|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 21:03 - |
 *Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.*
-Hmm...kezdetnek végülis nem rossz. -*állapította meg, az eredménnyel elégedetten.*
-Na jó, nézzük, mit kell még itt helyrerakni, mielőtt elkezdeném a védőmágiákat... |
[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Lilina arcát bájos pír futotta el, és szégyenlősen mosolygott párjára.*
-Ne vidd túlzásba, Micha. -*motyogta, de azért kedvesen arcon csókolta szerelmét.* |
 - Ennél jobban már nem állhat készen semmi! - mondta megnyugtatóan és újra magához húzta párját.
- Az pedig, hogy nem a mi dolgunk, arra vonatkozott, hogy mások keresik a varázslót! A mi képességeink nem alkalmasak igazán a megtalálására.
Kedvesen megcsókolta Lilinát és oldalra biccentett fejjel elmerült kicsit a szemeiben.
- Tudod, már rettegtem, hogy elfelejtem mennyire csodásak a szemeid! Szegény legendák vannak csupán a világban, amikhez hasonlítani tudnám. És én gazdagabb vagyok, mint az egyik legenda szereplői, mert nekem két Khaled-záram jutott! Bár talán még az sem fogható ehhez a szépséghez...... |
-Félek, hogy előbb-utóbb mindenképpen meg fogjuk tudni, akár érdekel, akár nem. -*mondta Lilina komoran.*
-Nekem most az a fontos, hogy itt minden készen álljon, ha eljön az idő. Steel megbízik bennem, és szeretném, ha nem csalódna. |
- Az sosem ment el. Az pedig, hogy újra harc lesz, akkor nyilvánvaló volt, mikor megmérgeztek...... - mondta komoran.
- Engem az érdekelne, hogy ki és miért cselekszik ellenünk.....De ez nem a mi bajunk. Most nem. |
*Lilina vidáman nevetett.*
-Csak hííízelegsz! -*húzta viccelődve Michát.* -De azért jólesik.
*Lassan elkomolyodott.*
-Mit gondolsz, mi készül? A Sötétség visszatér? |
- Örülök. - végigsimított párja arcán egyik szárnyával.
- Szóval Orome jött.....Ez különös dolgot jelent.....Ő vadássza a sötét lényeket......Ha idejött, az azt jelenti, hogy megengedte magának......Ami azt jelenti, hogy a sötét lények szüneteltették a támadásokat.......Ez viszont azt jelenti, hogy valami készül......Valami nem jó....... - gondolkodott hangosan.
- Frehar.....Ha Sagulom és Steel kellettek az ő kiszabadításához, az már a második aggodalomra okot adó jel.......
Megrázta a fejét és körbehordozta a tekintetét a völgyön.
- Látom megfelelő személyre bíztam az elemem erejét. - mondta és mosolyogva átölelte Lilinát. |
*Vállatvont.*
-Sok minden, de egyik sem annyira lényeges. Frehar elméjét megmérgezték, és mivel nem volt magánál, kis híján kicakkozta a nyakamat... Sagulon mentett meg tőle, de azt is majdnem eltoltam... Azt hittem, végezni akar Freharral, így félrelöktem, hogy Freharnak legyen ideje menekülni... végülis Sagulonnak sikerült kiszabadította Frehar tudatát. Azután Steel az erdőben talált rám és ideküldött, hogy hozzam helyre a védelmet, és amint látod... -*itt körbetekintett.* -...már meg is tettem. Igazából ezen töltöttem ki a keserűségemet, azért lett ilyen erős minden mágia.
-Bánatos pedig már régen nem vagyok... Oromének hála. -*mosolyodott el halványan.* |
Átölelte a kancát.
- Részemről szintén. De most ne legyen több bánat! Mondd, mi történt, míg nem voltam? |
*Lilina hevesen megrázta a fejét.*
-Ne... hagyd abba! Hagyd abba, Micha...! Ne beszéljünk erről! Nem akarok...! -*mondta kétségbeeséssel a hangjában, és párja nyakába borult. Olyan szorosan bújt hozzá, amennyire csak tudott.*
-Csak annak örlük, hogy megint itt vagy... és hogy jól vagy! |
- Tudom. - mondta és olyan árnyék hullott rá, ami azelőtt sosem.
- De tudtam, hogy ez az ára, hogy ne veszítselek el. És vállaltam volna, csak attól féltem, hogy Neked milyen lesz. De bíztam benne, hogy kibírod.....Nem tudom......Az jobb lett volna, ha meghalok? Azon viszonylag gyorsan túestél volna, ez igaz.....Tán önző voltam, hogy vállaltam a szolgaságot......De valahol azt hittem......reméltem, hogy megéri.......Az életem......És akkor egy nap Veled lehetek....Száz évért cserébe.......Nagy ár.....De mégis megfizettem volna.... |
*Lilina is mosolygott, sőt, kicsit el is pirult.*
-Ha azt hiszed, hogy ezekkel a bókokkal megúszhatod a pofont... -*vigyorogva elhallgatott. Aztán elnevette magát.*
*Végül elkomolyodott, és félős-szomorúan nézett Michaelangelóra.*
-Nagyon aggódtam érted... -*mondta alig hallható halkan.* |
Mosolygott és magához ölelte párját.
Szép, hosszú, mámoros percek után, végül csak meg tudott szólalni:
- Nos, ha ezután pofozás jön, akkor elfogadom! De nem tudod mennyire örülök, hogy épségben látlak! Hogy túlvagyunk....mindazon, amin..........
Elmosolyodott a maga fennsőbbséges, arisztokratikus, magabiztos, nemes módján.
- Azt hiszem jöhet bármiféle sötét, mostmár nem bánom! Mostmár történjék bármi, minden rendben lesz!
Szélesen, álmodozón elmosolyodott még egyszer.
- Mintha egy élettel ezelőtt lett volna az első találkozásunk! És mégsem érzem, hogy most bármivel kevesebb lennék! Vagy a kapcsolatunk kevesebb lenne.....Most még erősebb és boldogabb vagyok! Te pedig szebb, mint valaha! |
-Örülök, csak... -*Lilina kedvesét nézvel lassan oldalra billentett a fejét, mintha erősen gondolkodna valamin.*
-...tudod, nem tudom eldönteni, hogy most mi lenne a helyesebb: ha azonnal, jó alaposan felpofoználak, vagy ha a nyakadba ugranék és megcsókolnálak. -*felelte tűnődve. Aztán lassan elmosolyodott.*
-Azt hiszem, az utóbbival kezdem. Pofozkodni utána is ráérek. -*mondta szelíden mosolyogva, és már ott is volt szereleme szárnyai közt, gyöngéd csókokkal halmozva el Michát.* |
- Üdv Lilina! - mondta kedves, szelíd hangon, és oldalra biccentette a fejét, kérdőn elmosolyodva:
'Örülsz nekem? |
*Lilina épp azzal bíbelődött, hogy Illu és a két másik lény után visszazárja a bejáratot, és újra védőmágiával takarja el. Az energiapajzs azonnal létre is jött, és egy rejtőbűbájjal felfedezhetetlenné tette a bejáratot az idegen szemek előtt, de a Föld nem teljesítette azonnal kérését, és így kissé bosszankodva igyekezett valahogy rábírni egy hatalmas, ólomsúlyú szikladarabot, hogy guruljon odébb.*
*Mikor a pegazus belépett, az ottani bűbáj azonnal működésbe lépett és vészharangként az egész völgy megkondult. Lilina sietve megfordult, hogy megnézze, mi történt, s szeme megakadt az érkezőn...* |
 - Naná! - bólintott Lilinának, majd, miután kiértek, a lovashoz fordult.
- Talán neked még nem tűnt fel, de tünde vagy! Ez nem elég ok? Ahogy látom, Te kicsit még új vagy, vagy hogy is mondjam....Tündét fogni nehéz, de a Sötétségnek mégis ez a vágya....Van egyáltalán rajtad kívül tünde a Birodalomban?
Lassan eltávolodtak az Utolsó Reménytől....
Vad suhanásban haladt a víz felett, majd felemelkedett és lehuppant a párkányra.
Ott volt előtte a bejárat.
Szépen átlépett a védelmen és körülnézett.....
|
| -Persze, menj csak Illu. De üzend meg Michának, hogy azt aztán nem teszi majd zsebre, amit tőlem kap ezért a partizán-akcióért. -*viccelődött vidáman, és pajksoan Illura kacsintott.* |
 -Én elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy mit akarhat tőlem ez az izé... vagy miért küldték utánam? Mire kellhtek én bárkinek? -*kérdezte Estel.*
-Láttam, hogy az a szörny a fél falumat lemészárolta miattam, csak hogy kiderítse, merre vagyok... -*mondta szomorú hangon.* |
| - Ó az! Az az erisziek főhadiszállása! Végül is, megmutathatom....Lilina, akkor Te megtennéd, hogy itt maradsz? Úgysem maradnál sokáig magadra... |
-Ó, miattunk aztán igazán nem kell aggódnotok. Csupán útbaigazítást szerettünk volna kérni... A Barlangrendszert keressük. Tudniillik a tengerparton ránktámadt valami bestia, és egy eriszi barátotok szerint engem akar... Az ő tanácsára keresünk valami védelmet, és ezt a barlangot véltük a legalkalmasabbank... -*magyarázta Estel.* |
[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.*
- Ennél jobban már nem állhat készen semmi! - mondta megnyugtatóan és újra magához húzta párját.
- Naná! - bólintott Lilinának, majd, miután kiértek, a lovashoz fordult.
-Én elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy mit akarhat tőlem ez az izé... vagy miért küldték utánam? Mire kellhtek én bárkinek? -*kérdezte Estel.*