|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.13. 21:35 - |
 Méreg önfeledten kószált a labirintusokban!Nagyon szerette ezt a helyet!Ismerte minden zugát, így hát sosem tévedt el! |
[206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Hüledezve hallgatta Hakimát.*
- Jól néz ki? Hogy menthető-e?! - *hangja egyre dühösebben és hangosabban csengett.*
- Már miért ne lenne az? |
 Nyugodtan a fiatallal tartott, így mellette állt, mikor anyjára nézett.
- Ugyan! Ma egész jól néz ki! - mondta, és a pegazushoz lépdelt, lehajolva hozzá. Szerencsecsillag teste szürke volt és csendben feküdt, mozdulatlanul, kimerült arccal, de láthatóan lélegzett.
- Nemsokára megtudjuk menthető-e általunk - mondta Jövőtvárónak. |
*Jövőtváró bólintott és fékezte magát, hogy ne rohanjon hanyat homlok el a cseppkő mellett és verjen le minden dolgot, ami mellette van.
Feszülten lépkedett a cseppkőoszlop felé, majd megkerülte.*
- Anya... - *nyögte és lábai a földbe gyökereztk.* |
Hakima kicsit beljebb engedte a fiatalt, és egy hatalmas cseppkőoszlop felé intett.
- Mögötte. |
*Meglepetten nézte a "lovat", hogy mégis mit csinál. Aztán megnyugodott kissé és bólintott.*
- Úgy lesz. Merre találom? - *kérdezte.* |
Hirtelen a fiatal lény arcához nyomta a sajátját.
Majdnem összeért az orruk, ahogy Hakima a pegazus szemeit fürkészte.
- Jövőtváró - mondta végül halkan.
- Nem bánom. De csöndben kell lenned! |
*A "ló"ra nézett.*
- Én... Én... én csak... - *hebegte.*
- Szerencsecsillaghoz jöttem. |
A fiatal lény elé lépett.
- Te meg ki vagy? És mégis mit keresel itt?! - kérdezte halkan, de könyörtelenül egyenesen. |
 Kecses már a játszótér kijáratánál állt, kifelé figyelve.
Mikor látta a két kis kancát közeledni, felengedett, és mosolyogva beengedte őket.
A távolba tartó Csodaszarvnak csak egy kedves pillantást küldött, majd befordult a barlangba ő is.
Egy kőkemény pillantás szegeződött a fiatal pegazusra, mikor belépett a "kórterembe". |
- Úgy lesz. - *ígérte.
Magához ölelte csikóit, majd eleresztette őket.
Egy ideig nézte még őket, aztán megfordult és elügetett.*
*Jövőtváró végre megpillantotta a világosságot. Leszállt, és bekanyarodott az egyik járatba.
A földbe gyökerezett a lába, amikor bepillantott a "barlangba".* |
 Szeme zölden villant, és a pegazus mögött bezárult a rés, az árnyak pedig őt is elnyelték.
 - Jó... - sóhajtotta beletörődve.
- De siessetek, jó?
Visszapillantott a játszótérre, adott egy gyors puszit apjának, majd visszaterelve Tint elindult. |
- Rendben.
*Berepült a nyílásba, majd gyorsan visszafordult, kidugta a fejét és a "ló" felé fordult.*
- Köszönöm.
*Azzal eltűnt a nyílásban. Az instrukciókat követve mindig lefelé haladt, a meleg és a fény felé.*
- Már csak néhány napot kell itt töltenetek a többi csikó társaságában. - *mondta Tílnek és Tinnek.*
- Aztán eljöttünk anyukátokkal és Velem.
- De addig itt kell maradnotok. |
- Kicsit eltévedtél, ha oda igyekszel.....De semmi baj.
Egyik hátsó patájával rácsapott a mögötte magasodó sziklafalra.
Jó kérdés, hogy a nyílás, ami megjelent rajta, végig ott volt, csak elrejtették az árnyékok, vagy csak akkor jelent meg......
- Erre menj, mindig lefelé és a meleg, meg a fény felé.
Csalódottan horkantott.
- De itt mindenki olyan lassú! Tin és én simán lehagyjuk őket! Unalmas így játszani! |
*Leszállt a fekete "ló" mellé.*
- Szerencsecsillag hol van? Merre találom?
*Csodaszarv a másik oldalról kitámasztotta magát.
Szeretetteljesen mecirógatta a kis eleven Tíl üstökét.*
- Még egy kicsit itt kell maradnotok. - *válaszolta meg az egyik kérdést a sok közül.
Olyan szívesen elvitte volna Tílt és Tint! De úgy érezte, nem tudta rájuk eléggé vigyázni és most, hogy látja, jól vannak, meg kell keresnie Arwent. Fogalma sem volt, hogyan fogja ezt megértetni csikóival...* |
Hullámzani kezdett egy sötét sarok, és kiolvadt belőle Gyönyörűség.
- Hát Te? - nézett fel a pegazusra.
Felágaskodott, és mellső lábaival nekitámaszkodott apja vállának.
- Ugye mostmár elmehetünk Veled? Hol voltál? Anya jól van? Mi történt? |
*Csodaszarv felkapta fejét, amikor meghallotta kiscsikója hangját. Gyorsabb ütemre kapcsolt és kisvártatva már szorosan magához ölelte Tílt.*
*Tin késöbb merészkedett csak a járat szájához. Amikor megpillantotta apját és Tíl, úgy érezte, menten kiugrik a szíve a helyéről.
Ő is megiramodott apja felé, majd néhány pillanat múlva már szorosan hozzábújt.*
*Jövőtváró hangtalanul suhant a levegőben és türelmetlenül várta, hogy meglásson végre valamit, vagy valakit.
Hamarosan elsüvített Csodaszarv fölött. Úgy vélte, most ott nincs rá szükség, így tovább siklott a levegőben, egészen addig, amíg egy üres téren nem találta magát.* |
Kecses újra elkiáltotta magát, és a csikók újra előözönlöttek.
De az egyik fehér kiscsikó ekkor már nem is foglalkozott a játékkal.
Tíl egyenesen a járat szája felé osont, ahol a teremből ki lehetett jutni.
Olyan ismerős szagot hozott a huzat!
Elérte a kijáratot, és bár hallotta a testvére hangját, akkor is kilesett.
- Apa!!!! - sikította, és kilőtt a hatalmas fehér alak felé. |
*Megállt és fülelt.Mintha valahonnan a távolból ricsajt hallott volna.
Egy ideig hallgatózott, de nem hallott semmit.
Kényelmesen előre lógatta fejét és tovább sétált.* |
Kecses mosolyogva állt egy nagy, kerek, üres téren.
A teret csak néhány szikla tarkította, de néhol ezek a sziklák majdnem összeértek.
- Uni! Pega! Ki a házból! - kiáltotta el magát.
Megdöbbentő dolog történt: a sziklák mögül, közül csikók serege özönlött elő, sivalkodva rohangáltak a téren, aztán eltűntek.
De Kecses figyelmét nem kerülte el, hogy két ragyogó fehér csikó végig egymás mellett fut köztük, és az egyik rendszeresen megvárja a másikat.... |
*Csodaszarv jó ideje lépkedett a járatban, amit Draugherit mutatott neki. Útját kis fáklyák világították meg.
Patái halkan kopogtak a talajon.* |
[206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Méreg önfeledten kószált a labirintusokban!Nagyon szerette ezt a helyet!Ismerte minden zugát, így hát sosem tévedt el!
Nyugodtan a fiatallal tartott, így mellette állt, mikor anyjára nézett.
Kecses már a játszótér kijáratánál állt, kifelé figyelve.
Szeme zölden villant, és a pegazus mögött bezárult a rés, az árnyak pedig őt is elnyelték.
- Jó... - sóhajtotta beletörődve.