|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 19:12 - |
 *Szauron leszállt a homályba burkolózott erdőben, majd megállt és felpillantott. Meg akart bizonyosodni róla, hogy Cardassya nem maradt le valahol, de nem; a kanca épp most szállt le mellé.*
-Nos, eddig hogy tetszik? Gondoltam, a Félelem után jobb lesz, ha először egy effajta, homályos, ijesztőbb helyre hozlak. -*mondta a kancának, és még ő maga is meglepődött saját magán.
Szauron, a nagy és félelmetes csődör figyelmes és törődik másokkal?! |
[241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Tennoio gyorsan összeszedte magát, majd amilyen gyorsan és csendben lehetett, kivágtatott a fedezékükből, és elindult körbe, fák és bokrok mellett elszáguldva. |
 -Értettem!-Suttogta.
Egyet sóhajtott, és felkészült!
-Mehetünk! |
Döntésre jutott.
- Akkor jól figyelj! Ülj vissza a hátamra.
A tisztás felé fülelt.
- A tervben létfontosságú a csend! Amennyire lehet, csendben kell lennünk. Körbe fogom vágtázni a tisztást...te pedig a szélére, mindenhová, ami megyulladhat, tüzet kell jutass! Ha égni kezdenek, lehet, hogy néhány kitör, azokkal is el kell bánnunk! Te felgyújtod őket, a többi az én dolgom. Nagyon figyelj, hogy senki ne jusson mögénk! Ne légy útban! Ha pedig azt mondom tűnj el, akkor azonnal elmész innét messzire, biztonságos helyre, és nem állsz meg útközben, nem keresel bajt! Menni fog? |
-Amennyire Te szeretnéd!
Húzta ki magát, hogy végre valami jót is csinálhat!Közben eloltotta lángjait!
Amíg Tennoio gondolkozott, ő unatkozott!A köveket rugdosta. |
Gyorsan behúzta egy lábával a csikót a lehető legjban a fa mgé. Laba összeégett, de szinte rögtön meg is gyógyult!!! Alaposan szemügyre vette a csikót, és közben veszettül törte a fejét.
- Mennyire tudod megterhelni magad? - kérdezte halkan, fojtott hangon. |
Mostmár Lidércfény is megfordult.Elámult a tisztás látványától!
-Azt mondod tűzlény?-Kérdezte halkan!
Lepantatt a hátáról és hirtelen lángba borította testét!
-Én az vagyok! |
Órák után, szúrós, ragadós, veszélyes sűrűk után, a napszállta után, düh után, végre Tennoio megérezte, hogy közel vannak!
Hatalmas kerülőbe kezdett, és egy óriási fa törzse mögül néztek végre ki, hogy hová is igyekeztek eddig.
Tennoio elámult a látványtól!!!
Előttük egy hatalmas, a fák közt messze elnyúló tisztás látszott, amin sötét lények motoztak halkan. Sok aludt, még több ülte körbe a kicsiny, rejtett tüzeket.....őrszemeik pedig nem fedezték fel Tennoioékat!
Visszabújt a fa mögé.
- Miért nincs itt egy tűzlény, mikor kéne? - morogta keserűen. |
| Mostmár végképp csöndbe maradt.Megfordult Tennoio hátán ésfigyelt!De most nem látott semmit! |
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Figyelj tovább!
Lehajolt, és összehúzott szemekkel a nyomokra koncentrálva elindult az ösvényen. |
Lidércfény azért összehúzta magát, de Tennoio beszéde után felemelte a fejét!
-Hát persze, hogy a társad vagyok!Csendben maradok, ígérem!
Válaszolta az unikornisnak. |
- Ssssssssssssssssss! - sziszegte újra, majd újra vizsgálódott, majd így szólt:
- Ide figyelj kicsi csikó! Nagyon hasznos vagy felderítőnek, de ha ezeket az értékeket eltörlöd azzal, hogy bután, sőt, őrülten viselkedsz, elviszlek innét valami biztonságos helyre, ahol a magadfajta kicsikre aranyos kancák vigyáznak, és lépni sem hagyják, és azon a szent helyen ott is hagylak!!! - morrantotta.
- Amit most csinálunk, az bizony nagyon-nagyon-nagyon veszélyes. Tudod mi az a veszély? Amikor nagyon-nagyon-nagyon közel van valami szörnyű! Valami, ami pokoli kínokat okozhat! Valami, ami elveheti az életed, amit még ki sem élveztél igazán, ijfú barátom! Azt akarod, hogy ez ne csak közel legyen, de ránk is találjon? Ha igen, akkor kiabálj, és mindjárt megtapasztalhatod! Vagy épp azt, hogy elviszlek arra a helyre, ahol szem előtt leszel a kancáknak, akik semmit sem hagynak majd rád! De én inkább élni szeretnék, végrehajtani a feladatom, és nem is egyedül! De mindehhez az kell, hogy csendben légy! Érted? Teljes csendben! Nem csak a saját életem féltem, de a Te viselkedéseddel egyre inkább hajlok arra, hogy a jobbik eszemre hallgassak és az elveimre, és egyedül menjek tovább! Mert úgy nekem is több esélyem marad, és Te is biztosan életben maradnál...Legalábbis, azt a részt nézve, ami tekintetében én vagyok a felelős....Mert igazán rémítően csikósan viselkedsz! Most akkor a társam vagy, vagy egy felelőtlen, pelyhes kölök?! Most döntsd el, míg még mindketten élünk! |
-Kövessük, kövessük, kövessük!-Hadarta kiabálva!
Boldog volt, mert nem tudta egyáltalán mi értelme van ennek a harcnak és konkrétan tudta mi a harc, de fogalma sem volt erről sötétség dologról, noha elmondták neki! |
- Ssssss! - sziszegte hátra.
Hallgatózott, és villogó, kerekre tágult szemekkel nézett körbe.
- Az a lény könnyedén megölhet minket! És nagyon nehéz harcolni ellene....Főleg, mivel képes láthatatlanná válni. Nagyon veszélyes! Légy óvatosabb..... - mondta, mikor megnyugodhatott, mert a lény nem jött vissza.
- De legalább ez hagyott nyomokat. Tudjuk követni. |
| -Tyűha!ez oltárian nézett ki!Mégegyszer!-Kiálltott fel! |
Hátrapillantott, mert tudni akarta merre néz a csikó, majd gyorsan beúzódott a sűrűbe oldalt.
- Szép munka...Ez egy elég fura lény lesz....Ne ijedj meg!
Hatalmas, medveforma lény haladt előttük a következő pillanatban. Óriási volt..és a teste ködből állt! Teljesen csendben voltak, de a lény nem csapott zajt! Lassan az irdatlan szellemszerűség eltűnt előlük, és Tennoio kimászott a bokrokból. |
| Lidércfény merdt szemekkel bámulta a tájat.Egy-két órán keresztül nem történt semmi.Aztán Lidércfény észrevett valamit.Nem látta pontosan, csak hogy mozog és iszonyú nagy.Nem szólt csak megtapicskolta kétszer-háromszor Tennoio hátát! |
| Tennoio halkan, és mindenre figyelve belépdelt a homályba. |
-Ha Te mondod mindent megteszek!
Mondta nagyon felelőség teljesen és megfordult Tennoio hátán! |
- Akkor maradj a hátamon! Te leszel a szemem hátul! Nagyon fontos! Figyel mindenhová hátrafelé! Ha bekerítenek, végünk! Bármit mondok, ígérd meg, hogy megteszed ellenkezés nélkül, jó? Ha azt mondom, maradj a hátamon, vagy menekülj, ne ellenkez, ne kérdezz, csak csináld! És próbálj meg nagyon-nagyon csendben lenni. Ha látsz valamit, akkor paskold meg az oldalam!
Kérdőn nézett a csikóra, hogy az megértette és elfogadta-e. |
-Nem baj!Én veled tartok és segítek!
mondta igazán lelkesen! |
[241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szauron leszállt a homályba burkolózott erdőben, majd megállt és felpillantott. Meg akart bizonyosodni róla, hogy Cardassya nem maradt le valahol, de nem; a kanca épp most szállt le mellé.*
Tennoio gyorsan összeszedte magát, majd amilyen gyorsan és csendben lehetett, kivágtatott a fedezékükből, és elindult körbe, fák és bokrok mellett elszáguldva.
-Értettem!-Suttogta.