|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.23. 20:29 - |
 Maud unottan baktatott. A sötétben elég egyoldalú volt a látvány....A szarvával nem világított, mert ez egyfelől veszélyes lett volna, hiszen magánál sokal erősebb ősi ragadozók bukkanhattak volna rá, másfelől felesleges energiapazarlás is, hiszen a mágikus lények hat-hét-nyolc érzéke közül legalább párral tökéletesen érzékelt maga körül mindent.
És Ő egyébként sem félt a sötétben. Csak unatkozott.
'Bár jönne valaki! Még Mirautnak is örülnék, padig mi csak nagyritkán találkozunk és akkor is harc a vége...Már amikor nem kell valami világmegmentő akciójában vigyáznom rá és szövetkeznem vele.' |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Zenit is lenézett a tábláról.*
- Erre nem tudok válaszolni. Még nem...
*Azzal leugrott a tábláról, összecsukta szárnyait és zuhant, zuhant lefelé a sötétbe...* |
 - Mert ezt a helyet kérted. Itt találkoztun az Árnyakkal. Hisz láthatod. De nem tudom megmondani, hogy honnan jöttek. Pedig sokáig keresgéltünk nyomokat.
Lenézett a tábláról, amin álltak.
- Mondjuk....Van itt egy érdekes kérdés...Mi lehet a táblák alatt? A többi táblán nem voltak nyomok....Felettünk a sötét éter van.....Azt tudom, hogyaz éter és a homály mindenütt más tájakba olvad....De a táblák alatt mi van?................. |
- Alapos munkát végeztetek...
- De voltaképpen miért ide jöttünk? |
Andurya lehuppant a táblára, ahová hosszú-hosszú repülés után ért vissza.
Végignézett Sarral végzett mészárlásuk nyomain...
- Ez az a hely..... |
 Leérkezett a táblára és bevárta a csupán egy pillanattal később érkezett Anduryát.
- Nos, akkor menjünk.
Becsukta a szárnyait és sebes, könnyed vágtában elindult végig a táblán. |
 Hirtelen fékezett, még csak le sem lassított előtte, így a patái csikorogva árkokat vájtak a sötétség kemény talajába.
Előtte az eddigi fokozódó elsötétülés teljes, szemégeő feketeségbe lépett át, de akinek elég erős volt a szeme, kivehette, hogy a szürrealitás vidéke terül el ott.
A feketeségben itt, ott, egymás felett és alatt táblák voltak a semmiben. Némelyik akkora, hogy legföljebb egy csikó fért volna el rajta, némelyik meg akár egy versenypályát is elbírt volna magán.
- Ezek közül valamelyiken kell legyen legalább a nyoma az egyik új akaratnak. - mormolta.
- Ezekre nemigen lehet csak úgy átugrani. Át tudsz jutni másképp? |
| -Nincs!-mondta és elment! |
| Picúr csak feküdt és várta, hogy jöjjön valaki!-Egyáltalán, van itt lenn legalább egy értelmes lény?-Kiáltotta! |
 Nem válaszolt a csődörnek. Amint az láthatóan távozni készült, köddé alakult és szélsebesen (és kísérteties módon hang nélkül) elsuhant. Nem is igazán hallotta at utolsó szavakat.
Nemsokára egy különös, kicsi, szürke lény felett suhant el, aki egy kiszáradt bokor mellett feküdt.
Egy pillanatra lefékezett és felette kavargott, de aztán továbbhaladt.
Egyedül, némán, gyorsan.....mint mindig. |
 Picúr idejött a sötétségbe, mert erre még nem járt!Nem nagyon bánta, hogy egyedül van, hisz megállt a saját talpán már és elég vagánynak gondolta magát!-Érdekes hely!-mondta-Itt maradok egy kicsit és majd meglátjuk mi lesz!...Hahóóó!-Kiálltott a visszhang kedvéért!Volt is visszhang, de milyen!-Hupsz!Ez egy kicsit hangos volt!-És lefeküdt egy kiszáradt bokor mögé! |
 *Frehar egy darabig csöndben állt, és gondolkozott a hallottakon. Aztán a kanca arcát kezdte fürkészni, hogy vajon komolyan mondja-e, amit mond.*
-Talán... a tehetséggel nincs gond. És gyilkolni bűntudat nélkül... hiszen én mindig anélkül ölök... de nem hangzik rosszul. Talán... -*felelte és elfordult a kancától.*
-Még meggondolom. -*mondta végül és elindult. Aztán a válla fölött még hátraszólt akancának.* -Isten veled, Kary. |
- Én azt teszem, amit a többi társam. A Sötétség lényeire vadászom és remélem, hogy másoknak segíthetek ezzel. Hogy másokat így megmenthetek a sorsomtól.
- És persze gyilkolhatok kedvemre, bűntudat és következmények nélkül! - kacagott fel.
- Neked is meg lenne hozzá a tehetséged. |
| -Van jobb ötleted? -*kérdezte, és hangjában most mármegcsendült egy kis gúny is.* |
- Na igen.
- Mihez kezdesz most? Vadászol és élsz? És kész?
Közben maga is felállt és hagyta, hogy a gyenge szellő kicsit megmozgassa a sörényét. |
| -Én nem vagyok halott, de az biztos, hogy jól értek a nyelveteken. -*viccelődött Frehar is.* -Jó sok nyelvórát vettem odalent. És gyakorolni is volt kivel. Elég időm volt rá, hogy megtanuljam. |
| - Na igen. Két halott már csak megtalálja a közös nyelvet! - viccelődött. |
-Én nem félek... pusztán riaszt a gondolat. -*vont vállat egykedvűen a csődör.* -De nem érdekes.
*Felállt és kinyújtóztatta tagjait, aztán lepillantott a kancára, és most először úgy mosolygott rá, hogy mosolyában semmiféle gúny nem lapult meg. Teljesen őszinte és nyílt mosoly volt.*
-Furcsa, milyen jól elbeszélgettünk, nem igaz? |
- Na igen. De jobb, mint örökké a pokolban égni..teszem azt....Megtalálhatod még az örömöt benne.
- És találhatsz még megoldást....A örökkévalóság a kutatás tökéletes melegágya! - viccelődött.
- Komolyan....Ott van Steel. Ismerd meg! Ő túlesett azon, amitől Te félsz. |
-Hát nem tudom, Kary. Kicsit ijesztően hangzik az örökké... Olyan végtelenül hosszú és távoli... Végigfut a hideg a hátamon, ha csak belegondolok. -*mondta és kicsit kivillantotta agyarait ijetében. Aztán gúnyosan elvigyorodott.*
-Bizarr dolog, nem? Mindenkit el tudtam ragadni a halálba, épp csak önmagamat nem tudom. |
- Ja. Csak kár, hogy alig van róluk emlékem.
Vállatvont.
- Rég volt.
- Na és? Steel sem igazi megtestesült lény, de mégis teljes életet él. A szelemvilág érdekes. Az öröklét alatt meg sok érdekes dolgot láthatsz. És nem vár rád fájdalmas vagy kínos vagy megalázó, rettenetes halál. Csak vagy. És kész. És minden megsemmisül egyszer.... Szép lesz az egész világ életét végignézned. |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Maud unottan baktatott. A sötétben elég egyoldalú volt a látvány....A szarvával nem világított, mert ez egyfelől veszélyes lett volna, hiszen magánál sokal erősebb ősi ragadozók bukkanhattak volna rá, másfelől felesleges energiapazarlás is, hiszen a mágikus lények hat-hét-nyolc érzéke közül legalább párral tökéletesen érzékelt maga körül mindent.
- Mert ezt a helyet kérted. Itt találkoztun az Árnyakkal. Hisz láthatod. De nem tudom megmondani, hogy honnan jöttek. Pedig sokáig keresgéltünk nyomokat.
Leérkezett a táblára és bevárta a csupán egy pillanattal később érkezett Anduryát.
Hirtelen fékezett, még csak le sem lassított előtte, így a patái csikorogva árkokat vájtak a sötétség kemény talajába.
Nem válaszolt a csődörnek. Amint az láthatóan távozni készült, köddé alakult és szélsebesen (és kísérteties módon hang nélkül) elsuhant. Nem is igazán hallotta at utolsó szavakat.
Picúr idejött a sötétségbe, mert erre még nem járt!Nem nagyon bánta, hogy egyedül van, hisz megállt a saját talpán már és elég vagánynak gondolta magát!-Érdekes hely!-mondta-Itt maradok egy kicsit és majd meglátjuk mi lesz!...Hahóóó!-Kiálltott a visszhang kedvéért!Volt is visszhang, de milyen!-Hupsz!Ez egy kicsit hangos volt!-És lefeküdt egy kiszáradt bokor mögé!
*Frehar egy darabig csöndben állt, és gondolkozott a hallottakon. Aztán a kanca arcát kezdte fürkészni, hogy vajon komolyan mondja-e, amit mond.*