|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 22:48 - |
 - Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
- Nemsokára..aha! Látod? Kijött elénk!
 Végignézte a kettős leszállását.
- Remélem rendben ment az utatok során minden! - mondta mély, hatalmat sugárzó, dinamikus hangján.
Aprót hajolt Brünhilde felé.
Majd Beatlashez fordult, de a hatalams lény mosolygott.
- Szóval Te vagy Beatles. Ha nem tévedek, a tanítványon szeretnél lenni, ugye? Üdvözöllek itt! |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 A magasba emelte fejét és füleit hegyezni kezdte.
-Tényleg!Csikók!Már tényleg közel járhatunk!-mondta boldogan.
-Menjünk is!Nehogy tovább menjenek!-csak mosolygott, mert nem gondolta komolyan. |
 - De még mennyire! Szerintem innen elég ezeket követni! - mosolygott szélesen.
- Fülelj csak! - mondta elcsendesedve.
Mintha a szél vékony nyerítést hozott volna.... |
Követte Hradot, majd egy kicsit késve ő is lefékezett.
Rábámult a kis patanyomokra.
-Szóval közeledünk?-kérdezte mosolyogva. |
Szinte már vágtattak a lendülettől és az örömtől, mikor jókora csúszással fékezett.
Előtte a hóban apró paták nyomait látta! |
Boldogan elmosolyodott.
-Benne vagyok!-mondta belevalóan-Keressük meg őket! |
Lefékezett, és alaposan megnézte szárnyait. Épek voltak. Azután megmozgatta lábait, majd fényszikrákat hívott elő a saját szemeiből. Minden tökéletesen sikerült.
- Igen, jól vagyok! - mondta megkönnyebbülve.
- Akkor....keressük meg a barátunkat! - mondta megörülve a sikeres akció miatt. |
Már Sunshine is befejzte a lény bombázását.
Lassan kezdték teljesen elhagyni.
-Igen!És Te?-kérdezett vissza. |
Elzúgtak a nagy alak mellett, akinek jégbombái néha épp mögöttük csapódtak be, csúnyán megkarcolva a farukat kisebb jégszilánkokkal, de Hrad egy utolsó nagy, forró levegőhullámot lökve felé nyert néhány nyugodt pillanatot, épp eleget, hogy eltávolodjanak a közvetlen életveszélyből.
- Jól vagy? - kiáltotta még mindig vágtában a kancának. |
Sunshine tűzlabdákat repítve a dérmanó felé, csak futott, futott.Néha Hradra tekintett, hogy ne legyen semmi gond.
Közeledtek a dérmanó felé és Sunshine lehúzódott, hogy el tudjon menni mellette.
Eközben folyamatosan dobálta a manót tűzvillámaival és tűzlabdáival. |
Bólintott, és lesimította szárnyait. Nagy levegőt vett, és hirtelen bevágtatott a dérmanó elé! Nagy villámot küldött felé, és futott lélekszakadva tovább, remélve, hogy nem dermed jéggé a következő lépésben, mert Sunshine is elindult!!! |
-Nincs!Sajnos nincs más ötletem!
-Én úgyérzem együtt sikerülni fog!-mondta reménykedve. |
Megrázta a fejét.
- A Sötétség megváltozatta ezt a lényt! Nagyon komoly kárt tehet bennünk! Jeget tud rádköpni egész messziről, ami keményre fagyaszt egy pillanat alatt! Nem tudom milyen erős tűzlény vagy, nekem az Erő az elemem, de jobb lenne egy cselt megpróbálni! Kétfelől kerüljük meg, folyamatosan támadva mágiákkal! Tűzcsóvákra gondolok most, vagy lángokra, amikkel egyszer Te vonod magadra a figyelmét, egyszer meg én, hogy egyikünket se érje el...Persze futnunk kell, mint az őrülteknek, és reméljük, hogy nem szorulunk be valami hóakadály vagy fák közé........De azt hiszem ez a legjobb esélyünk? Sikerülni fog? Vagy esetleg van másik ötleted? |
Elgondolkodott.
-Próbáljuk meg!-mondta ki döntését!
-Én tűz elemű vagyok, Te pedig nem tudom, de ismered a dérmanókat!Csak el tudjuk "kergetni"!Vagy elbánunk vele? |
Ő is ezen rágódott egy ideje.
- Nem tudom - válaszolta végül őszintén.
- Az az igazság, hogy itt még repülve is könnyű eltévedni a sűrűn álló fák miatt. Ha kerülünk, megeshet, hogy akkora akadályba botlunk, amin sehogysem jutunk át......Ez a dérmanó vagy micsoda viszont jó ideig itt állhat az út közepén, és akkor akár itt fagyhatunk meg! Megpróbálhatom elvarázsolni, de nem tudom bírok-e vele....... |
Elkomorodva nézte a hatalmas alakot.
-Hát akkor merre menjünk?-kérdezte-Nem gond a kerülő?Nem fogunk újra eltévedni? |
- Hatalmas jégalakok. Alapvetően olyan lassúak, hogy egy évszázad, míg egynéhány lépést megtesznek, és nem vesznek tudomást más élőről, így nem számítanak veszélyesnek, de a Sötétség megváltoztatta őket.....Most elég otromba, taposó jégóriások...Egyszerűbb őket elkerülni..... |
-Mi az a dérmanó?-kérdezte miután ő is lelapult! |
Hrad Zirak lelapult hirtelen.
- Dérmanó...vagy valami más van előttünk.... - mormolta hátra.
- Nem hiszem, hogy ártani akar, de vigyázzunk! |
-Mégegyszer köszönöm, hogy segítesz!-hálálkodott.
Sunshine már kezdete megszokni a havat, sőt tetszett is neki, hogy kimozdulhatott az állandó forróságból.
Az a tudat, hogy nemsokára találkozik párjával, az még boldogabbá tette. |
Nem volt épp egyszerű útjuk.
Rengetegszer vezették félre az apró, esetenként elmosódott jelek, de végül nagyjából sejteni kezdte merre kell haladni. Ott viszont az erdőben akkora hótorlaszokat találtak, hogy nemhogy ők, de egy troll se tudott volna átmászni vagy -törni rajtuk!!!!
Hatalmas kerülőket téve végül Hrad Zirak rájött, hogy egy igazi labirintus közepébe kell menniük! Nem kevéssé volt dühítő ez a tény, de abból ítélve, hogy nyomokat egyre kevesebbet talált, vagy épp háborítás nyomait a havon, örömmel lépdelt tovább. Darugonék biztos épségben vannak odabenn!
- Sunshine, minden rendben van! Hamarosan odaérünk - szólt hátra bíztatón. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
Végignézte a kettős leszállását.
A magasba emelte fejét és füleit hegyezni kezdte.
- De még mennyire! Szerintem innen elég ezeket követni! - mosolygott szélesen.