|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Lenyugodva állt át jobb hátsó lábára, hogy pihentesse a másikat.*
- Akkor jó - *mondta és egy ideig az alvó kis unikornist nézte.* |
 - Alszik - intett hátára, ahol szárnyai közt egy tűzszínű csikó aludt összegömbölyödve. |
*Maga mellé húzta párját és még egy ideig gyönyörködve nézett a messzeségbe.
Egy hidegebb széllökett mozdította ki ábrándozásából. Ránézett a fára, amin álltak, majd párja és maga mellé. Jobbra nézett, majd balra, végül idegesen fordult párjához.*
- Nem látom Faible-t! |
Megnyugodva bólintott.
- Az jó lenne. Dendriod egyszerűen....nem társasági lény. |
- Jó, rendben. Megkérhetem Büszkeüstököt, hogy ültessen néhány fát, ha gondolod. Ő szereti a csikókat is. |
Despota szemébe nézett.
- Dendriod a neve, egy ent-féle lény, de lóformája van.....Ő aztán ért a fákhoz.....Csak...olyan szomorú a története....Ő mindig komor....Valahogy... - nagyon zavart lett - nem szívesen látnám csikók környékén. De azt hiszem nem csak én vagyok így ezzel...... |
- Ki a famágusotok? - *kérdezte.
Nem értette, párjának miért komorult el ilyen hirtelen az arca.* |
| - Én csak egy növénymágust ismerek, őt elhívhatom, bár azt hiszem a rózsához jobban ért, mint a fákhoz. Illetve...ismerek egy famágust is - mondta elkomorodó arccal. |
- Való igaz - *válaszolta, miközben élvezte a faág ringatását.*
- Remélhetőleg jön majd erre "fatelepítő". |
- Miért is ne! - felelte könnyedén, és felvette hátára Faible-t.
Könnyedén kiröppent a lombok közül, felkanyargott a fa fölé, majd leejtette magát, összecsapva szárnyait, épp a törzs mellé. Egy ideig zuhant, elsodorva a kisebb ágakat, majd ledobbant Despota mellé, meghajlítva az ágat, de az nem tört le, csak ringatta a négyest egy darabig.
- Szép itt.....Bár az erdőből sok odalett... - mondta szomorkásan. |
*Despota is megfordult és a tengert nézte.*
- Óóó, ez nem tó! Sokkal nagyobb egy kis erdőbeni pocsolyánál. Ez a tenger. Hatalmas, néha nyugodt, néha haragos. Ha látnád, mekkora hullámokat tud produkálni, eltátanád a szádat! - *mesélt a kiscsikónak.
Kicsit hallgatott, majd lehajolt a lenti ágak felé.*
- Drágám, nem jöttök fel? |
 Lélegzetelállító volt a kilátás!
Claire csak nézett, nézett, amíg a szeme bele nem fájdult a távolságba.
Lelkesen nyihogott egy sort végül, és óvatosan megfordult, hogy a mögötte elterülő látványban is része lehessen. Nagyon meglepődött!
Kék hullámokat látott a horizontig!
- Milyen tó ez? - kérdezte furcsállón. Sosem látott még ekkorát!
Faible eközben ráérzett az ágakon járkálás szépségeire, és Brünhildét ijesztgetve ugrált ágról-ágra! Még egész vékony ágakra is rá mert lépni, ahová a pegazus kanca nem követhette.
Nagyon tetszett neki, hogy ilyen "vad" dolgot művel és teljesen egyedül!
- Faible, kérlek! - szólt rá mostmár szigorú eréllyel a kis lényre, aki egy pilanatra megált, majd tovább ment a vékony ágakon, kifelé, el a törzstől.
- Azonnal gyere vissza, ha velünk akarsz maradni! Aki így vislekedik, azt tanárok gondjára kell bíznom! - nyerítette végül toppantva, mire Faible megdermedt, majd gyorsan visszatért hozzá.
Ijedten nézett fel Brünhildére, aki nyugodtan felelt:
- Most még nem. De szót kell fogadnod. Nagyon veszélyes dolgot műveltél az előbb, ilyet pedig nem szabad. Ha beszorulsz az ágak közé, nem tudtam volna segíteni! Legközelebb gondolkodj, és hallgass rám!
Faible gyorsan bólogatott, és felfelé nézett, hogy merre lehet már Claire. |
*Voltak, ahol az ágak jó messze voltak egymástól, ilyenkor Despota felkapta Clairet és átszökkent vele a következő ágra. zt megcsinálták párszor, míg felértek.*
- Hogy tetszik a kilátás?
*Körbenézett és tökéletesen látta a környéket. A fának ez az ága jóval magasabbra nyúlt, mint a többi fa lombkoronája, így nem zavarták a kilátást.* |
Mosolygott, és Faible mellett haladt.
Claire bólogatott Despotának és utána mászkált.
Faible eközben legyőzte mérgét, és gyakran Brünhildébe kapaszkodva próbált haladni. |
*Despota hátra-hátra nézett a kis pegazusra.*
- Gyere Claire, mennjünk kicsit magasabbra, jó? Szeretném jobban belátni a terepet. - *magyarázta a kiscsikónak.* |
Nyugodtan állt a két csikó mellett, és Faible-re ügyelt.
Végül lehajolt hozzá.
- Ne aggódj! Hisz a levegőben sem féltél! Most csak esélyt kapsz újra megcsillogtatni az ügyességed! És ha leesnél, elkapunk! Bízz bennünk! Hisz már repültél velünk!
Claire eközben Despota után eredt.
Faible egy ideig dühösen nézett Brünhildére, majd horkantott, és remegő lábakkal lépett néhányan, igen szerencsétlenül.
De legalább mozgott. |
*Despota mosolygott a kis unikornis viselkedésén. Most meg kellene lepődnie? Ez teljesen érthető. Az volt inkább az érdekes, hogy a kis unikornis hamarabb került a levegőbe, mint a kis pegazus.
Ide-oda járkált a faágon, miközben gondolkodott.* |
Bíztatón pillantott a fiatal lényre.
- Nézd meg Claire-t!
Faible duzzogva nézett pegazus barátjára, aki már egyre biztosabban lépkedett az ágon hosszában.
Aztán kelletlenül lecsúszott Despota hátáról, hisz a mén felszólította erre, de itt ki is merült cselekvése, mert azonnal megállt szétvetve négy lábát, meg sem moccanva onnantól. |
*Despota hátra fordult Faible-hez.*
- Megérkeztünk. Itt az ideje a leszállásnak. |
Despota mellé dobbant, és mosolygott.
- Milyen rég volt..... - mondta halkan, merengve, és közben Claire-nek segített a széles ágra lecsusszani.
Egyelőre bizonytalanul lépkedett jobbra-balra az ágon, és csak egyszer hajolt ki, aztán jópár percre lehasalt, becsukott szemekkel, de úgy tűnt Claire-nek lassan megtetszik a fa. Lassan el is kezdett nézelődni ide-oda forgatva fejét.
Faible ellenben szorosan kapaszkodott Despotába, és mérgesen-ijedten sziszegett. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Alszik - intett hátára, ahol szárnyai közt egy tűzszínű csikó aludt összegömbölyödve.
Lélegzetelállító volt a kilátás!