|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 15:48 - |
 -Segítség! Valaki!
*Valentine sikoltva nyargalt keresztül az erdőn, a hatalmas fenyőfák közt szlalomozva. Egy hatalmas, aljasan vigyorgó, termetéhez képes igen fürgén mozgó troll-féle teremtmény elől vágtázott, már vagy másfél órája, de nem bírta lerázni a szörnyet, és Valentine kezdett igencsak kifulladni.*
-Segítség! Segítség! -*sikoltozta a rózsaszín kanca, mindeddig hiába.* |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Kapone elgondolkozott kölyök korára.Elszomorodot arcal nézett és szeméből majdnem könyek törtek ki.Aztán meg nyugodot és ismét meg szolalt.-Hát tudod ebböl a falkából senkinek nem volt jó kölyök kora.Mindenki magányosan nevelkedet fel és aztán kerültek ide a falkába.-Nézett szomorúan.-Ne félj nem mondom el senkinek.Benem meg bizhatsz,mindenkinek vannak titkai.Még nekem is.-Harmat utolsó mondatára a két alvó kölyökre,és a meletük fekvő Ayaméra pillantott."Biztos kibirják 5 percig nélkülem.Most úgy is alszanak,és Ayame meg vigyázz rájuk"Gondolta és ujra Harmat felé fordult.-Rendben menyünk.-Mondta és bájos pofájára ujra mosoly ült.Kapone szinte ragyogót a délelöti napsütésben,kecses léptei arra utaltak mintha csak repülne,káprázatos volt.
 Shaman észre vette a két nöstényt ahogy a fenyvesbe tartanak,de biztos volt benne hogy nem lesz semi gond.Viszont inkább Kaponéra koncentrált,nem tudta le venni a szemét róla.Teljesen el volt káprásztatva szépségén.Shamanak szó szerint le esett az ála.Kapone kecses és puha lépteivel szárnyalt,csilogó,és fényes bundája ragyogott a napsütésben,és kedves,vidám pofája ellen álhatatlan volt.Kapone sok mindent elmondott neki kölyök koráról."Nem is látszott rajta hogy menyit szenvedet.De minden farkas a falkából szenvedet kölyök korában,még én is,de rajtam meg is látszik.Mogorva,erőszakos,makacs,és akaratos lettem.Bár minden farkas ilyen de én vagyok a legroszabb."Gondolta de nem sokáig birta ki hogy ne figyeljen Kaponéra."Egyszerüen káprázatos.Gyönyörüséges,egy angyali farkas."
|
 -értem,én is ostoba voltam,hogy Kimiko elött harcoltam veled-mondta szomorúan-tudod kiskoromban sokan megvertek azért mert egy démon van bennem-mondta-amit elmondtam azt kérlek ne mond el senkinek-kérlelte-figyelj tudok egy gyönyörü tisztást nemmesze,elmehetnénk oda megnézni-kérdzte de tudta mi a válasz"minek kérdzem ha úgyis nemet mond?"kérdzte magában.
|
Kapone ovatosan letette a kölyköket Ayame melé hogy azok tovább aludtak.Lassan felált és halk,és kecses léptekel Harmat felé sétált.Leült melé és lehorgaztotta a fejét.Ujra meg szolalt szelid hangon.-Bármenyire is szeretnék,de nem tudok meg bocsátani neked.Tudom én is hibás voltam.....de ezt azért nem kelett volna.- |
Harmat szomorú lett-de jó én mindent elronotk,ezzel felált és kiment a tűző napra és ott alart lefeküdni. |
Kapone boldog arca dühösre váltott.-Háááááááááát..........-Nem fejezte be a mondatátt inkább ő is aludni szertett volna egy kicsit,lehajtotta fejét és becsukta szemét.Nem is törödve többet Harmatal. |
Harmat is oda ment és lefeküdt,amikor már látta,hogy elaludtak akkor kérdzte meg-tényleeg nem haragszol rám?-kérdzte -igérem nem fordul elő többet-igérte Kaponénak,és rámosolygot. |
Kimiko már kezdet álmosodni,így abba hagyta a játékot és anya melé feködt.Itt biztonságba érezte a magát,és ynugodtan tudodt aludni,hisz tudta hogy anya vigyázz az álmára.Robin is kezdet álmos lenni és ő is Kaponéhoz futott,de ő Kapone hátára telepedet le. |
Harmat nagyon élvezte a játékot,és úgy tett mintha leverték volna-jaj nekem-mondta vicesen-kegyelem-mondta és elterült.Harmat látta,hogy nagyon nevetnek a kölykök,aztán amikor abahagyták a birkozást felált. |
A kölykök nagyon jol érezték magukat Harmattal.Ekkor Kimiko rá ugrott Harmat hátára,Robin pedig Harmat farkát harapdálta,ami egyáltalán nem volt fájdalmas hisz még csak kis fogaik voltak,amiket csak most probálgatak.A kis Robin probálta a nála joval nagyobb Harmatott elhuzni a farkánál fogva,Kimiko pedig a kis könyü testével probálta a földre teperni Harmatott. |
Harmat nagyon megőrült a lágy hagnak-köszönöm-a kőlyköket illetően nagyon meglepte ez a játék de nem hagyta magát elkezdet velük birkozni nagyon lágyan,hogy semmi bajuk ne legyen.Nagyon élvezte ezt a kis játékot és látszolag a kölykök is élvezték-külőmben Harmat vagyok-mondta amikor megtudot szólalni. |
Kapone már el is felejtve az elöbb történtekett,meg bocsátott Harmatnak.Kedves,és lágy hangon meg szolalt.-Persze gyer csak.-E közben Kimiko és Robin oda mentek a lila farkashoz.-Szia én vagyok Kimiko és ő pedig Robin.-Mondta és a barna kölyökre mutatott.Ekkor nem is hagyva Harmatott válaszolni ráugrottak és elkezdtek vele birkozosatt játszani. |
Harmat lassan közeledet az árnyékba.Amikor odaért köszöntöte őket-sziasztok,ha nem baj ide jöhetek közétek a z árnyékba?-kérdzte iledelmesen,és rámosolygot a kölyökre. |
Kapone nagyot nevetett.Elcsodálkozott ő és Harmat játékán,hisz felnött létükre is ilyen gyerekes dolgokat csinálnak.Kimiko nem is foglakozott a felnöttek kis játékán,de nem is értette hogy miért van ez.Kapone inkább abba hagyta ezt a kis szorakozást és ujra a kölykével foglalkozott.Kapone fél szemel látta hogy Harmat lassan közeledik feléjük az árnyékba de nem is foglakozott vele.Hagyta hogy ő is az árnyékba meg pihenjen. |
Harmat majd meg fagyot.De nem hagyta magát,egy fa alatt feküdt Kapone és már fogyot az árnyéka de Harmat megnőveztete a fát és szép virágokat növeztet rá.Ő is elmosolygot Kaponén a látszolag nagyon élvezte az árnyékot. |
Kapone ujra elmosolyodott.Most a Harmat feje fölött lévő jég daraból,egyszer csak egy nagy hideg vízet varázsolt,és azt mind rá zuditotta Harmatra.A víz jég hideg volt,és még ebben a melegben is majd meg fagyott Harmat. |
Harmat nagyon meglepődőt ezen,-köszönöm-mondta Kaponénak.És még hála jeléül dobbantot a mancsával és a száraz füből egyszere selymes fü lett és csodaszép virágok nőtek ki.Elmosolyodot a csodálkozó falkatagon. |
Kapone ravaszul elmosolyodot.Hirtelen Harmat feje főlé egy hatalmas jégtáblát varázsolt.De amikor a höségben a jég olvadni kezdet Harmat fejére hideg víz csepek estek."De legalább van árnyék,és egy kiscit lehűl"gondolta és nagy mosolyal az arcán néztte a meglepett nöstényt. |
Harmat roszul lett a hőségben,de még mindig tudod mosolyogni.-nagyon roszul vagyok-mondta alig halhatoan-na mindegy,kibirom-mondta elszántan.Keresett árnyékot de nemtalált csak Kaponél volt árnyák,de oda nem akart bemenni mert nem volt kedvelt. |
 Vihar és Alex egymásra néztek aztén Syrenára.-NE mégy maragyunk.-Könyörögtek
Eközben lent Kimiko visza ment a zsákmányához és bele kostolt.-Hm....ez nagyon finom.-Mondta és lassacskán elfogyaztotta a madarat.A végére már csak a feje,szárny,és a lábai maradtak meg. |
 -Azthittem élvezitek majd a repülést!
-Mikor annyi idős voltam Ti így tanítottam meg repülni és csak az utolsó pillanatban kaptak el!-gondolt vissza mosolyogva.
-Persze nekem akkor is volt szárnyam!
-Nah szálljunk le a földre!-viccelődött-A falkatagjaitok már biztosan aggódnak és Kimikoék is repülnének egy kicsit! |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Segítség! Valaki!
-Azthittem élvezitek majd a repülést!