|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
 Így egy darabig csetlett-botlott, aztán ráérzett!!!!Boldogan jártak lábai ide-oda. |
Felnevetett mély hangján. Egy szelíd, de határozott mozdulattal felemelte Enya fejét, és ügyelt, hogy ne nézzen le. |
| -Próbálok!NNem megy, beragadt a nyakam! |
-Próbálj felnézni!-mondta Enyának. |
-Hidd el a lendület visz!-kiáltotta folyamatosan a lábaira koncentrálva.
-Lehet, de őszintén szólva nem értem, mi a probléma.Inno eriszi, Diahar pedig angeriszsi...Tulajdon képpen szinte egy gazdájuk van.Sokszor meglátogathatják egymást.
 Nem tudta hova megy partnere, de követte.A patak mellől kiváncsian nézte a csapatot.Miután Inno ivott, azt mondta neki...már, ha lehetett hallani.
-Játszuk!-mutatott a csapatra. |
-Megy ez neked!-nevetett Mithlond, látva, hogy Enya már kezdi otthon érezni magát a parketten.
-És te mondod, hogy nem megy? |
 - Talán. De még nagyon kicsik.....Megaztán....- kicsit hallgatott - Inno árva, míg Diaharnak ittvagyunk mindketten. Ez nagy különbség....
_the_young_prince.jpg) Inno kacarászva csinált mindent, mióta nem votl egyedül, így észre sem vette, hogy néha milyen ferde szemmel nézi őt a kis kanca.
Vidáman ugrált párat egyhelyben, majd rájött, hogy telesen elfáradt.
- Inni akarok! - nyerítette teljesen feleslegesen, mert a zenétől semmit sem lehetett hallani cérnavékony hangjából. De azért kihúzva magát elindult egy irányba, mint aki jól végezte dolgát.
Hamarosan keresztülért egy jókora csoporton, akik valami rejtélyes játékba kezdtek, és ihatott az egyik kis patakból, amit úgy vezettek be az ünnepség kedvéért. |
| Követte.A végén már belgabajodott, csetlett-botlott, de megállt a lábán és mindig bróbálkozott.Végén már egész jól csinálta, viszont ritmus érzéke tényleg nem volt... |
Enyára mosolygott.
-Ugyan már! Annyira azért nem nehéz...-mondta neki, majd felsegítette.
-Gyere!-és a 'táncparkettre' vezette Enyát, ahol némileg mindketten elfértek.
Ott megálltak.
-Egyet hátra, egyet előre...-kezdte mutatni a tánc alapjait, és figyelte, hogy megy 'tanítványának'. |
Vidáman, noha vonogatva magát várta az új ötleteket.Hát persze!Ilyenkorban a kicsik nagyon önzőek, inkább maguk szeretnék bizonyítani, mennyire életerősek!
Elmélyülve nézte őket.
-Talán lehet, ő lesz a legjobb barátja! |
Mosolyogva intett fejével a csikók felé, hogy párja is lássa, amit ő.
- Micsoda páros! - kacsintott vidoran.
- Szépen összemelegedtek...Vajon Diahar meddig szeretne majd maradni?
Inno boldogan ugrált Diaharral, nevetgélt, és mindig vidáman cibálta "táncpartnere" sörényét, ha valami új jutott az eszébe. Egészen ki lett cserélve a kis magányos farkas! |
| -Nem tudok táncolni!Mi csak énekelni tudunk.... |
Bólintott.
-Nos, visszatérve, pontosan mi a baj a tánctudásoddal?-mosolygott Enyára. |
A végén egész kis formás táncot sikerült összedonbiuk.Csillogó szemmel hitte, hogy mostmár ők is a felnőttek közé tartoznak...tipikus csikó felfogás...
-Semmi baj!-bólintott-Nem tehetsz róla. |
Örült, hogy a kis Inno előkerült, majd ő is hátralépett, kis híján beleütközve az üldögélő Enyába.
-Bocsánat...-szabadkozott mosolyogva-de itt tényleg nagy a tömeg!-ezt is szinte kiabálva mondta, mert a dübörgő zenétől a saját hangját is alig hallotta. |
Boldogan folytatta a lebegést, mintha felhőkön lejtettek volna!
Inno először nagyon meglepődött, olyannyira, hogy megállt és csak nézett, nézett, de aztán felkacagott és elkezdett ugrálni újra, bár először tökéletesen külön Diahartól. |
-Én is!
Csak ugrált, mint egy antilop egy helyben.Ránézett apjára látta, hogy anyját átöleli és úgy táncol.Gondolta, ő is felnőtt lesz, ha úgy táncol.Vidáman odaugrott Innóhoz, két szárnyát a csikó vállára tette, és megróbált vele együtt ugrálni vele. |
Imádta ezt az érzést. Diadém és ő könnyedén, összeölelkezve, boldogan, egymás szemébe nézve táncoltak, mintha a világ megszűnt volan körülöttük, és csak kettesben lennének. Lányáért sem kellett aggódnia, bízott benne, hogy megértette: jobb a közelükben maradnia.
Vihar nyugodt volt!
- Szeretlek, Diadém - mondta mosolyogva, mélyen párja csodás pillantásába fúrva sajátját.
Ugrabugrálni kezdett, de hosszú lábai a kezdeti összegabalyodások után egészen szépen vitték! Inno ugyan nem tudta mire jó ez, és a zenét is dübörgésnek fogta fel, nem is mozgott ritmusra, de mindenképp a kis kancacsikóval akart maradni. |
Kecsesen meghalolt a felkérésre, és tovább folytatták a táncot.
Ő is utánozni kezdte szüeit, de esetlenül.Kihívóan Innora pillantott.-Én jobbant tuok táncholni, mit te!
Kiment a tömeg szélére.Leült az üdítők mellé, és inni kezdet, és atöbbieket nézte... |
Megnyugtatóan intett szárnyával:
- Semmi baja nem lesz, majd előkerül! Jó ideje itt él már a társaival. Nem kell félteni. Csak gondolom ő is épp Diahart keresgéli.
Lányára pillantott.
- Majd ha visszaért, játsszatok valami mást! A közelünkben.
Végszóra visszaért, és beleütközött Enya lábába.
- Bocsánat! - szepegte.
Aztán meglátta Diahart, és vidáman felnyihogott. Nincs már itt semmi baj!
- Játszhattok, de a közelünkben! - mondta a két csikónak, majd újra Diadém felé nyújtotta a szárnyát.
Vidáman pörgött a kanca körül, szálldosó sörénnyel, és fel-felkacagott, mert remekül érezte magát, főleg a remek táncpartner és irigykedő társai miatt.
 - A Tűz Birodalmában egyetlen vízelemű ény könnyen elpárologhat! - jegyezte meg könnyedén, szinte foghegyről.
Aztán bakolt párat egyhelyben, szárnyaival ide-oda ringatva magát.
- Akkor mutasd mit tudsz! - vágta oda Nenyának szélesre terülő vigyorral. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
Így egy darabig csetlett-botlott, aztán ráérzett!!!!Boldogan jártak lábai ide-oda.
Nem tudta hova megy partnere, de követte.A patak mellől kiváncsian nézte a csapatot.Miután Inno ivott, azt mondta neki...már, ha lehetett hallani.
- Talán. De még nagyon kicsik.....Megaztán....- kicsit hallgatott - Inno árva, míg Diaharnak ittvagyunk mindketten. Ez nagy különbség....
- A Tűz Birodalmában egyetlen vízelemű ény könnyen elpárologhat! - jegyezte meg könnyedén, szinte foghegyről.