|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.12. 21:55 - |
 Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Egy könnyed fordulattal irányba állt és Brünhilde után repült. Nemsokára utol is érte.*
- Ott harcoltam a többiekkel, minden olyan gyorsan történt! Máér nem is emlékszem, hogy kerültem ide... De ugye azt nem gondolod, hogy itt hagytalak volna?
- Üdv! - *válaszolta.
Gyorsan végigjáratta tekintetét a furcsa lényen.*
- Azt hiszem, mi még nem találkoztunk: a nevem Isabell. |
 - Hülyeség! Mi történt?! Egyszercsak eltűnsz mellőlem, itt találok Rád, és meg kell tudnom, hogy majdnem meghaltál! Hogy tehetted ezt velem?!
Ellökte magát a csődörtől, és zuhanórepülésben elindult lefelé.
 Kilépett, és éles szemeivel végigmérte a lényt.
- Üdv! - morogta. |
*Értetlenül nézett a kancára, akivel összegabalyodva sodróttak a levegőben.*
- Hogy Én? Honnan? Vagy úúúgy...
*Ravaszul megcsillant a szeme.*
- Sajnálom, az egész olyan gyorsan történt... - *mentegetőzött.*
*Isabell oldalra kapta a fejét és néhány lépést hátrált, hogy belásson a fák közé. Első pillantásra nem látott semmi szokatlant, de amikor jobban szemügyre vette a törzsek árnyékait, egy sziluettet vélt feltűnni.
Felkapta a fejét és oldalazott néhány métert.* |
 Vígan berántotta magával Üstököst a járatokba!
Valóságos széviharban zúgott a barlangrendszer felé.
Aztán meglátta a tűzszínű foltot a magasban.
Felé vette az irányt.
Megállás és lassítás nélkül nekiment és vadul kavarogni kezdtek a pegazussal.
- Miért tűntél el?! Mi történt?! Hogy hagyhattál csak úgy ott?! Úgy féltem! - kiabálta egyfelől örömmel, másfelől haraggal.
Drongun a kanca mellett állt, de valószínűleg a lény nem láthatta őt, jópár köztük álló fától.
Érdeklődve morgott egy sort. Inkább csak magában, de végül egy sor elnyújtott hörrenés lett belőle. |
- Rendben. Ezzel meggyőztél. Asszem belevághatunk! Felkészültem.
*Barátjára pillantott és szemeiben huncut fény csillant.*
*Tyrant nem messze a barlangrendszer bejáratától repült a levegőben. Hagyta, hogy a légáramlatok le, majd felemeljék.*
*Isabell a barlangrendszer bejáratával szemben kocogott ki az erdőből.
Messziről jött, ezért egészen kimelegedett. Lelassította magát és néhány percig egy helyben állt és mélyeket lélegzett.* |
- Most kalandokra vágysz......vagy egy párnára? - kérdezte komoly töprengéssel és tanácstalansággal.
Aztán félve így szólt:
- Nem...nem hiszem, hogy túléled.....De eddig is én vigyáztam az életedre, majd most is visszahozlak, vén szárnyas! - hangja halk volt, és vigasztaló, mint mikor egy gyereket vagy öreget nyugtatgatnak.
Egyedül a szemeiben izzott vadul a láng.......De a szája nyugodt maradt, ahogy az arca is. |
- Így legalább nem unalmas az élet! Azt hiszem nem is bírnám kalandok nélkül!
- Elképesztő? Haj-haj... Öreg vagyok Én már. Vajon kibírom infarktus nélkül? Mit gondolsz? - *kérdezte halálosan komoly arccal.* |
Draugherit ellökte magát a sziklától, és kiügetett Üstökös elé.
Belevigyorgott az arcába.
- Te mindig bajba kerülsz, akár Veled vagyok, akár nem? Miféle hatszoros-hétszeres apa az ilyen kalandhajszoló? - vigyorogta, aztán egyik szárnyával magához rántotta fehér barátját.
- Gyere! Elképesztő dolog készül odabenn! Nézd meg az előkészületeket! Nem érdemes kimaradni! - mondta vidáman, és így, vállon karolva Üstököst, elindult befelé. |
*A hang felé fordult és azonnal fülig ért a szája.*
- Draug! - *kiáltott vissza és vidáman barátja felé ügetett.* |
| - Kit látnak szemeim! - kiáltotta vigyorogva, miközben a barlangrendszer fő járatának oldalán támaszkodott. |
*Üstökös a barlangrendszer mellett elterülő erdőből ügetett ki. Kivételesen nem a levegőből érkezett.
Nem messze a bejárattól megállt és körbenézett. Most mindent másnak átott. Hallotta, hogy mik történtek itt. Szépen el lett takarítva minden, mégis minden másként mutatott. Egy ideig bámészkodott, körbesétálta a teret.
Felpillantott az égre, majd az erdőre. Mindent sokkal színesebbnek látott, mintha eddig szürke fátyol lebegett volna a szemei ellőt.
Kicsit fájó szívvel nézte a fölötte elrepülő madarakat, amint játékosan kergetőztek és meglovagolták a legvadabb széllöketeket.* |
*Oberon értetlenül nézett Arilin után.
Vállat vont és elrugaszkodott a földtől.*
*Nem sokkal késöbb követték a többiek is.* |
 - Óh, értem! - mondta, és nagyon-nagyon komor lett. Lehajtotta a fejét, és kapált mellső lábával.
Nagyon halkan szólalt meg:
- Ott minden segítség elkél.....S bár nem ismerem...a...Hektor által használt technikákat, elhiszem, ha azt mondod nagy baj.....
Sutrikálni kezdte a talajt kapálás helyett.
- De nem kellene aggódnotok....
Felkapta a fejét, és szemei döbbenten, rémülten, halálraváltan elkerekedtek. Pont mintha fontos dolog csúszott volna ki a száján.
Erőltetetten, küszködve, erőszakosan felnevetett, aztán hirtelen kilőtt a magasba, a fák felé, valóságos légörvényt kavarva maga után. |
*Tyrant felkászálódott, még egy pillantást vetett megmentőjére, aztán Pallashoz fordult.*
- Ki volt ez? És miért nevezett ficsúrnak?
*Pallas kedvesen mosolyogva, sorban megválaszolta a kérdéseket.*
- A neve Draugherit. Jól ismerik egymást Despotával és nagy valószínűséggel összetévesztett benneteket.
*Tyrant bólintott. Így már értette a dolgot.*
*Frostigas Arilinra nézett. Nem tudta eldönteni, hogy szóljon-e valamit. Jó, ha elmondja, ami aggasztja őket, vagy nem?
Century szólalt meg először.*
- Oberon, magyarázd el neki. Frostigas, gyere, mi pedig induljunk! Hátha tehetünk még valamit...
*Century vágtába ugrott és eltűnt az erdőben. Frostigas biccentett Arilinnak és Oberonnak, majd Century után eredt. csak remélni tudta, hogy még nem késtek el...*
*Oberon feszülten nézte a két unikornis gyors távozását. Aztán Arilinhoz fordult.*
- Tyrant a Sötétség ellen harcolt. - *mondta kifejezéstelen hangon.*
- Nagyon rossz érzésünk van. Hektor nem szokott csak úgy ok nélkül elteleportálni valakit.
- Nagy gondok lehetnek odabenn...
*Fejét elfordította és Tyrantra nézett.* |
Draugherit kőkeményen állta a másik tekintetét, aztán, hogy ne csak tíz centi legyen az arcuk közt, felemelte a fejét.
- Megmaradsz....ficsúr....
Felugrott a levegőbe, és apró, erős szárnycsapásokkal megtartotta magát.
Bedőlt, és kikerülve farkával és patáival pár fejet, elsuhant a barlangok bejáratához.
Nem sokkal előtte ledobbant a földre, és futott tovább, felhasználva a lendületet, és menet közben csukva be a szárnyait.
Egyetlen egyszer állt meg, hogy megkeresse tekintetével Strangert, és biccentsen a rápillantóra.
Aztán befutott a járatokba.
A magasban lebegett, végignyúlva a légáramlatokon. A környéket figyelte, nehogy valami kellemetlen meglepetés érje a barlagrendszert. De semmi sem történt.
Észrevette viszont a hirtelen megjelent pegazust, látta a reakciót, amit megjelenése, és a fehér peguni gyógyítási kudarca okozott, aztán látta Draugherit tettét, és látta, ahogy egy kisebb csoport, nem csatlakozva az érzéelhető örömhöz, félrevonul.
Frostigas is köztük volt...
Rövid ideig töprengett, aztán még egyszer körülnézett. Semmi veszély.
Összecsukta szárnyait, és fejest ugrott a mélybe! Lezúgott az erdei fák lombjának magasába, ahol aztán két óriási erejű szárnycsapással fékezett. Aztán már le is dobbant a lábára, olyan mélyre ereszkedett. Kis ideig dermedten állt, mert a fogai is beleremegtek a "becsapódásba".
Aztán rövid kocogás következett, és a három elvonult csődör elé penderült.
- Üdv! Miért vagytok ilyen komorak? |
*Tyrant felnyögött, orrlyukai kitágultak és mély lélegzetet vett. Oldalán jól látszódott az egyenletes levegővétel.
Egy ideig még feküdt, aztán kinyitotta szemeit és ugyanazzal a lendülettel felállt volna, csak éppen valaki állt fölötte, fellökni meg nem igazán szerette volna az illetőt, nem mintha lett volna rá ereje.
Felmordult.
Fejét felemelte és alaposabban szemügyre vette Draugheritet.*
*Duope hátrébb lépett, hogy Draugherit farkcsapása el ne találja.*
*A levegő megtelt megkönnyebbüléssel, néhányan már egymásra is mosolyogtak.*
*Csak Century, Frostigas és Oberon maradt ugyanolyan komor, mint ezelőtt. Kicsit odébb is mentek, hogy ne zavarják a többiek örömét.* |
 Stranger is hullapucolással volt elfoglalva, mikor meglátta a hallgató lényeket.
Felszárnyalt, és föléjük suhant.
Kifejezéstelen arccal figyelte a lent heverő lényt. Egyetlen egyet villantak vörös szemei.
Csend volt, és látta, hogy a körülállók nem értik a jelenlétét.
Ő viszont nem törődött velük.
Elrepült oldalra, lehuppant, és folytatta a takarítást.
Draugherit lángbaborulva lépett elő a barlangból, és odakocogott a főnökségi gyűrűhöz.
Hiába morrantott, nem engedték oda.
Hörrentett, majd felugrott. Egyet csapva szárnyival átcsusszant (majdnem megpörkölve őket) a lények felett.
Négy lábát szétterpesztve dobbant le a fekvő pegazus fölé.
Csodálkozva nézte az alatt fekvőt.
'Hisz ez a ficsúr!' gondolta.
Morogni, süvíteni-bömbölni kezdett.
Aztán egyet csapott farkával (majdnem felvágva egy mögötte álló mellkasát!), és lehajolt a pegazus fejéhez.
Szarvából hófehér tűzsugár csapott le a lényhomlokára, aztán eltűnt a testében. Lassan, de biztosan sötétvörös lett a pegazus egész teste, és sebei tovatűntek.
Draugherit izzott, lobogott, szemei fénycsóvákat vetettek a lényre, szarva olvadt mithrillként ragyogott, vakító hófehérséggel, aztán hatalmas levegőt vett...és rálehelt a pegazusra. De levegő, vagy lángok helyett ragyogás, csillámlás özönlött a fekvőre!
Draugherit szarva abbahagyta az özönlést, és csak állt a tüzes lávaként égő lény felett. Pillantása szinte átszúrta az ájult pegazust.
'Na mi lesz?......Ficsúr?' |
*A két gyógyító kivételével a többiek kinnmaradtak. Tisztították a területet, hogy ne törjön ki fertőzés.
Már kezdték felfogni, hogy valójában mi is történt és hogy sikerrel jártak.
Aztán sercegést hallottak. Mindannyian felnéztek és még látták a kihunyó lángok utolsó csóváit.
A tér közepén egy mozdulatlan, felismerhetetlen külsejű pegazus hevert.
Mindannyian megmerevedetten álltak és bámulták a pegazust.
Elsőnek Frostigas mozdult meg, erre Oberon magához tért és néhány ugrással a földön heverőhöz ért. Luna a barlangbejárathoz lépett és bekiáltott rajta.*
- Gyógyítót! Gyorsan! - *hangja gyenge volt és félelem hallatszódott ki belőle.*
*Oberon lehajtotta a fejét.*
- Ez Tyrant - *mondta alig hallhatóan.
Néma, borzasztó, tehetetlen és szomorú csönd állt be a néhány lény között.*
*Pallas minden igyekezete ellenére szem elől tévesztette Hakimat. Az egyik cseppkő mögött eltűnt...
Még nem voltak annyira messze Isabellel, hogy ne hallják a befelé kiáltást.
Gyorsan megfordultak és célba vették a kijárotot.
Amint kiértek, megcsapta őket a borzalmas hangulat. Pallas kérdőn tekintett Vanessára, aki Oberon felé bökött orrával.
Gyorsan Oberonhoz ügettek. Isabell felsikított, amint megpillantotta a földön heverő lényt.
Pallas gyorsan hozzáérintette szarvát a pegazus fejéhez. Összeszorította szemeit.*
- Pallas... - *kezdte Oberon.*
- Ne most Oberon. - *jött a gyors válasz.*
*Oberon nagyon sóhajtott.*
- Ehez most nincs elég erőd. Most nincs.
*Pallas úgy csinált, mintha nem hallotta volna Oberon mondatát.
Igyekezett a gyógyításra összpontosítani, de szarva még csak fel sem izzott. Nem történt semmi...* |
*Pallas nem volt megelégedve a válasszal.
Követte befelé Hakimát. Ügyelt arra, hog még véletlenül se veszítse szem elől.*
*Isabell útközben Pallas mellé csapódott. Ők ketten tudtak csak a jelenlevők közül gyógyítani és segíteni akartak.* |
Draugherit bevágtázott a barlangrendszerbe.
 Hakima is már visszafelé tartott, mikor Pallasszal összefutott.
- Már bírsz járni? Vigyázz magadra! - morogta.
Megkerülte a pegunit, és futni kezdett be. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. 
- Hülyeség! Mi történt?! Egyszercsak eltűnsz mellőlem, itt találok Rád, és meg kell tudnom, hogy majdnem meghaltál! Hogy tehetted ezt velem?!
Kilépett, és éles szemeivel végigmérte a lényt.
Vígan berántotta magával Üstököst a járatokba!
- Óh, értem! - mondta, és nagyon-nagyon komor lett. Lehajtotta a fejét, és kapált mellső lábával.
Hakima is már visszafelé tartott, mikor Pallasszal összefutott.