|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 12:39 - |
 Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Végül odalépett az egyikhez.
Az egész fa világos, vöröses-bíbor volt, a törzse, az ágai, a levelei, de leginkább a virágai!
Rengeteg golyószerű pehely.....Sok-sok bíbor pehely. Machos felkavart némi levegőt, mikor hátrapillantott Ghostra, és ekkor rászakadtak a virágok!
Megriadt és hátraugrott, mert azt hitte bajban van, de nem így volt. Csak ráragadtak a pelyhek, de semmi mást nem csináltak azon kívül, hogy hihetetlenül erős illatot ársztottak....
Machos nem élvezte új, bíbor díszeit és megrázta magát, hátha leszakadnak róla, de ehelyett a többi fa feléhajolt (!) és a következő pillanatban eltűnt egy óriási bíbor pehelykupac alatt!
Átalakult köddé, de hiába!!!! A pelyhek beleragadtak!!! Újra testet öltött, de csak egyre több pehely szakadt rá a légáramlataitól.
- Neeeee! - morogta és rázta, dörzsölte magát.
Az eredmény az lett, hogy a tisztáson mindenütt nyakig ért a pehely és Machos tehetetlenül állt középen....
|
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 -Ebből is látszik, hogy kevesen vannak, akik olyan erősek, hogy ne adják át magukat a vérfarkas létnek.Te erős vagy és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb te is letudod győzni az ösztönt.-mondta bizakodóan. |
 Bólintott.
- A legtöbbjük őrjöngő vadász, minden erejüket (ami bizony nem kevés), gyorsaságukat (ami szintén sok lény vesztét okozta), eszüket és képességüket mások levadászására használják......Aztán az áldozat vagy meghal, vagy szintén farkas lesz......Ők ezzel diadalt aratnak....A Vérfarkasok ösztönlények. Követik az őrült vágyat magukban......De közben módszeresek is....
- Én és nagyon kevesen mások is, viszont valahogy megőrzik az elméjüket....Az akaratukat és ha nem is egészen, de az önuralmukat fenntartják. Én így mentem mindig messzire másoktól.....Lehet, hogy van, aki egészen kordában tudja tartani, én nem tudom, még nem hallottam ilyesmiről......Én nem bíztam magamban. |
| Diadém elmosolyodott:-Hát most már van!De megértelek.Én egyébként Úgy gondoltam, hogy a vérfarkasok kihasználják erejüket mások felett....legalább is éjszaka. |
Vállatvont.
- Néha....Talán.....De egy idő után megszokod...Hozzáidomulsz......Én túlzottan féltem magamtól és féltettem önmagamtól másokat, így nagyon ritkán jutott eszembe, hogy egyedül vagyok.......Ha meg eszembe jutott, akkor gyorsan letorkolltam magam, hogy ennek így kell lennie.... |
| Diadém bólnitott.:-És nem hiányzott a társaság, legalábbis csak valaki, aki melletted vándorol?Én nem bírtam volna ki egész életemben a magányt. |
Vállat vont.
- Nem sokmindent mesélhetek. A családomra nem emlékszem. Fiatal voltam mikor megmartak, és az az első emlékem.....Az kísért végig eddigi életemen......Vándoroltam, főleg magányos, mások számára ijesztő helyeken....Ahol magam lehettem...Valahogy nem féltem..... |
| -Szép név, illik is rád!Nos, Fang mesélj magadról...persze csak, ha szeretnéd.... |
| - Blue Crystalfang a nevem. Vagy röviden csak Fang. |
| -Oké.-felelte kissé bohókásan.-Egyébként még a nevedet se tudom.Az én nevem Diadém, és a tiéd? |
Bólintott.
- Jó.
- Legföljebb éjjel nem maradok veled. |
| -Megértelek. ...Valóban elhamarkodott dolog a részünkről, ...de nem félek.Megismerem azt, aki ártani akar és aki nem bánt.Hiszem, hogy még vérfarkas korában is megismeri azt, aki bízik benne.Valahogy megérezzük az élőlény auráját és vagy mellette maradunk vagy elzárkózunk.De aki nem tiszta szívű az nem érdemli meg, hogy megérezze az aurát és én érzem rajtad, hogy önmagad nem bántasz senkit.A vérfarkas tulajdonság nem épült annyira a testedbe, hogy riasztó legyél...legalább is számomra-mondta kedvesen. |
- Kedves vagy. És nagyon kedves és aranyos tőled, hogy a barátságodat nekem ajánlottad. De nem tudom én képes lennék-e erre, és nem hinném, hogy ismerjük egymást eléggé ehhez....Talán idővel......
- Tudod, nagyon régóta vagyok egyedül......Nem tudom már milyen valakihez kötődni...Mivel is jár ez.....Kedves tőled......És valahol úgy érzem jó lenne......De nem vagyok rá képes így, ilyen gyorsan és hirtelen.....Ehhez nekem idő kell......És meg kell mondjam: óvatlan dolog részedről ez.....Ha nem is lennék vérfarkas....Valakiben megbízni......Az veszélyes dolog...Kiszolgáltatottá tesz....Te nem félsz? - mondta akadozva, majd fürkészni kezdte a kancát. Az ő bizamatlan, magányos életfelfogásától nagyon-nagyon idegen volt az, amit a kanca az előbb mondott...Az, amit az a pár mondat jelentett..... |
| Diadém megértően bólintott, majd mosolyogva azt mondta:-Nos nekem csak a harapástól kéne félnem, mivel én nem halok meg és, ha akarom, a szeretteim sebeit is meggyógyítom...Ha..szeretnéd...én...lennék..a...barátod..vagy jó ismerősöd-szagatotta kicsit szégyellősen a mondatát.Nem szokott ilyesmit ajállani egy olyan lénynek, akinek, még nevét se tudta, de a kanca megjelenése bizalmat keltett Diadémban, és Diadém optimista.Vakon hiszi, hogy minden lényben van valami jó, csak azt valahogy meg kell ragadni. |
- Nem. Veszélyes vagyok.
Kicsit hallgatott és fürkészte a kancát maga előtt.
Aztán lehajtotta a fejét és halkan beszélni kezdett:
- A vérfarkasok általában ölnek. Levadásznak és felfalnak. De van, hogy csak megmarnak.....Főleg az, amelyik képes az önkontrollra és gonosz.....De ha egy megharap és elmenekülsz, akkor is adott a sorsod: Te is vérfarkas leszel......Engem csikókoromban martak meg......A mágiám miatt képes vagyok kissé uralkodni magamon, de van mikor elveszítem a fejem és minden homályba borul.....Volt már ennek tragédia a vége....Azóta egyedül vagyok és ügyelek rá, hogyez így is maradjon.....A telihold még messze van, de van, mikor vad, varázsos éjeken anélkül is átalakulok......Nappal lehetnék másokkal, de jobb elfogadni, megszokni a magányt.... |
| Diadém bólintott:-Akkor miért?Sokat voltál társaágon kívül?-kérdezte kissé hallkan és tudakozóan. |
| - Számomra időbe került, míg megszerettem és megtanultam értékelni a magányt. Én nem magamtól és a természetem szerint lettem ilyen..... |
| Diadém elmosolyodott:-Én is szeretek egyedül lenni, de igénylem a társaságot néha.Én, ha egyedül akarok lenni, akkor a hegyekbe sétálok, ahol csak én vagyok és a gondolataim, így tekintek le a tájra.Mondjuk ott kicsit hideg van, de ezért se jönek oda sokan. |
- Csak sétáltam.... - mondta, de el kellett ismernie magában, hogy ez nagyon ügyetlenül hangzott.
- Én nem igazán vagyok társaságba való, így olyan helyeket keresek, ahol magam lehetek. |
| -Szia!-mondta kedvesen a kék egyszarvúnak.-Mi járatban erre? |
Kellemes ügetésben haladt. Remélte, hogy senkivel sem találkozik. Mégis csalódnia kellett: amikor kiért a bíbor fák tisztására, már ott volt egy egyszarvú. Aki észrevette őt, így még csak vissza sem hátrálhatott a sűrűbe.
- Üdv! - köszönt végül, mert udvariatlannak semmiképp sem akart tűnni.
|
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
-Ebből is látszik, hogy kevesen vannak, akik olyan erősek, hogy ne adják át magukat a vérfarkas létnek.Te erős vagy és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb te is letudod győzni az ösztönt.-mondta bizakodóan.
Bólintott.