|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 16:38 - |
 *Logos elsétált a rétre, miután Machos letette a Sötétségen kívül.
A rét mellett megpillantott egy kis tavat. Szörnyen szomjas volt, ezért odaügetett a tó partjára, és mohón inni kezdett vizéből. Mikor már teleitta magát, magára pillantott. Egész teste tiszta vér volt, jobb szárnya pedig élettelenül lógott oldalán.*
- Mitszólna Crystal, ha így látna ? - *kérdezte fennhangon, de csak úgy magától.* |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 -Bátorral a szikláknál ismerkewdtem meg, miután elengedtél első szabad utamra.-magyarázta anyjának.-Azután Bátor azt mondta, jöjjünk ide, mert ez a hely neki ismerős. Itt ismertem meg Szellőt, Bátor keresztanyukáját.
Starshine figyelmesen hallgatta fiát, majd mosolyogva biccentett a két pegazusnak.
-Örülök, hogy Spartan talált magának barátokat. Reméltem, hogy nem marad egyedül.-mondta, azután úgy döntött, iszik egy kicsit, hiszen rettenetesen szomjas volt. Odament a tóhoz és inni kezdett.
-Nos, nem túl bőbeszédű-súgta Bátor fülébe.-de azért én is örülök, hogy megismerhettelek. Ez nem így történt volna, ha anya nem enged el kicsit bóklászni... |
 -Szellő vagyok!-hajolt meg.
 -Bátor vagyok.
|
Spartan teljes sebességgel repült, de Bátor nagyon gyors volt.
-Hú Bátor, te még a szélnél is sebesebben repülsz!-kiáltotta lankadó erejével. De azért tovább repült Bátor után, de egy pillanat múlva mozgást látott lent. Megdermedt. Azt hitte, hogy a liliom amiben anyja volt, életre kelt, csak alaposabb szemlélődés után látta, hogy csak Starshine ébredt fel. Ránézett Bátorra, aki bólintott, így leszállt a liliom elé...
Fáradt volt. Egész teste sajgott, majd mikor körülpillantott, megrémült. Hol vagyok?-gondolta, de aztán a valami kinyílt, és Starshine körülnézhetett. Három pegazust látott, és az egyik... Spartan! Mostmár minden az eszébe villant. Ő szállt ide, hogy láthassa... de aztán jött egy újabb kép... Méreg is ott volt.
-Ho...hol van Méreg?-mondta halkan, ugyanis ereje még nem tért teljesen vissza.
Spartan annyira örült, mikor anyját épen és egészségesen látta! Megölelte, csak azután válaszolt neki:
-Méregnek sürgős dolga akadt. Azt mondta, mennie kell, én sem tudom, pontosan miért. De ne félj, biztos találkozunk vele még.-aztán megkérdezte:
-Hogy vagy?
-Hogy én? Mintha egy ménes átvágtatott volna rajtam-mosolygott, már mintha erősebb lett volna kicsit.
-De ne félj semmi komoly bajom nincs-tette hozzá, Spartan rémült arcát látva. Körülpillantott.
-Üdv!-köszönt a két pegazusnak.-Kit tisztelhetek meg bennetek?-kérdezte. |
Ravaszul mosolygott, felszállt, s egy pillanat alatt Spartan mellett termett és az arcába fújt, majd amilyen gyorsan tudott, elrepült.
-Kapj el!-kiáltotta a távolból |
Spartan erre felágaskodott, és (szinte) megylegyintette Bátort a szárnyaival, majd felrepült és ott cukkolni kezdte:
-Na Bátor, vagy-e olyan Bátor, hogy utánam gyere? |
| Értette a választ.Felágaskodott, majd hátsó lábaival rugott egyett a levegőbe, Spartan elé.(ez amolyan párbaj akar lenni.....persze játék:) ) |
| Spartan bólintott Szellőnek, azután nagyot nézett Bátor rögtönzésének, majd nevetett és ugyanezt eljátszotta Bátorral... de az agya egyik felében még mindig anyjára gondolt... |
-Valakinek így, valakinek úgy....szerintem inkább a testi erő fejlesztésével éne még folgalkoznotok. ...Higyjétek el, ha megtanultok párbajozni, közben megjelenik varázserőtök is.De ez csak csődöröknél van így, a kancák nagyja általában ennyi idősen már tudnak kisebb méretű varázslatot végre hajtani.....
Erre huncutul lehajtotta fejét, mintha rugaszkodni akarna és a célpontot mérné ki....a célpont pedig Spartanat volt.Játékosan elé ugrott, ágaskodott majd elfutott párméterre. |
-Valószínű-válaszolt Szellőnek, majd mosolyogva hallgatta végig a kis párbeszédet.
-Igen Bátor!-fegyelmezte játékosan-neked még nem szabad!-nevetett.-Bár szó ami szó, egyetértek veled, de való igaz: nekünk még nem a harc a feladatunk, hanem a tanulás.-majd hozzátette:
-Úgy szeretnék már varázsolni tudni valamit! Azt sok idő megtanulni? |
Mosolygott:-Semmiség!Szeretek segíteni a lényeken!És a barátod miatt ne aggódj!Biztos harcolni ment....oda nem valók csikók....
-Sajnos ez igaz.-szmorodot el.-Pedig jó lenne legyűrni pár rossz fiút.
-Bátor, Bátor-rázta fejét Szellő-Alig vagy egy éves és még azt se tudod, hogy kell varázsolni.Sőt még nemis láttál orkot vagy más sötétlényt....mi hasznod lenne a csatában?
Ezen viszont elgondolkodott a fiatal... |
Spartan meghökkent.
-Na de...-kezdte volna, de Méreg már elvágtatott. Nem tudta mirevélni a dolgot, de visszafordult Szellőhöz, aki szintén furcsán nézett.
-Nos, azárt köszönöm, hogy felajánlottad a liliomot édesanyámnak-mondta, és a virág felé nézett, ami időközben bezáródott, menedéket adva ájult anyjának. |
 Méreg türelmesen végig hallgatta Spartant.Aztán valami belenyilallt az oldalába.Méreg összerándult.Ezután elmúlt a fájdalom, kortyolt egyet a vízből.Ezek után újra belenyilallt a fájdalom.Méreg majdnem összeesett, demég állt a lábán.
-Spart...an!El..kell...menn..em!Ígérem..még találkozunk!
Méreg gyors vágtába ugrott és elrohant.Miután újra belevágott a fájdalom...felbukott.Nagynehezen felállt, de nem nézett hátra!Felállt és elrohant! |
Hogy merre?-mondta, miközben anyját nézte.-Hát, a mezőn voltunk ahol valamilyen pegazus azt tanácsolta anyának, hogy menjünk a barlangrendszerbe-emlékezett vissza.-Megfogadtuk a szavát, és mikor odaértünk, egy kedves pegazus betessékelt minket egy titkos járatba, ahol nem bánthattak minket. Egy idő után én unni kezdtem magam, mivel nem történt semmi, és anya elengedett első utamra. A szikláknál megismertem Bátor-nézett a pegazusra, majd a rétre jöttünk, onnan ide, mert Bátornak rémlett, hogy valahonnan ismerős neki ez a hely... így ismerkedtem meg Szellővel.-befejezte.-Hát, röviden ennyi. |
-Üdv!Persze!Igazad van!...De hogy akarod bevinni, hogy ne érjen a vízhez?Elbírod?-mosolygott Méreg aztán megrázta fejét és gyönyörű kék füstöt varázsolt ami felemelte Starshine-t és a virág felé repítette.
-Hát Spartan...örülök, hogy látlak!Jól megnőttél!Eddig merre jártatok? |
| Csendben nézték végig a történteket, végül Szellő a két csődör mellé lépet, meghajolt, majd megszólalt:-A kancának időre van szüksége a gyógyuláshoz...noha ide nem merészkedik a Sötétség, én mégis úgy gondolnám, otthonomban-mutatott szárnyával a liliom felé-megpihenhetne, és a virág ottani levegője segítené a gyógyulást, továbbá senki sem zavarná.... |
Spartan némán figyelte az eseményeket. Nagyon aggódott anyja miatt, de örült, hogy Méreg a gondjaiba vette.
-Ezek szerint nem utálja-gondolta magában, s egyszerre mintha visszatért volna belé az élet.Odaügetett Méreghez, és köszönetet akart neki mondani, de aztán alig láthatóan az unikornis a fejét ingatta, jelezve, hogy nem kell köszönetet mondania. Megnyugodva ő is ivott néhány kortyot.
Remélem, anya hamar felébred... kíváncsi vagyok a fejleményekre-gondolta. Remélte, hogy Méreg nem volt gondolatolvasó, de a legrosszabtól tartva inkább lezárta a fejét. |
-Starshine!-kiáltott fel Méreg miután elengedte Spartant.Aztán mikor Starshine összeesett először nagyon megijedt, de aztán lenyugodott.Odavágtázott hozzá és megbökdöste fejével.
-A kimerültség....és a sebek.
Méreg a tóhoz ügetett.Ivott majd visszament Starshine-hez.Zöldes-szürkés füst kezdett gomolygani Méreg szarva körül, ami egy pár perc múlva hirtelen megmerevedett.Csöpögni kezdett belőle egy halvány piros folyadék éppen a kanca szájába.Egy 5-10 csepp után a füst eltűnt.Méreg Starshine mögé ügetett és egy könnycseppet hullatott az egyik sebére.Ettől hat csak az a piros folyadék.az érzelmektől....
-Ettől jobban lesz!-megrázta a fejét és szemét megtörölte a fűben.-Csak hagyjuk pihenni!
Méreg újra a tóhoz ügetett és inni kezdett... |
Starshine fiához tartott, hogy a közelébe érezze magát, kimerült volt, több sebből vérzett a barlangrendszeri harc után. Őt is megsebezték, de úgy érezte, látnia kell Spartant.
Spartan hirtelen megdermedt.
-Ez anya... errefelé tart.-mondta, és valóban, Starshine közeledett hozzájuk. Mikor földet ért, még lépett párat, aztán ájultan összecsuklott. |
Spartan értetlenül emelte fel a fejét.
-Tessék? Ki szólt?-kérdezte, majd megfordulva végre észrevette az unikornist. Döbbenten kérdezte:
-Méreg?-aztán boldogan kiáltotta:
-Méreg!-hangja csak úgy mennydörgött, s közben odavágtatott hozzá.
-Nem hittem volna, hogy újra látlak!-kiáltotta. Nagyon örült, hogy újra Méreggel lehet. Szárnyait széttárta, és megölelte. Érzelmei mostmár kirobbantak. |
Méreg levegővesztve vágtázott át a réten.Hirtelen megtorpant.Figyelte az idegen legelőket.Az egyik nagyon ismerősnek tűnt de nem tudta ki az.
-...Spartan???
Csak állt és nézte.Nagyon megörült neki, de még nem volt benne biztos, hogy ő az.Csak figyelte őket. |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Logos elsétált a rétre, miután Machos letette a Sötétségen kívül.
-Bátorral a szikláknál ismerkewdtem meg, miután elengedtél első szabad utamra.-magyarázta anyjának.-Azután Bátor azt mondta, jöjjünk ide, mert ez a hely neki ismerős. Itt ismertem meg Szellőt, Bátor keresztanyukáját.
-Szellő vagyok!-hajolt meg.
-Bátor vagyok.
Méreg türelmesen végig hallgatta Spartant.Aztán valami belenyilallt az oldalába.Méreg összerándult.Ezután elmúlt a fájdalom, kortyolt egyet a vízből.Ezek után újra belenyilallt a fájdalom.Méreg majdnem összeesett, demég állt a lábán.