Gyönyörű...mint te...' |
-Gyönyörű.....mint te!-bukott ki a száján!Maga se tudta, hogy, de próbált ura lenni a helyzetnek, és egy mosolyt erőltetett az arcára. |

Ria végül megunta a víz alatti dekkolást, így végül a felszín felé rúgta magát. Hirtelen megtorpant és visszanézett.
'Valamit láttam...' gondolta és a fenékre merülve keresni kezdte a csillogó tárgyat. Végül ráakadt: egy fényes vízi virág volt... kis ideig gyönyörködve nézte, majd (mivel több is volt belőle) egyet leszakított, és gyorsan a felszínre úszott. Szélsebesen a levegőben termett és végül leszállt Bátor mellett.
-Ezt nézd!-mondta lelkesen és a földre rakta a kis virágot.
-A fenéken találtam... még soha nem láttam ilyet.-majd hirtelen a virág sárgából kék színt öltött. Ria kedvtelve nézegette.

|
Meigedt, amikor a kanca hirtelen lebukott, de nem dőlt be!Kikászálódott a partra."Majd feljön, ha kedve szottyan!"mosolygott és a vizet kémlelte. |

Ezen újra mosolyognia kellett. Majd hirtelen lebukott a víz alá, és egyeneen a feék felé vette az irányt. Bátornak nem említette, hogy tud lélegezni a víz alatt...
'Sebaj...' gondolta derűsen 'Vagy utánam jön, vagy egy kicsit ráhozom a szívbajt...' |
-Én?!Soha!-mosolygott. |
[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|