|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 21:33 - |
 *Szabadesés könnyedén ereszkedett le a tópartra, lazán összecsukta szárnyait, majd a vízhez sétált, és lehajolt, hogy csillapíthassa szomját.* |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| Leci felébredt!Nem találta sehol Szabadesést se és Raucot sem!Úgy gondolta követi Raucot, mert azért mégsemhagyta magára.De repülni nem tudott.És a vágtázás is nehezen ment lógó és fájó szárnnyal.De azért elhatározta, hogy megkeresi és megköszöni, hogy nem hagyta ott, és hogy lehetne-e társa.Segítene neki stb, vagyis vele tartana! |
 Jókorát húzott a vízből, a többit meg a pegazus szájába borította.
'Végül is nem untam el magam.'
Nem várta meg, míg az ellenfele felébred.
Könnyedén lenyalta a szája széléről a vért, majd minden bűntudat nélkül elügetett. |
Leci utolsó erejével eltűntette a felhőt majd elájult!
Egy órával később felébredt!Az egyik szárnya nagyon fájt!de meglátta Raucot aki még feküdt!
Nem foglalkozott vele, hanem elvonszolta magát a nem messze lévő élettóig.egy kis levegőtállal kiemelt belőle és visszavonszolta magát Raucohoz.Ráfrocskolt belőle, amitől az kinyitotta a szemét, de nem mozdult!Leci kedvesen, de mégis az ellenfeléhez beszélve, azt mondta:
-Ezt idd meg ettől jobban leszel!-És össze esett! |
'Most megbánod, hogy megszülettél!' öntötte el az olthatatlan gyűlölet az elméjét.
Utolsó erejével kidobta magát a felhőből, ami jött utána!
Egy nagyot szívott a még rendelkezésére álló tiszta levegőből, majd nekiugrott a pegazusnak. De ezúttal nem megrúgta, vagy meglökte, hanem borotvaéles fogai közé kapta az egyik szárnyát! A fogai a csontig belévájtak! És Rauco a már a szájába csorduló vértől azt kapta, amit várt: szájzárat.
Lezuhant a levegőből a pegazussal együtt!
A mérgező felhő pedig beborította őket.
'Itt fogsz megdögleni velem.....' öntötte el ezúttal elégedettség az agyát, majd minden elhomályosult....... |
-Igen?Hát nagyon félek tőled!...-Szóval a légzőszervei segítik!-Gondolta!
-Na lássuk mit szólsz ehhez!
Minden oxigént és más ilyen elemet kivont Rauco körül a levegőből, és csak a mérgező, folytó anyagokat hagyta körülötte!Ez a felhőcske követte Raucot!
-Na?Milyen? |
A becsapódás fájt neki, de közel sem annyira, hogy bármiféleképp akadályozhatta volna. A hatalmas levegő pedig újra hihetetlen erőt adott neki, a léglemezeinek hála.
- Mi van azzal a libával? Egy ujjal sem értem hozzá! Ami nagy elég szó.... - hörögte, aztán felugrott, neki a barna pegazusnak, egy óriási lendülettel mellkason rúgta, majd a talpára érkezett a tóparton.
- Gyerünk! Szórakoztass még! Hátha idecsalunk néhány sötét lényt! És figyelmeztetlek: ha rádunok, csak Erisnek lehetsz érte hálás, ha nem öllek meg! |
Leci azért még nehezen felállt!
-És mi van Mercivel?
Azzal felrepült és egy nagyot csapott a szárnyával.Ezzel a csaással nagy forgószelet fejlesztett ami nekivágta Raucot egy nagy fának.Azzal a légnyomás lefelé sodorta és belevágta a földbe.Ez biztos nem esett jól Rauconak! |
- Ki mondta, hogy kancákat bántok? - kérdezte.
Aztán....nem volt figyelmeztetés....nem volt hang....
Csak előreugrott és a csontmaszkja fejrészével irdatlan erővel leütötte a barna lényt!!!!! Az összeroskadt előtte, de nem ájult el.
- Nem vagy nekem ellenfél... - morogta és már hátat is fordított a lénynek. |
Leci nagyon dühös lett!Gyorsan Rauco elé pattant!
-Mit is mondasz?-Üvöltötte a szemei közé!-Játszogatok?most jöttem ide, és ha tudtam volna, hogy a sötétek támadnak már rég segítenék!De...HA...Te ilyen erősnek tartod magad, hát küzdjünk!Ja!De mielőtt elkezdenénk.Azt nem mondtad magadról, hogy kancákat bántasz!-Mondta sértésként! |
- Ellentétben veled, én cselekszem a sötét ellen, nem csupán szórakozom, míg mások a vérüket ontják! Egy sötét lényt küldtek nemrég a tengerpartra annak a nyomait követtem ide. - mondta uralkodva meglepetésén és dühén.
- És most ég veled! Nekem cselekednem kell, Te csak játszogass tovább nyugodtan! Élvezkedj, szórakozz! Kívánom, hogy azelőtt vágják el a torkod az esetleg itt feltűnő sötét teremtmények, minthogy kiontják a beleidet! És ne lásd a társaid halálát.....
Ellépett a tó vizétől és a közeli sűrű felé indult. |
Udvariasan, de gúnyolódva azt mondta:
-Leci vagyok, és a te neved micsoda?Csak nem Rauco!-De azt már egy mély hangon mondta, ami olyan volt mint a mennydörgés!Úgydöntött nem fogja le inkáááááááb...inkáááááááábbb...Hagyja!
-Mit akarsz és miért jöttél ide Rauco? |
Kissé meglepte a hirtelen mágia, de végül úgy döntött, hogy udvarias lesz és nem öli meg a két pegazust.
A hatalmas légnyomás kezdte kellemetlenül érinteni, bár a légzőrendszere éppen most mutatta meg előnyét: a hihetetlen lemezek a nyaka két oldalán az egész testét telítették friss oxigénnel! És épp így jött rá, hogy hogyan szabadulhat meg!
Vett még egy mély levegőt, aztán lelapult a földre....és a következő pillanatban úgy elrúgta magát a tó aljzatától, hogy ezzel az egyetlen elrugaszkodással és ugrással felszáguldott a barna pegazus mellé!!!! Rémítően rávigyorgott, majd egy kényelmes irányváltással és néhány pördüléssel már a tó partjára érkezett vissza!
Onnan felnézett a két szárnyas teremtményre.
- Mondd meg a nevedet és tán én is megmondom az enyémet! - mondta unott, fennsőbbséges hangon. |
Leci nem találta az idegen lényt.Lehajolt és inni kezdett!Hirtelen megjelent alatta egy úszkáló lény.Ettől megijedt és ugrott egyet, és ezzel az ugrással a levegőbe repült.
-Vigyázz Szabadesés!
Leci egy gyors mozdulattal összecsapta szárnyait és egy nagy szélviharral kettéválasztotta a vizet és a víz közepén, a szárazföldön ottragadt a lény enyhén leszorítva a légnyomással!
-Mit akarsz tőlünk? |
A hangot tökéletesen elvitte hozzá a víz, és a rezgései meg is mutatták, hogy valaki őt keresi. Pár pillanat múlva végül felemelte a fejét az ivásból és látta is, hogy a két lény őt keresi a szemével.
Könnyedén becsusszant a vízbe és némi koncentráció után szépen a víz alatt úszkált.
Ide-oda suhant a másik két lény alatt, alaposan szemügyre vette őket, és közben jól szórakozott az alulról esetlennek tűnő mozgásukon. |
Leci felkapta a fejét!
-Nem vagyunk egyedül!-Körülnézett, de nem vette észre az idegent!-Gyere keressük meg!-Mondta halkan és elindult az idegen erők felé! |
Felért az ösvény végére és hatalmasat szívott a levegőből. Ezzel a fáradtsága tovatűnt, de a szomja nem. A levegő megsúgta a különleges légrendszerének, hogy víz van a közelben, így rövid keresgélés és séta után odaért a tóhoz.
Látta a másik két lényt, de azt is látta, hogy azok egyelőre nem vele vannak elfoglalva, így a vízhez lépett és mohón inni kezdett. Közben a pillantása a hullámzó víztükörre és így a saját teste látványára tévedt.
'Ez a savmarás segít emlékezni, hogy ne feledjem miért jöttem ide....' |
-Oh, szórakozni. Aha, értem. -*pillantott fel újra a csődör, hitetlenkedő tekintettel meredve Lecire.* -Nos, kedves barátom, biztosítalak róla, hogy szórakozni én is szoktam. Nekem sem kenyerem a csatázás, habár nem vagyok éppenséggel rossz harcos, mégis inkább elkerülöm, ha egy mód van rá.
-De ha már a szórakozásnál tartunk... -*csibészes mosoly jelent meg Szabadesés arcán, majd gyorsan és könnyedén felszökkent a levegőbe, és egy szélvészgyors zuhanással egyenesen Leci mellett csobbant bele a tóba, tetőtől talpig lefröcskölve a csődört.* |
-Tudod én nem vagyok olyan aki állandóan azzal foglalkozik, hogy ki támadja meg!Éééén, kedves Szabadesés, szórakozni is szoktam!
Vágott vissza, de nem haragosan. |
-Bocs, nem állt szándékomban rád ijeszteni. -*hangzott a kissé flegma felelet.* -De azért mégis: milyen csődör az ilyen, aki megijed, ha ráköszönnek? -*mosolygott kajánul vigyorogva Szabadesés.*
-Egyébként nagyon örülök, hogy megismertelek, Leci. -*biccentett a csődör felé, majd szabadesés újra lehajolt inni.* |
Let's go megijedt és ugrott egyet!
-Tyűűű!Megijesztettél!
-Üdv, én pedig Let's go vagyok, de szólíts Lecinek! |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szabadesés könnyedén ereszkedett le a tópartra, lazán összecsukta szárnyait, majd a vízhez sétált, és lehajolt, hogy csillapíthassa szomját.*
Jókorát húzott a vízből, a többit meg a pegazus szájába borította.