|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 17:40 - |
 *Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 - Biztosan találni fogunk szelet - nézett fel tűnődőn.
- Itt a tengerparton rengeteg áramlat van. De lentről is követhetsz mad, nem szoktam nagyon gyors lenni. Egyébként Linnei a nevem. |
 -Akkor én meg lentről követlek de ha jó a szél akár egészen könnyű lehetek és vihet a szél!-mondta. |
Megrázta a fejét.
- Nem. De egyébként sincs nagy gond. Megvárjuk, míg megszáradok....Fönt már tudni fogom az irányt - intett a kék ég felé. |
Megállt a kanca melett.
-Tudok valamiben segíteni ,hogy rátaláljunk a szavannára? |
Az erdő helyett ide lyukadt ki, aminek nagyon nem örült, mivel az erdőt kereste....
- Most hogy találom meg a szavannát! - hőbörgött, és nézte még nedves sörényét. Végül horkantott, és döntött. Megvárja itt, míg megszárad! |
Ahogy nagy robajjal leszállt a finom, homokos talajra, mélyen beszívta a tenger illatát, és láthatóan jobb kedvre derült a tágas tértől.
Athena, mikor ledobbant, még vágtatott kicsit a parton, majd visszaügetett a két sárkányhoz.
-Csodás ez a hely!-állapította meg. |
 Behunyta szemeit, és egy nagy sóhajjal álomba merült. |
*Zenit örült, hogy a sárkány elmondta, hogy Draugheritet a Sötétségben keresheti.*
- Kösz Ruhor, örültem, hogy beszélgethettünk. - *mondta.*
- Remélem, majd még találkozunk.
*Ahogy elnézte a sárkány, még hozzá tette.*
- Kellemes pihenést.
*Azzal elvágtatott a parton.* |
Egy hatalmas hal megakadt a torkán, így könnybelábadtan fuldokolni kezdett. Némi küzdelem után feladta, és nekiindított egy tűzlabdát tüdejéből, ami elporlasztva az akadályt robbant elő a szájából. Kicsit csattogtatta a fogait, majd horkantott.
- Az biztos, hogy nem vagy olyan, mint a többi. De az is biztos, hogy Te alig vagy része annak a mindenkit átható ünneplésnek, ami épp Neked köszönhető. A szabadság meg mindenkinek ugyanolyan.
Vállatvont.
- A barátsághoz nem értek. Sosem volt benne részem. Én nem vagyok éppen átlagos társaság - villantak szemei a fehér lényre.
Újra vállatvont.
- Draugherit lehet, hogy éppen érdekesen érinti a Sorsod. Most a Sötétség Birodalmában kajtat a Téged cserben hagyók után - telt meg gúnnyal a hangja.
- Rendesen belekavartak az erisziek eddig olyan erősnek hitt békességébe. A félsárkány ennek akar véget vetni, és visszahozni a rendet. Hogy hogyan, azt nemcsak én, de még ő sem tudja. Mint ahogy a Sötétség is ismeretlen terep most a számára. Ha akarod, megkeresheted - ásított, leheveredett, összegömbölyödött, és láthatóan aludni készült. |
*Türelmesen hallgatta Ruhort.*
- Nem egyedül ácsorgok itt. Eddig mindig volt társaságom, ahogy most éppen Te. A barátok meg... áh, azt inkább hagyjuk. Azt hittem, mindig számíthatok rájuk és tessék, mi lett belőle? Végülis ez már mindegy, elfogadtam.
- Nem vagyok olyan tombolós, udvarlós, párbajozós alkat. És ha éppen egyedül vagyok, akkor gondolkodok.
- De erről jut eszembe, meglátogathatnám Üstököst. Meg Draugheritet! Őt egész régen láttam már. - *vidult fel.* |
Lenyelt egy jókora halat.
Unottan nézett Zenitre.
- Nana! Örököském ne légy ökör! Nem illik Hozzád. Simbelmyne-ban élsz, csak attól, hogy nehéz és különleges sorsod volt, nem kéne így hozzáállnod az élethez. Mások is nehézsorsúak és különlegesek itt. Ha jól sejtem Te még csak nem is kívánod a társaságukat, nem csoda ha nem ismered őket. Lám, engem sem ismersz, de csak azért mert előbb felvetettem: nem vagy több másoknál, hisz élsz, és élhetnél úgy, ahogy a többi, tán több örömöd is lenne benne, máris próbára tétednéd magad.....Khamm! Nincs hozzá semmi kedvem. Egyébként minek is vagyunk itt? Én nyaralni jöttem. Hát Te? Miért is vagy itt egyedül és meredsz úgy magad elé, mintha halottad lenne? Jogod van mindig fájdalmas szívvel élni, no ja...meg bonyolultnak láttatni a dolgaid másokkal, hogy még véletlenül se tűnj elérhetőnek.....De minek? Miért jó a magány? És ne mondd, hogy nem így van. Az a jeges szélvihar, ami majdnem megfagyasztott idefelé jövet, nem azt mondta, hogy minden simán megy ifjú életedben. Tehát a kérdés az, hogy az új életét kereső közönséges fehér peguni, aki nem a Sötét Nagyúr, miért ácsorog itt egy magamfajtával, miért nem megy tombolászni, édességet enni vagy udvarolni vagy akár egyszerűen párbajozni? Ezeket úgysem ismeri...lehetne az új életének kezdőlökete, hogy megismerje. De ehelyett itt ácsorog. Miért? Miért hív harcba engem? |
*A farok csapástól nyakig vizes lett. Prüszkölt néhányat, majd megrázta magát.*
- Tegyél csak próbára, aztán mondhatsz, amit akarsz! - *kiáltotta kihívóan a falatozó sárkánynak.
Csak utána jutott eszébe, hogy lehet, elsiette a dolgot, mivel a közelmúltban nemigazán működtek a képességei, de egy vállrándítással elintézte a dolgot.* |
- Heh....Ha Te mondod. Én csak egy pegunit látok, aki azt hiszi nagyfiú. Mint a legtöbb lény.... - morogta széles vigyorral, majd farkával a vízbe szántott.
A hatalmas csapásnak azt lett az eredménye, hogy a fél környék tengervízben úszott, és sok-sok hal a partra vetült.
Kényelmesen falatozni kezdett. |
*Zenit összeráncolta homlokát.*
- Ez a tengerpart közel sem üres. - *kezdte nyugodtan, majd felnevetett.*
- Közel sem olyan kölyök vagyok, mint a többi magamkorabeli. |
- Heh...Az elem, vagy hogy minek születünk nem minden! És egyébként meg nem bírom a vizet, de még sosem láttam ekkora víztükröt egyben. Érdekes látvány....
- Te újabban mindig mások dolgain filózol? - kérdezte hirtelen és igencsak csípősen.
- Te is csak egy kölyök vagy! Nincs jobb dolgod?! Kergess lepkét, egyél édességet, szédíts kancákat! Minek ácsorogsz egy üres tengerparton? |
- Semmi - *válaszolta.*
- Csak elgondolkodtam pár dolgon, mint például azon, hogy Te látszólag szereted a vizet és sárkány létedre ezt kicsit meglepőnek tartom.
- Csupán ennyi. |
Alaposan szemügyre vette magát a víztükörben, hisz ebben még alig volt része élete során, aztán elfordult tőle.
- Mi az? - mordult az őt néző pegunira. |
*Zenit nem túlzottan szimpatizált a vízzel. Szép, jó meg hasznos, persze, de jó volt tartani a távolságot. Néha Ő is vágyott a vízbe, de most nem...
Az viszont meglepte, hogy egy nem vizi sárkány látszólag szereti a vizet.* |
Nagy levegőt vett, beszívva az ezerféle illatot, és kellemeset sóhajtott.
Sárkányként volt érzéke a széphez, de azért nem minden sárkány látta volna rögtön a csodát, ahogy a tengerre pillant.
Ruhornak viszont tetszett.
Odament a vízhez, és föléhajolt. |
- Egyet értek - *mondta és bólintott.* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.*
- Biztosan találni fogunk szelet - nézett fel tűnődőn.
-Akkor én meg lentről követlek de ha jó a szél akár egészen könnyű lehetek és vihet a szél!-mondta.
Behunyta szemeit, és egy nagy sóhajjal álomba merült.