|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 12:55 - |
 Nemes a párjával, Kavarkáddal poroszkált a kopár sivatgban.Vízet hoztak sokat magukkal, ha éhesek lennének akkor meg Kavarkád inycsiklandó gyepet varázsol köréjük.
|
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Elmosolyodott.
-Igen, igazad van.-mondta. Körülnézett, és hirtelen nagyon megriadt, de próbált higgadt maradni.
-Napsugár...-szólt.-hatalmas homokvihar készül. Érzem. Mit tegyünk?-kérdezte, mert neki nem sok ötlete támadt. |
 Nevetve bólintott.
-Bár csak annyit, ahol fúj. ... |
-Igen...-sóhajtott.-Magam is észrevettem. Rengeteg apró jel utalt erre... de persze a szél mindent tud.-tette hozzá, hisz nagyon jól tudta, hogy ez igaz is. |
Még hosszan beszélgettek, majd Napsugár felnézett az égre és megkönnyebbülten sóhajtott.
-A csatának vége.... |
Érdeklődve figyelte a látszólag magához beszélő pegazust, de tudta, most a széllel társalog. Hagyta, hadd tudja meg a szél minden titkát... |
| -Nem köszönöm.-rázta fejét.Majd feltámadt aszél és pár másodperccel később felnevetett halkan.-Bezzeg te sose fáradsz el!-súgta a semmibe, majd újra felnevevetett-közben a szél fújt. |
Ő is leszállt, patái tompán dobbantak a homokon. Kicsit elfáradt, így Napsugártól nem messze leheveredett, ahol a füvet varázsolta magának.
-Nem kérsz?-kérdezte a pegazust. |
| Bólintott.Az eső után még mindig a széllel játszadozott.Végül abbahagyta a játékot, bólintott a nagy semminek, mire újra szárnyaival kezdett repülni-mintha a széllel beszélt volna.Leszállt é kimerülten le feküdt kicsit. |
Villámgyorsan száguldott, de vigyázott, nehogy összeütközzön Napsugárral. Sikerült elkapnia az egyik légáramlatot, és vitetve magát a széllel élvezte a repülést. Boldogan felnyerített. Ritkán van ilyen jó kedvem-gondolta magában, és a felhőket nézte.
-Öt perc, és eláll az eső-kurjantotta oda a pegazusnak.-legalábbis a felhők méretéből és színéből ezt ki lehet nézni.-és valóban alig telt el az öt perc, és a felhők kiürülve vágtattak tova. |
| Sebesen szárnyalt feljebb és feljwbb, majd az esőfelhők között megállt.Itt tombolt a vihar, de nem villámlott.A szélbe vette magát, s cikázatt vele együtt. |
| -De, szívesen-válaszolta, majd követte Napsugárt a felhők közé... |
Felnevetett.Ő is megrázta magát, s felrepült.
-Nem jössz?Én megnézem milyen az idő a felhők között... |
Megrázt fejét, hogy lejöjjön róla a cseppek nagy része.
-Én szeretem az esőt!-vallotta be, és élvezettel tárta ki szárnyait, hogy azok megtisztuljanak.
-Nekem legalábbis hasznosnak bizonyult...-mosolygott. |
| -Igen, de hosszú idő óta nem esett.... |
-Mindenkinek van valami hibája-mondta-csak kinek több, kinek kevesebb.-majd hirtelen egy vízcsep csöppent az orrára. Felnézett-csöpp!-még egy. Majd, mintegy varázsütésre, esni kezdett az eső. Nagyon hirtelen jött.
-Öh, ez mindig ilyen gyorsan kezdi?-kérdezte Napsugárt. |
Bólintott.
-Az én nevem Napsugár.És én meg klausztrofóbiás vagyok.... |
-Nos, igazad van-mosolgott ő is, kicsit később pedig rájött, hogy még nem is tudja a pegazus nevét.
-Ja egyébként még be sem mutatkoztam. Desert vagyok, de mindenki csak Des-nek szólít.-mondta, közben horkantva hessegetett el szárnyaival a közeléből egy skorpiót.
-Nem szívlelem a skorpiókat...-magyarázkodott. |
| -Ez a világ mióta nem csodálatos?-kérdezte enyhe kacajjal.... |
Des elámulva hallgatta a pegazust.
-Nahát!-csodálkozott.-a természet újabb csodálatos jelensége... ez ritkán fordul elő... nem sok lényről hallottam, aki érti a szelet...-szívében egyre inkább nőtt a tisztelet a pegazus iránt.. |
| -De saját akarata is van... |
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nemes a párjával, Kavarkáddal poroszkált a kopár sivatgban.Vízet hoztak sokat magukkal, ha éhesek lennének akkor meg Kavarkád inycsiklandó gyepet varázsol köréjük. 
Nevetve bólintott.