|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.09. 15:57 - |
 Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
Gyenge volt, kapkodta a levegőt és remegtek a lábai.
Azt hitte össze fog esni, és a feje is zúgni kezdett.
Behunyta a szemeit. És elképesztő dolog történt!
Egy kép villant az elméjébe: egy rét, rengeteg virággal és fűvel a közepén.
És a következő pillanatban megremegett alatta a föld és ő, mint egy megsüketült ember, aki újra hallani kezd, újra érezte magában a mágiát és a föld erejét!!!! Mintha az élet elérte volna, mint egy halott fát és feltöltötte volna!
Kihúzta magát és széttárta a szárnyait.
És látni kezdte a földet magát. Az ereje egyre nagyszabásúbb lett! Látta a földben motozó állatokat és gyökereket, a hatalmas földalatti folyókat és barlangokat és a vad születést is: az irdatlan sziklák kiválását a forró, felfoghatatlanul folyó lávából.
A következő percek alatt a látomás tovatűnt, de ő és a föld újra egyek voltak.
És az színe, teste is a régi lett: gyöngyházas derengés mindenütt.
'Újjászülettem hát!' |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 Hosszan elgondolkozott.
- Alighanem a szabadság. Nem vagyok bezárva, senki sem ural engem, arra mehetek, amerre akarok, és azt tehetek, amit akarok. Ez fontos nekem....Megfizettem az árát.... |
 -Igen!Ha szabad érdeklődnöm, neked mi az? |
Érdeklődve hallgatta a kék mént.
Kissé különösnek találta, de megértette.
- Mindünknek van valami a világon, ami kedves.... |
Szélesen elmosolyodott.-Őket legalább meg lehet érteni, talán a létük múlik rajta!Az enyém iszont amolyan hóbort!Ugyanolyan jól viselem a világosságot, mint az éjszakát, néha mégis úgy érzem, ha nem láthatnék csillagokat,...nem élném túl!Bennük...felfedezek valami furcsa bölcsességet, isztikusságot, rejtélyt, amitől soha nem lehet őket megszokni.Számomra ők sok ezernyi lény, melyekkel akár beszélgetni lehet, s mindig olyan kiváncsiak, ha a lény mesélni kezd nekik, soha nem tudja abbahagyni!A jelenlétükben a lény kibotakozhat..nincs semmi takarni valója! |
| - Érdekes lehet így élni...Bár nekem is vannak olyan társaim, akik például a Telet követik - jegyezte meg csendesen. |
-Hát igen, régen...-nézett fel sóhajjal a beérhetetlen csillagokra.-Nekem nncs kedvenc vidékem.Ott a haza, hol az éjszaka. |
| - Szép itt...Szeretem az ilyen vidékeket. A mágiám is ideköt....Bár régen másmilyen volt a világ... |
| -És, Marable, mi sarkalt, hogy ily kihalt pusztán bolyongj?-indult meg lassan, hiszen az éjszaka is távolodott... |
| - Marable vagyok - felelte csendesen, szinte lesütött szemekkel. |
 -Üdv!-köszönt nagy méltósággal, pedig még csikó volt.
|
| -Mely néven szólíthatunk?-kérdezte barátságos hangon. |
Bizonytalanul, lassan, óvatos pillantásokat vetve a lényekre, közéjük lépett.
- Üdv - köszönt halkan. |
| Észrevétlenül toporgott, most mit csináljon?Végül odakiáltott az idegennek.-Ég hozott!Gyere közénk, nem bántunk!-mosolygott |
| Herceg is látott egy mozgó alakot, de nem érdekelte. |
Észrevette, hogy három lény is áll előtte!
Még elég messze, de azért aggódott....
'Most mit tegyek?' töprengett.
Végül, lassan elindult tovább előre, új ember társa tanácsát követve. |
| Nyugodtan ácsorgott....a távolba pillantott.Egy alakot "úgytűnik, nem is olyan kihalt minden éjszaka!"vigyorgott, de nem volt igaza...már pirkadt!Csak az idegent nézte.Nem akarta faképnél hagyni a többieket, megvárta, míg idejön... |
A mezőn vágott át, szokása szerint lehajtott fejjel haladva, amikor hirtelen hangokat hozott a szél felé!
Felkapta a fejét, és riadtan hallgatózni kezdett, elfutásra készen. |
Bólintott.
-Nos, engem nem zavar, hogy nem tudok mutatványokat csinálni erőm segítségével!Jobb szeretem a csillagok társaságát, ezért is járok éjjel. |
| -Nekem is csak mágiám van!-nem akarta mondani, hogy még felét sem tudja használni! |
| -Tulajdonképpen nincs konkrét elemem.A mágiába tartozom.És neked? |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
Hosszan elgondolkozott.
-Igen!Ha szabad érdeklődnöm, neked mi az?
-Üdv!-köszönt nagy méltósággal, pedig még csikó volt.