|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.26. 14:09 - |
* Ari felmászott a sziklaszírt tetejére és felnézett az égre könnyes szemekkel * < vajon mit rontottam el? > |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 *Pallas gyorsan Zeiron mellé lépett.*
- Várj csak, meggyógyítalak. - *szarvát hozzáérintette Zeiron egyik sebéhez. Szemeit behunyta, koncentrált. Néhány pillanat múlva szarvából ezüstös fény tört elő, ami körbejárta Zeiront és a sebeiben eltűnt. Végül az ezüstös fény teljesen eltűnt a csődör körül.*
- Így már jobb lesz.
- Nekem semmi bajom, mint láthatod.
- És Én még sosem láttam ilyen rovarokat. Még sosem talákoztam velük. Azt goondolod, hogy ezek is úhy potyáznak szabadon, mint a többi ? |
 Zeiron nem válaszolt, csak levegő után kapkodva lerogyott a földre.
- Egy kicsit....kimerültem, ezt be kell valljam....A mágia és a csípések együtt.....kicsit.....túl soknak bizonyultak.
- És Te? Neked nem esett bajod? - villámgyorsan, kutatón végigmérte a kancát.
- Ezek a rovarok....Igenis veszélyesek voltak.....Nem is értem....Mondd láttál már ilyesmit? Vagy ez is a híres-nevezetes Sötétség egyik trükkje volt?
Nagyot sóhajtott.
- Azt hiszem múlik a hatás....
- Viszont....Ha ezekből több is van.....akkor nagyon sokan vannak veszélyben!!!!! |
*Pallas szó nélkül engedelmeskedett.
Amikor leértek a sziklaszirtre, akkor azonban nem tudta magában tartani a szavakat.*
- Jól vagy ? Nem esett bajod ? Nem fáj semmit ? Gyere közelebb, had lássalak. |
- Ennek semmi értelme!
És ekkor....a felhő elérte őket!
Nem felhő volt.....Megszámlálhatatlanul sok fekete rovarból álló raj volt. Ami tökéletes összhangban, felhőként mozgott!!!!
Körbeölelte őket és lecsapott rájuk! Zeiron érezte, ahogy tűzként a bőrébe fúródik többezernyi fullánk és sötét homály borul a tudatára!
'Nem!' sikoltott az elméje. Egy pillanatra bevillant egy kép: ahogy a három Grácia játszik vele a Halhatatlanok földjén.
Erő és mágia öntötte el a valóját.
Nekiugrott Pallasnak és kilökte a felhőből. A rovarokat láthatóan meglepte, így nem kaptak a kanca után, ő pedig a kanca és a raj közé repült.
A raj különböző formákat vett fel: egy hatalmas kéz, egy óriási száj, majd végül újra felhő lett és újra nekikment.
Az az...csak nekikment volna.....
Zeiron szétfeszítette a szárnyait, mire az aranyszegélyek felragyogtak és napokkéntizzott minden tolla. A rovarok pár pillanatig ellenálltak a gyilkos mágiának, majd hamuként a mélybe peregtek.
'Sikerült.' sóhajtott egy nagyot.
A rovarok mérge nem fogja épp megölni, de a mágiával együtt nagyon elgyengült.
- Szálljunk le. - mondta.
Azzal visszafordult a sziklapárkány felé. |
*Pallas komolyan nézett a messzeségbe a fekete felhő felé, közben válaszolt Zeironnak.*
- Nem keveredek bele. Csak itt maradok Veled. |
Zeiron elképedve nézte a visszatérő kancát.
- Nem.
- Nem és nem. Nem maradhatsz itt!
- Ez az ÉN őrült ötletem volt, nem keveredhetsz bele!
A felhő egyre közeledett...
- Menj már innen! |
*Pallas nézte-nézte Zeiront.
Az esze azt diktálta, hogy el kell mennie innen minnél messzebb, de a szíve teljesen máshogy érzett. Nem akarta itt hagyni Zeiront. Nem tudta itt hagyni.
Végül úgy döntött, hogy marad, így a csődör mellé repült és szembenézett azzal, ami feléjük közeledett.* |
Egy pillanatra a kanca tekintetébe fúrta a sajátját.
- Ne aggódj! Menj! Majd megtalállak! - mondta és meggyőzően elmosolyodott.
Aztán visszafordult a közeledő felhőhöz. |
*Pallas visszafordult.*
- Miért, mi nem vagyunk ártatlanok ? - *kérdezte kissé kétségbeesve.*
- Gyere, hagyjuk itt - *kérlelte a csődört.* |
Zeiron nem ment a kanca után.
- Várj! Ha ez veszélyes.....akkor nem hagyhatom szabadon kóvályogni....bármi legyen is.
- Mi van, ha ártatlanoknak megy neki? Akik nem tudnak védekezni, vagy elfutni?
Megkeményedett a tekintete és a felhő felé fordult. |
*Pallas megállj parancsolt magának szárnyaival.
Először Zeironra nézett, aztán pedig arra, amerre a csődör nézett.
Hirtelen rémület fogta el.*
- Nem, nem káprázik a szemed, Én is látom... De ami széllel szemben közlekedik, és olyan nagy, mint az ott, az csak rossz lehet !!! - *mondta rémülten Pallas.*
- Gyere gyorsan mennjünk másik irányba. |
Követte volna a kancát, mikor egy rendkívül különös dolgot pillantott meg. Meg is szólalt.
- Pallas....Én nemrég vagyok csupán itt, de lenne egy kérdésem.
Továbbra is a messzeségbe meredt.
- Mondd, az én szemem káprázik, vagy errefelé szokványos, hogy egy különös, sötétszín felhő széllel szemben felénk tart? |
*Pallas bevárta Zeiront, majd könnyedén ráfeküdt egy széláramlatra, ami elvitte Őket a tengerpartig.* |
| Zeiron könnyedén elrúgta magát és követte a kancát. |
- Rendben, akkor mennjünk a tengerpartra.
*Azzal Pallas elindult lefelé a sziklálról. Aztán hirtelen eszébe jutott valami.*
- Jaj, azthiszem, gyorsabban odaérünk, ha repülünk.
*Pallas körbenézett.*
- Ha jól látom, arra kell mennünk.
*Pallas kitárta szárnyait és felemelkedett. Elindult a levegőben a tengerpart felé.* |
| - A tengerpart nem is hangzik rosszul....Bár nem vagyok tökéletes úszó, most szívesen odamennék. |
- Én sok helyet szeretek, mint például a dombos erdőt, a tengerpart bármely részét, a pusztákat, a havas hegyeket, a mezőt...
- Ezek közül válassz Te. |
| - Akármit. Te mit gondolsz megfelelőnek? |
*Pallas komolyan hallgatta Zeiront.
Lebegés közben kérdezte a csődört.*
- Most merre mennjünk ? Mit szeretnél következőnek megnézni ? |
Elmosolyodott és folytatta a valódi repülést.
- A szárnyaim hamar elhalnának, ha hagynám ezt a mágiát működni! Jobb, ha szépen, egyszerűen az izmaimra hagyatkozom!
- Talán kár volt annak idején megtanulni, de a mentoraim szerint jó, ha esetleg egyszer letépik a szárnyaimat vagy valami.... |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Pallas gyorsan Zeiron mellé lépett.*
Zeiron nem válaszolt, csak levegő után kapkodva lerogyott a földre.