|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.11. 17:07 - |
 *Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...* |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 - Rendben...Akkor maradjunk.
Lelépett az elfelé vezető ösvényről, és elindult a sziklák közt. |
-Egy helyen leszünk hetekig!És azzal miért sodornánk magunkat bajba!Na jó!Ne tétovázzunk!Menjünk! |
- Nem néznék bele a tudatodba az engedélyed, vagy nagyon nyomós ok nélkül. Éreztem, hogy valami elgondolkoztat és nagyon érdekel, és tippeltem az okra...
- És a kiderítés egyenlő azzal, hogy most mi visszamegyünk és keresünk egy helyet, ahol napokat...heteket töltünk el, és ki tudja mekkora veszélybe sodorjuk magunkat. |
-Akkor kideríthetjük!
Gondolkozott egy kicsit!
-Machos kérdezhetek valamit?Te belelnéztél az én fejembe is?Mert honnan tudtad, hogy ez izgat? |
| - Talán ki kellene deríteni.....A Sötétséggel jó vigyázni.....De az nem biztos, hogy Sötétségbeliek öltek...És mivel az biztos, hogy sötét lényeket öltek meg, nekünk egyelőre az a dolgunk, hogy örüljünk. Minél többen halnak meg, vagy ölik meg egymást, nekünk az egyelőre annál jobb! |
| -Háááát!Érdekelne, de nem veszélyes azt kideríteni?Mert lehet, hogy nem túl jó ötlet! |
Érezte Ghost töprengését, és bár nem tudta pontosan miért, de azért megtippelve az okot (sosem nyúlt volna bele Ghost elméjébe komoly ok nélkül) így szólt:
- Érdekelne, hogy vajon kik voltak a leölt lények, és főleg kik lehettek azok, akik megölték őket...... |
| Ghost nem szólt semmit és követte Machost.Örült, hogy a sötét lényekből megint elpusztult egy pár darab.azért kíváncsi volt mik voltak azok, de majd meg tudjuk.Bár lehet, hogy nem lenne jó megtudni, mert senki sem tudja mik voltak.Kár ezen gondolkozni, így hát kullogott Machos után! |
- Maradj itt! - mondta halkan és határozottan.
Aztán fekete köddé vált, és hihetetlenül vékony szállá alakulva bekanyargott a térre előttük.
A nyomok felett lebegett egy jó sort, kicsit még körbesuhogott, majd visszatért Ghosthoz és testet öltött.
- Itt már nem sok dolgunk van......Amiknek a nyomait láttuk, legyen bármi is, ide lettek terelve, vagy maguktól jöttek ide, de az biztos, hogy valami felülről lecsapott rájuk, és elgétte őket. Láthatod magad is az égésnyomokat, meg a megolvasztott sziklát! Ez maradt a lényekből, akiknek a noymait követtük. Menjünk. |
| Ghost nem nagyon tudta elképzeni, milyen erősek voltak a mágikus nyomok, mert ő ezt nem érezte.De tudta, ha Machos mondja ezt akkor vigyázni kell és nagyon kell figyelni!Utána ment és folyamatosan próbálta érzékeit is használni, nem csak a szemét, fülét és orrát!aztán mikor Machos megállt és látta rajta, hogy feszült volt!Ghost egy kicsit kezdett tartani ettől az egész kitérőtől.de folyamatosan Machos nyomában járt és nem szólt semmit! |
Machos csendre intette Ghostot.
- Nagyon erős mágikus nyomok vannak itt......Biztosan valami erős lény járt erre......Jobb lesz ennek utána nézni..........
Hosszú, kanyargós párkányokon mentek végig, gyakran sötét hasadékok felett, amiken tán át lehetett vona ugrani, de olyan mélyek voltak, hogy Machos sem látta a feneküket; máskor épphogy ugraniuk kellett egyik szikláról a másikra, vagy réseken átcsúszni két feléjük magasodó még hatalmasabb szikla közt...Olyan szűk ösvény volt, hogy éppen elfértek rajta, és bizony figyelmet igényelt követni!
Aztán egy kanyar után óriási, lapos, fényes sziklatető szélére értek.
Több szikla közé volt beékelve, nagyon-nagyon magasan, a legmagasabb szikláktól övezve csupán, és égesnyomok, olyanok, amik megolvasztották a sziklát (!!!!) látszottak középütt.
Machos nem lépett ki rá, csak feszülten figyelt.....
|
| Ghost hallagtott Machosra és próbált minél halkabban lépkedni.Ez néha nem sikerült, de azért nagyrészt halk volt!Az érzékei nem voltak kiválóak, de azzal is megpróbálkozott, előrrébb tapogatni.-Vajon hova vezet ez a kijárt ősvény? |
Elindult az ösvényen, óvatosan előre nyúlva érzékeivel, és gondosan ügyelve, hogy hogyna lép. Machos nem igazán tudott zajt okozni, de azt is tudta, hogy itt, ahol az üregek, hasadékok, peremek, kiálló sarkok egymást érik, mindenféle veszélyre való figyelemre intik.
- Nyújtsd ki az érzékeidet! A Hatodik a legfőbb most! És csak halkan. - szólt hátra Ghostnak. |
| -Na akkor menjünk!Most te menj előre!Neked több tapasztalatod van meg ilyesmik!-Ghost hátrébb állt és utat engedett Machosnak! |
Biccentett. És elfordította a fejét Ghost pillantása elől. Látta a fiatal egyszarvú szemeiben a lángot, és elfogadta, most nem szólt miatta. De az ő szemeibe nem nézhetett senki sem túl mélyen, vagy túl hosszan. Machos olyan erős tudat- és lélekbefolyásoló volt, hogy sokszor gondolkozott azon, vajon lesz-e olyan teremtmény, akivel valóban egymás szemeibe mélyedhetnek, és kifürkészhetik egymás lelkét.
Normális életet élhetett, de aki túl mélyen nézett a szemeibe, azon volt már, hogy segíteni kellett......... |
| Ghost Machos szemébe nézett és mintha a jelszavuk lenne:-Hát persze, hogy készen állaok!-Ghost nagyon örült, mert ez olyan volt mint az első bevetés a rendőröknél.(Bár azok nem biztos, hogy annyira örülnek!) |
Gyorsan Ghost mellé ügetett. Gyanúja beigazolódott: sötét lények jártak a környéken!!!!
- Ezek itt olyasmik, mint ha kicsi trollok jártak vona itt.....Nyomméretre és szagra ezt mondanám....de ez a zöld izé.....Töröld le a lábad!......Nem tudom mi lehet....Mindenesetre követhetjük...Készen állsz? |
| Ghost tovább ment.Nagyon figyelte a környéket, hátha talál valami izgalmasat.Hát talált is.Lábnyomokat!Ghost belelépett, vagy 3* akkorák mont az ő patanyoma és valami zöld lucsok volt benne!
-Machos!Gyere ide!ezek milyen nyomok és mi ez a büdös izé?-Kérdezte kíváncsian. |
Lassabb, kényelmes sétában követte Ghostot, meg-megcsóválva a fejét, néha kicsit el-elmosolyodott a fiatal lény viselkedésén, de közben szeme és hatodik érzéke élesen kutatták, és mindent rezdülést érzékelve figyelték a környéket.
Gyanakodott. A sziklák tökéletes menedék voltak, sok-sok búvóhellyel, kiváló kilátással, és rengeteg úttal a kisebb lényeknek...mint az orkok..vagy akár urgalok.....
Machos tehát figyelt, és közben azon töprengett mit rejthet a jövő.... |
 -Jójó!...-Kicsit gondolkozott ezen, de nem sokáig és már indult is a felfedezésre!
Felfedezés közben megteremtette vízi mását, mert ez nagyon tetszett neki, és vele játszott!Ghost mása szétfolyt, be egy kisszikla alá,aztán újra unikornis lett, hátán egy kővel. aztán nagyot ugrott és a szikla lezhant a mélybe.Ghost odaszaladt a sziklaszirtre megnézni, hogy mennyi ideig zuhan.Nahát állhatott ott egy darabig! |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...*
- Rendben...Akkor maradjunk.
-Jójó!...-Kicsit gondolkozott ezen, de nem sokáig és már indult is a felfedezésre!