|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.01. 17:37 - |
 Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Tudta, hogy lenyűgöző látvány várja őket, de azért ő maga is meglepődött.
A bejárat ugyanis nem egy barlangrendszerbe vezetett, hanem egy kicsiny völgybe, amit virágok, magas, dús, biztosan mágikus, zöld fű és mindenféle gyümölcsfa töltött meg. Kétoldalt a sziklafalban üregek húzódtak, a völgy végében pedig egy nagyobb barlang szája ásított, pont szemben velük.
- Üdvözöllek titeket az Utolsó Reményben! |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 - Igen.....Csupán aggódtam..... - mormolta zavartan.
Aztán megszilárdította a szárnytollait, amitől azok pengékként meredeztek és nekiállt lemetélni a hálót. Pár perc múlva párja szabad volt.
- Jól vagy?
|
 *Lilina - szokásához híven - képtelen volt tovább komolyságot erőltetni magára.*
-Nagyszerű. Akkor ennek örömére segíthetnél levakarni rólam azt az undok hálót. Mozdulni se bírok benne... -*mosolygott elnézést kérően.*
-De ha már a változásnál tartunk... Azt hiszem, egyedül is el tudtam volna intézni azt a pókot. Úgy értem, ha nem értél volna ide időben... Szerintem ment volna. -*bólintott határozottan Lilina, habár kicsit úgy hangzott, mintha inkább saját magát győzködte volna, mintsem Michaelangelót.* |
| - Egészen bizonyos. Változom..... |
*Lilina most hasonlóan döbbent arcot vágott.*
-Nahát...! Ez furcsa. Biztos, hogy előtte sosem csináltál ilyet? -*kérdezte Michától.* |
- Valami.....különös történt.....miközben elindultam ide.....Én elsősorban azt tudom elvarázsolni, amit látok....már úgy értem, ha nem a földhöz kötődő dolog.....De miközben idejöttem és rettegtem, hogy bajod eshet, mert tudtam, hogy nem érhetek ide időben.....Éreztem hol vagy! Hogy hol vagy és milyen helyzetben! Így tudtam létrehozni a kőburkot köréd......Ez.....Ilyesmi......még sosem történt velem..... - mondta.
- És szerintem......annak köszönhető....ami köztünk van...... |
-Én azt hittem, éppen tőlem kezd dobogni... -*viszonozta a viccet, aztán értetlenül nézett Michára.*
-Mi az? Min csodálkozol? -*kérdezte és körülnézett, nincs-e mögötte valami bámulásra méltó. de semmit sem látott. Visszafordult Micha felé és kérdő pillantást vetett rá.* |
- Neeeeem. - sóhajtotta, miközben tüdejéből kifújta a levegőt.
Aztán magához ölelte a kancát.
- De sokkal tovább élhetnék, ha nem állítanád meg a szívemet állandóan! - viccelődött.
Aztán hirtelen felkapta a fejét. Az ereje.....Az előbb.....
Csodálkozva bámult a párja szemeibe. |
-A...aha! -*zihálta Lilina, és eloszlatta az energiapajzsot.*
-Nem unod még, hogy folyton meg kell mentened? -*kérdezte pirulva a kanca, miután talpra kecmergett.* |
A csődör sikeresen felhívta magára a dög figyelmét, így az felé indult.
Michaelangelo először nem örült ennek, de aztán rájött, hogy a helyzetet könnyedén a maga javára fordíthatja.
Összecsukta a szárnyait és ráesett a dögre. Annak előbb a gerince tört így ripityára, majd, mivel Michaelangeo a kegyes halált fogadta még mindig a legkönnyebben, összezúzódott a koponyája.
Undorodva leugrott róla. A patájára került mocsoktól még az ő nemes arca is grimaszba torzult.
Ekkor felkapta a fejét. A víz és a kanyon egy kiáltást hozott neki.
'Lilina!' Markolt a szívébe a rémület. Ha ezt a csődört megtámadták, akkor....
Még sosem repült ilyen gyorsan. A kiálló sziklák többször is majdnem a hlált okozták, de azereje hamar eltüntette őket az útjából
És közben élete legkülönösebb varázsát hajtotta végre: nem látta Lilinát, de valahogy érezte, ahogy a föld maga megmmutatja neki, merre menjen és pontsan milyen helyzetben is van a kanca. És ő rátett egy lapáttal: egy pillanattal később sziklafal olvadt Lilina köré, ezzel elzárva őt a külvilágtól és minden mástól is...
Mikor odaért, a pók megpróbált elmenekülni. De csak megpróbált. Két órási szikla kinőtt a falból és gyors (és elképesztő) helyváltozatással agyonnyomta a pókot.
Michaelangelo azonnal a párjához fordult és haláravált arccal eltüntette a sziklagömböt a kanca körül.
- Minden rendben? - csikorgott túlfeszített hangja. |
*Lilina ezalatt Estella nyomát követte. Egy meredek sziklapárkányon lépdelt, aminek egyik oldalán a további sziklafal magasodott, míg másik oldalon többszáz méternyi mélység tátongott baljósan.
Mikor Lilina végre ráakadt a hisztérikusan dühöngő kancára, az épp a sziklapárkányon toporog tehetetlen dühében. Lilina holtra vált arccal dermedt meg. Az unicornis kanca nem tudott tovább menni, ugyanis útját állta a többszáz méteres szakadék.
Lilinát azonban nem a szakadék rémítette meg. Nem messze a kanca fölött egy hatalmas, undorító pók araszolt lefelé a sziklafalon. Hat lábával ügyesen kapaszkodott a meredek köveken, míg két hátsó lábával nyálkás, ragacsos hálóját szövögette, amit majd a kancára dobhat.
Lilina megijedt. Utálta a pókokat, és legszívesebben elfutott volna, de valamiért mégse tette... A pók csáprágóiból mérges váladék szivárgott.
~Fúj, de undorító! ~*gondolta magában Lilina, aztán kirázta a hideg.* ~Szedd már össze magad! Találj ki valamit!!! ~*parancsolta dühösen magának.
Ebből a távolságból képtelen lett volna figyelmeztetni Estellát. Bármily jó legyen is a füle, képtelenség, hogy meghallja a kiáltását. Az pedig, hogy időben odaérjen, teljességgel kizárt volt...
Lilina mindenesetre megpróbálta. Vágtába ugrott, és sietve nyargalt a pók és kiszemelt zsákmánya felé. Már amennyire a meredek sziklafal engedte...
~Ha itt megcsúsznék... ~*pillantott le ijedten, de inkább elfordította a fejét. A pók már majdnem elég közel ért Estellához. Csöndesen, és alattomosan araszolt tovább lefelé...
Lilina gyorsított. Már majdnem elérte Estellát.
-Vigyázz!!! Fölötted!! -*kiáltotta a kancának, mikor a pók lehajította hálóját. Estella felsikoltott. Lilina félrelökte a kancát, így az kikerült a háló alól... helyette Lilina került alá...
-Affranca...! -*dühöngött kétségbeesetten.* -Tűnj el innen! -*kiáltott végül Estellára, aki azzonnal, engedelmesen elvágtatott a helyszínről.*
Lilina ismét az óriáspók felé fordult. A rémes bestia nagyjából olyan magas volt, mintha Razor és Machos egymás hátára álltak volna, és szélességben sem volt épp csekély. A szörnyeteg ellökte magát a sziklafalról, hogy Lilinára ugorva beleméllyeszthesse méregfogait hogy mérgével megbénítsa - vagy talán meg is ölje - a kancát. De a kanca helyett valami türkizkék árnyalatú üveglapszerű izéra zuhant. Dühösen kaparászta az energiapajzsot, hogy átfurakodva megmarhassa Lilinát, de a pajzs túl keménynek bizonyult.
Lilina szorosan behunyt szemmel feküdt, és a lehető legerősebb pajzsot igyekezett felállítani maga és a pókszörny közt, amit valaha is idézett. Ez pedig, tekintve, hogy éppcsak visszakapta életerejét, igen veszélyes mutatvány volt. De nem tehetett mást. Lilina kinyitotta a szemét, és továbbra is a pajzs fenntartására koncentrálva figyelte, mit csinál a bestia.*
-Remélem, Estella szól valakinek... -*motyogta az erőlködéstől összeszorított fogai között szűrve a szavakat.* |
 *Perselus összerezzent a hirtelen kiáltásra, és megfordult.*
-Ha nem vetted volna észre, én... ÁÁÁÁ! -*kiáltott fel ijedten, mikor a macskaszerű lény épp előtte landolt.*
-Mi a jó fene ez?! -*kiáltotta Michának félig rémült félig dühös, ingerült hangon.* |
Michaelangelo kicsit csalódottan kocogott a párkányon. Lilinával együtt akarta megkeresni a bajkeverőket, sőt, leginkább csak a kanca érdekelte, nem a keresés. De ez van....
Kocogott és kocogott.
Aztán meglátta a csődört, amint dühödten toporzákol a párkány végén. Nem tudott tovább menni.
Aztán elszörnyedve meglátta azt, innen távolabbról, amit oonnan a csődör nem láthatott.
Egy furcsa, ezerfogú, óriásmacskaszerű lény mászott lefelé a sziklafalon, éhesen nyaogatva a száját...Épp a csődör felé tartott!
- Vigyázz! - üvöltötte.
A dög ugrott, épp akkora volt, mint egy ökör, és Michaelangelo már látta, hogy nem tud időben odaérni. De az a masszív sziklafal csúfos érkezést okozott a gonosz lénynek, amit a mágiájával eléparancsolt!
- Tűnj onnan! - kiáltotta a csődörre és szárnyra kapott.
A macskalény fölé repült és próbálta messzebbre csalogatni. Így az Utolsó Reményhez és az új lények lakhelyéhez is közel volt. Ki tudja, hogy nem odatart-e éppen????Akkor még a vízbe is hiába löki be, előbb-utób visszajön.
Tehát meg kell ölnie....
És el is fogadta, csak a dolog nehéznek ígérkezett....A dögnek nemcsak agyarai voltak (több sorban!), de karmai és hoszú, tüskés farka is! Gonoszul csillogó szeme pedig azt ígérte Michaelangelonak, hogyha hibázik, akkor itt ma nem a macskalény fog örök vadászmezőkre költözködni....... |
-Jó ötlet. -*viszonozta a mosolyt Lilina.* -Én pedig megkeresem a kancát.
*Ezzel arrafelé vette az irányt, amerre utoljára Estellát látták távozni, és kényelmes, könnyed léptekkel indult a kanca után.* |
| - Akkor javaslom, hogy sétáljunk egy jót és nézzünk utánuk. - mosolygott rá párjára sokat sejtetően, majd Perselus irányába fordult. |
-Nem tudom, nekem sose volt testvérem. -*vont vállat Lilina.*
-Arra emlékszem, hogy amikor engem csúfoltak csikóként a homlokkövem miatt, én rendszerint órákra tűntem el... -*mondta nosztalgiázva Lilina.*
-Szerintem is jobb lenne utánuk nézni... -*mondta végül egyetértően.* |
Illu felvisított és ráugrott Tavira, majd birkózni kezdett vele.
- Gyerünk! Mutasd meg mire vagy képes! - nevetett.
Michaelangelo megrázta a fejét rosszalló képpel, majd nézelődni kezdett.
- Szerinted tényleg visszajönnek? - súgta halkan Lilinának. |
 -Ugyan, dehogy! -*nevetett Tavarilla a pegazus csődörre.*
-Két perc, és itt lesz mind a kettő. -*kacsintott pajkosan, majd ő is hemperegni kezdett.* -Ha akarod, mérd az időt. |
Michaelangelo elképedve nézett a szétrontottak után.
- Khm....Nem félsz, hogy egyszer tényleg nem jönnek vissza? Bár tudom, hogy neveletlenség és tolakodás beleszólnom....Csupán Te tűnsz a család összetartó kapcsának és most sötét lények kóborolnak mindenfele...
Illu csak vigyorgott. A maga részéről rendkívül jól szórakozott és csak az érdekelte, hogy Tavi ne komorodjon el.
- Ezek a nagyszájúak csoda, hogy idáig kibírták együtt! Senkinek sem tesz jót hosszú ideig összezárva lenni, de Perselussal és Estellával különösen nehéz lehet! Főleg Tavinak! - nevette el magát. Majd ledobta magát a párkányra és össze-vissza hempergett.
|
| *Lilina mosolyogva Michához bújt, aztán ellépett mellőle és követte őt... mígnem ki nem rontottak a veszekedők, majd a nyomukban Tavarilla és Illu.* |
 *Estella tűnt fel a barlang szájában, feldúlt képpel, majd megfordul, és még egyszer, utoljára, teli torokból beüvöltött a sötétségbe:
-ELEGEM VOLT BELŐLED, PERSELUS!!! ELKÖLTÖZÖM!!!
*Ezzel dühösen felhorkant, és szélsebesen elügetett a barlang közeléből.*
-JÓL VAN, MENJ CSAK!! AZT VÁRHATOD, HOGY VALAHA IS UTÁNAD MEGYEK!!! -*jelent meg Perselus is a barlangban és húga után üvöltött, majd ő is távozott, épp az ellenkező irányba.*
*Ezután Tavi lépett ki a fényre, arcán megkönnyebbült mosollyal, oldalán Illuval.*
-Véééégre! -*sóhajtott fel.* -Már nem bírtam volna tovább...
*Egy darabig tűnődve nézett a két távozó után.*
-Azt hiszem, mára végeztek. Napjában beiktatnak két-három nagyobb veszekedést, de többet nemigen. Remélem, mára ez volt az utoló.
*Ezután vidáman leheveredett a barlang elé, és elégedetten nézelődött annak tudatában, hogy ma már nem kell több családi vitát elviselnie.* |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
- Igen.....Csupán aggódtam..... - mormolta zavartan.
*Lilina - szokásához híven - képtelen volt tovább komolyságot erőltetni magára.*
*Perselus összerezzent a hirtelen kiáltásra, és megfordult.*
-Ugyan, dehogy! -*nevetett Tavarilla a pegazus csődörre.*
*Estella tűnt fel a barlang szájában, feldúlt képpel, majd megfordul, és még egyszer, utoljára, teli torokból beüvöltött a sötétségbe: