|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 15:17 - |
 *Eldina csöndesen lépkedett a fák között, de patái alatt hangosan ropogott a friss hó. Kifelé tartott az erdőből, mikor egy kicsiny őz került az útjába. Eldina megtorpant és hűvös nyugalommal pillantott le a kis állatra. Várta, hogy tovább menjen, de az őz nem mozdult.*
-Na mi lesz? Nem mész? -kérdezte halkan. Majd neszezést hallott jobbról, abból az irányból, amerről az őzike jött. A kis állat ijedten megugrott, és bevetette magát az erdőbe. Eldina lassan oldalra fordította a fejét, és két trollt látott előmasírozni a fák közül, bamba vigyorral a képükön. Az egyik egy könnyed mozdulattal kidöntötte az útjában álló fát, a másik pedig gyökerestől kicsavart egy fenyőt...* |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 - Akkor ez egy szerencsés találkozás! - mondta msolyogva.
Hirtelen elkomorodott..... |
| -Akkor a legjobb helyen jársz. -*mosolygott Doomra.* -Én már nem is tudom, mióta vágyom más társaságra, de a hidegem miatt senki sem bírt engem túl sokáig. |
| - Hideg. Vannak páran az erisziek közt, de másokat kerestem. |
-Üdvözöllek az Örök Tél Birdalmában, Doom. -*bólintott Eldina.*
-Bocsáss meg, de mit értesz azalatt, hogy "olyan, mint te"? |
- A nevem Doom. - meghajtotta a fejét.
- Razor értesített, hogy van itt valaki, aki olyan mint én. Ezért idejöttem. - bólintott.
- Örülök, hogy találkoztunk! Azt hittem nincs olyan lény, mint én, csak az erisziek közt. |
-Parancsolsz? -*fordult döbbenten az idegen lény felé. Kicsit meglepte Razor hirtelen távozása, és csodálkozását csak növelte az idegen teremtmény hirtelen felbukkanása. Illetve csak növelte volna... amióta ugyanis átlépte a határt, Eldina végig érezte a jelenlétét, csak... valahogy nem vett róla tudomást.*
-Öhm... ja, igen. Igen, én vagyok. És benned kit tsiztelhetek? Razor barátja vagy, ha nem tévedek... |
 Vállatvont.
- Ezzel ki is merítetted a lényem fogalmát. Az elemem a víz, de nem tudom használni. Én nem mágus vagyok. A fizikumomat dolgoztam ki egész életemben és azt gyakoroltam, hogy milyen az igazán jó közelharcos.
- Most viszont elegem van a harcból! Legalább egy időre! Lehet, hogy keresek egy békés tengerpartot és ottmaradok.
- Azt hiszem ideje is mennem. Itt jó idő van, de most felejteni szeretnék.
Eldinára pillantott, majd fejhajtásképp biccentett.
- Ég veled! A barátom nemsokára itt lesz!
Azzal megfordult és erős, földet-havat szaggató vágátba ugrott.
És milyen jó lesett neki, mikor elhagyta a hideg földet! Meg is lepődött!!!!
Kilépett a havas sűrűből és meglátta a nem messze ácsorgó kancát.
- Üdv! - köszöntötte.
- Megbocsáss, te lennél Eldina? |
*Eldina némán nézett a hirtelen távozó kanca után. Mikor már elvesztette szem elől, az elemére támaszkodva követte tovább Diadém útját. Mikor végül az unicornis kanca elhagyta az Örök Tél Birodalmát, és többé Eldina se érezte a jelenlétét, lassan Razor felé fordította tekintetét.*
-Diadém az imént lépte át a hartárt... Úgy tűnik, kettesben maradtunk.
*Egy darabig fürkészve nézte a csődört.*
-Mesélnél magadról? -*kérdezte kíváncsian.* -Rólad még alig tudok valamit, azt leszámítva, hogy egész ügyesen harcolsz. |
 Diadém hallotta a a hívó kiáltást:-Bocsássatok meg!Sűrgősen mennem kell!Sziasztok!-azzal elvágtatott. |
| -Úgy van.Tudod senki sem normális, mindenki szenved valamitől, Például:én a nap miatt, az egyik barátom a múltja miatt, a másvalaki meg bisztos, hogy rosszabb miatt szenved.Ha valakit semmi sem zavar akkor már legyőzte és elfogadta, vagy pedig amiatt szenved, mert nem történik vele semmi izgalmas.-magyarázta Kavarkád. |
- És Anyádnak teljesen igaza volt! Mi, erisziek, ezt kell először megtanuljuk.
- Miért ide? Mert itt nem volt senki és Veled vált még tejesebbé a világ....Veled lesz egész.
- És szólni fogok, hogy Doom jöjjön ide....Most, hogy a tündéje elhagyta őt (muszáj volt), biztos jól fog esni neki valaki, aki megérti....Csak meg ne tudja, hogy így beszéltem róla! - vigyorodott el. |
-Ó, igazán? -*kapta fel a fejét.* -Jó lenne... Tényleg... úgy értem, nagyon örülnék a társaságnak.
-Valószínűleg igazad van, talán a Varázs alkotott. De miért pont itt, és miért pont ide? Néha gyűlöltem, hogy ilyen vagyok. Gyűlöltem a saját hidegemet. Mindig azt kívántam, bár lennék normális kiscsikó, igazi szülőkkel... De idővel megszoktam. "Anyám" mindig arra tanított, hogy a képességem adomány, és nem átok, és hogy azt a szeretteimért kell használnom, hogy megőrizhessem és megvédhessem a számomra fontos dolgokat és lényeket.
|
| -Én is sajnálom Ellie nénit, d született egy csikója Göncölnek, aki már elég nagy és az eleme a hó és minden hozzávaló.Majd javaslom neki, hogy költözzön ide, az anyjának úgyis sok dolga van így majd lesz aki nevelné, hogy érett felnőtt legyen.Mi azért nem tudjuk tanítani, mert neki hidegre van szüksége, az apja pedig nem látogatja.Persze anyukája is gondozni fogja, de ő nem ér rá nap közben.És így neked is lenne, talán nem bölcs társaságod, de lenne melletted valaki.-mondta vidáman Diadém. |
- Sajnálom a barátodat.....Sokunkat motivál hasonló dolog a harcban.....
- Szerintem érdekes életed volt....Az is lehet, hogy Te is a mágiából léptél ki, mint mások! Akkor nem vagy árva, mert maga a Varázs alkotott!
- És Nekem nincs bajom a hideggel, bár valóban azt hiszem nem élhetnék itt. De van néhány barátom, aki igen! |
-Mit mondhatnék? -*vont vállat Eldina.* -Én itt születtem, de sosem voltak szüleim. Valójában azt sem tudom, hogyan lettem... Egy őz nevelt fel, két másik gidájával együtt... Nincs túl sok mesélnivalóm. Mindig itt éltem, az életem így nem túl izgalmas. Ez az erdő volt az otthonom, és a benne élő állatok pedig a családom. Emiatt sose voltam igazán magányos... De olyannal, mint én, vagy ti, csak nagyon ritkán találkoztam. A fajtám egyetlen itt élő tagjaként pedig védelmeztem ezt az erdőt. Az otthonomat.
-A legtöbb lény nem bírja az itteni hideget hosszútávon. Senki sem bírja hosszútávon. És mivel én magam is ezt a hideget hordozom magamban, engem se tudnak túl sokáig... hogy is mondjam... elviselni. Nem bírják a hidegemet. A közelségemet, az érintéseimet... egyáltalán engem. Azt hiszem, talán tartanak tőlem. Ezért is nem hagytam el soha ezt az erdőt.-*vállat vont.* -De nem érdekes. Sosem volt különösebb gondom a magányos élettel. És különben is... ha elmennék innen, ki tartaná távol innen az orkokat, meg a többi ocsmány szörnyet? A múltkor is valamelyik bestia leölte Ellie nénit és megette. Barbár szörnyeteg! Ellie néni egy kedves, jóravaló idős hölgy volt... a legjámborabb őz, akit valaha is ismertem... -*megvetően prüszkölt.* -Remélem, a többi majom közt volt ez a barbár is, akiket az előbb fagyasztottam halálra. |
| -Köszi!-folytatta a viccelődést Diadém. |
- Valóban. - a "fagyos" kancához fordult.
- Még sosem találkoztam olyasvalakivel, aki ide kötődött volna.... - mondta ő is érdeklődve. |
- Érdekes. - mondta Diadémnak.
- Ezek szerint tényleg igaz, hogy a születés befolyásolhatja az erőd és saját magadat is.....
- Van pár barátom, akik nem bírják a fényt, de ők akármikor kinnlehetnek benne...Csak utálják és néha egy-két képességük blokkolódik....
- Sok sikert a delek elkerüléséhez! - mondta viccelődve.
Most, hogy evett, meggyógyult és túl volt a küzdelmeken, sokal jobban érezte magát.
És be kellett, hogy vallja magának: elege volt a vérből és a halálból egy időre... |
| -Eldina!Téged nemis annyira ismerlek, mesélj magadról.Milyen itt élni?Biztos csodálatos a hó éjszaka.-mondta mosolyogva. |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eldina csöndesen lépkedett a fák között, de patái alatt hangosan ropogott a friss hó. Kifelé tartott az erdőből, mikor egy kicsiny őz került az útjába. Eldina megtorpant és hűvös nyugalommal pillantott le a kis állatra. Várta, hogy tovább menjen, de az őz nem mozdult.*
- Akkor ez egy szerencsés találkozás! - mondta msolyogva.
Vállatvont.
Diadém hallotta a a hívó kiáltást:-Bocsássatok meg!Sűrgősen mennem kell!Sziasztok!-azzal elvágtatott.