|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.06. 20:23 - |
 *Lúthien felért a csúcsra, majd visszaforult és felnézett az égre. Látta, hogy Fényvihar magasan fölötte szárnyal, majd szédületes zuhanásba kezd, és épp az utolsó pillanatban lelassítva kecsesen leszáll mellé a hegy csúcsára.*
-Nos? Mi a megítélésed? Elég friss itt a levegő? -*kérdezte kicsit vacogva Lúthien Tinúviel.* |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 sunyi éppen a csúcsot próbálta megmászni ereje próbálgatása közben.De ahogy észrevette a pegazust megállt és figyelte.Nem akart megszólalni.de egy idő múlva úgy döntött tovább megy és felért a csúcsra.Ott állt a pegazus mellett, de figyelembe se vette! |
 Roquen leszállt egy csúszós sziklára, és körülnézett. |
 Szürkés, ködös, homályos szélként a peguni nyomába szegődött. |
- Eleinte nem akartam oda menni. De most igen. Én nem fogok erről a sötétségbe borulásról beszélni. Majd Ő beszél, ha akar.
- Viszont az érdekel, hogy jól van-e.
- Szerintem mennjünk oda.
*Elrugaszkodott a hegycsúcstól és elkezdett az esőerdő széle felé repülni.* |
- Oda akarsz menni? Lehet, hogy nem fog neki örüni....
- Ez a mágia valahol kissé túlzás volt....Talán nem örülne, ha tudná, hogy tudjuk, hogy ő csinálta....
- Nem hinném, hogy megrovást érdemelne, bár érdekelne miért tette.
- Tehát: kövessük? Szeretnék magam is menni, ha odamész. Rég láttam már őt és hátha tud valamit Eve-ékről. |
*Ahogy ott álltak a csúcson, mindent beláttak.
Aztán egyszer csak meglepetésükre elkezdett világosodni. A Sötétség az égről elhízodott. Olyan volt, mintha egy hatalmas fekete lepedő lenne, amit elkezdenek húzni.
Üstökös Steelre pillantott.*
- Most megtudhatjuk, hogy hol van Zenit. Ahol van, ott fog utoljára eltűnni a Sötétség. |
| - Igen, lehet. - mondta halkan és a szemeiben sötétség vonult át. |
- Valóban ? Akkor lehet hogy találkoznak Zenittel. |
- Mindkét lényt megértem. - bólintott.
- Asylon? Megtalálta az útját. Szinte teljesen leválasztotta magát a hálóról, még velem is alig tartja a kapcsolatot. Nem olyan lett, mint Izabó, aki vezető (pedig erre számítottunk) és nem olyan lett, mint én, aki magányos vagyok. Afféle maga útját járó, különc, egyedüli lény ő is, de kiválóan dolgozik együtt másokkal. Főleg azokkal, akiket kedvel.... - mondta.
- Éppenséggel ő keresi Eve-et. |
*Üstökös komoran hallgatott.*
- Ebből már nagyon sok részt hallottam.
- És ne aggódj, nem foglak titeket sosem megvádolni semmilyen körülmények között. Örültem, hogy Én nevelhetem Zenitet. Igaz, ez sokszor nehéz volt, de megérte. Megpróbáltam minnél több dolgot megtanítani neki, de közben azt is próbáltam megtanítani Neki, hogy a Sötét oldal nem jó. Érdekes módon nagyon sokszor kérdezgetett erről. Talán többet is, mint amennyit kellett volna. Egyszóval mindig is érdekelte a rossz oldal.
*Halkan hozzátette:*
- Talán jobban is, mint a mi oldalunk...
- Én teljesen meg tudom érteni Eveniont, ahogy gondolom Te is. Teljesen érthető. Sok éven keresztül kereste az öccsét, és most ilyeneket tud meg róla. Elég rossz lehetett Neki.
- Tényleg ! Asylonról mi hír ? |
Leszállt Üstökös mellé és testet öltött.
Felnézett az égre és halkan beszélni kezdett.
- Eve egy olyan kérdést tett fel Fényviharnak, amit nem lett volna szabad. Fényvihar sem tagadni, sem hazudni nem akart, bár a választ maga sem ismerte. Így a találgatások közül sorolt fel néhányat...
Mélyet sóhajtott.
- Azt akarta tudni, hogy miért nem lehet együtt az öccsével. Hogy miért nem lett annak idején az öccséből is eriszi....
Üstökösre pillantott.
- Annak idején én világosan éreztem Eris akaratát a fejemben. A csikó nem léphetett közénk. Ezért kellett neki szülő máshonnan....
- Amit nem tudtunk, az a válasz volt a "miért?" kérdésre. És Eris nem épp az a közlékeny típus...
- Így Fényvihar feltételezéseket közölt Eve-el....Eris tudta jól, hogy micsoda hatalma és lehetőségei vannak a csikónak, de azt is tudta, hogy az Eriszi hálóba beléptetése....magában rejtene egy sor veszélyt. Így, bár féltette, másra bízta.....Ha a csikó közénk áll és valahogy rátör a Sötét, mindnyájunkat megmérgezhetett volna....Elég ha egy erős eriszi által használt varázs megkeveri őt.....Az eredmény beláthatatlan lett volna....És Eris nem akarta, hogy a lényei közül egy is veszélybe kerüljön...Később viszont garantálhatta Zenit biztonságát, azzal, hogy Draugherit hűségesküt tett neki...Biztos vagyok benne, hogy Eris akarta mindezt...
- Megaztán...Eris néha a jövőbe lát. Talán látta mi következik és nem akarta, hogy a lényei közül egy is le legyen kötve...
- Ezzel nem azt mondom, hogy mást szánt dajkának, míg ő szabad lehetett a lényeivel!!! Ne értsd félre!!!!Te is tudod jól, hogy a lehető legjobb nevelőt akartuk és Te voltál az!
Elkomorodott.
- Csupán....Míg az erisziek vigyáznak a világra, más békében élhet benne a csikóval. Ő is épp elégszer sodorja magát veszélybe, és minket is küldött már bele, bár tudom milyen nehéz lehetett neki....De eddig mindig mindenkit visszahozott. Nagyon sok olyan dolgon mentünk már keresztül, amit más tán elképzelni sem bír....
- Mikor Eve megtudta, hogy sosem volt rá esély, hogy az öccse eriszi legyen, ő pedig közénk tartozik, elkeseredett.
- Mikor megtudta, hogy a fiad életben hagyása kérdéses volt, megdöbbent.
- Végül mikor megtudta, hogy belőle lehet a következő Sötét Úr, elrohant.... - fejezte be a mondandóját. |
*Üstökös figyelmesen halgatta Steelt.*
- Nem, sajnos nem tudom. |
- Talán egy napja, a fjordoknál. Fényvihar ott él Supervágtával, Eve is odaköltözött velük...De Eve eltűnése mágiával (a saját erejével!) volt megtámogatva. Nyitott magának egy kaput a térbe és átrohant ki tudja hová! A baj az, hogy az eriszi hálóval nem lehet megtalálni. Csak a legerősebb erisziek tudják pontos keresésre használni, egyébként segélyhívásra való, illetve ha mindkét fél akarja, akkor kommunikációra. De el lehet tőle zárkózni, és Eve egyébként sem volt még "eléggé benne". Nagyon lazán tartozott bele...Így most épp hogy el tudtunk indulni valami nyomon...
Megrázta a fejét.
- Tudod mi zaklatta fel annyira? - mondta halk hangon. |
- Én annyit tudok, hogy Zenit úgy, ahogy tegnap elkéreckedett a tegnerparti erdőbe. Tudod, ott van Despota. így nem féltettem elengedni. Despota ott tudomásom szerint rendben tartja a dolgokat. Remélem most is így van.
- És Eve mikor is tűnt el ? És hol ? |
- Persze, hogy nem! Elvégre nem tartjuk veszélyesnek és nem akarjuk élete végéig őrizetben tartani és végképp nem tarthatjuk vissza az önállóságtól.
- Remélem, hogy nem esett bajuk...Eve-et felzaklatta, amit Fényvihartól hallott. Ennyit tudok a körülményekről. - hallgatott el gondterhelten.
|
*Üstökös nem akart hinni a fülének.*
- Eve eltűnt ? - *ismételte meg a kérdést tágra nyílt szemekkel.*
- Reménykedjünk, hogy egyikőjüknek sem esett komolyabb baja.
- Ez sajnos várható volt. Mostmár egyre több az ellenség, viszont nem tehetem meg azt, hogy Zenitet nem engedem el sehova sem egyedül. Egy idő után úgyis megszökött volna. |
Körülkavarogta Üstököst.
- Ez nem jó! Ha önálló akcióba kezdett, a Te ttudtod nélkül, ráadásul ekkora méretűbe, az már valami komoly!
- Ráadásul Eve eltűnt! Lehet valami köze....? |
- Persze, hogy látom !
- Nem, nem tudom ! És Te ?
*Közben néhány lépéssel odébb sétált, hogy helyet hagyjon Steelnek, ha esetleg le akarna szálni.* |
Steel kiolvadt a semmiből és csak félig testet öltött formájában végigsuhant a hegyek közt. Végül felfedezte a ragyogó pegunit maga előtt.
- Üstökös! Üstökös! - kiáltotta.
Amint a peguni feléje fordult, kicsit határozottabbá tette kontúrjait, hogy ő is látható legyen, majd mikor odaért meg is szólalt.
- Üstökös! Te is látod ugye? Ez Zenit! Érzem! Tudod miért tette ezt??? |
*Üstökös a csúscon állt, a hegy legmagasabb pontján.
A Sötét, ami belepett mindent, aggasztotta.
Ahogy ott ált, úgy nézett ki mint egy alacsonyan szálló csillag. teste hófehéren ragyogot a sötétben.
Szemeit fürkészve járatta a tájon, de semmit sem látott.* |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien felért a csúcsra, majd visszaforult és felnézett az égre. Látta, hogy Fényvihar magasan fölötte szárnyal, majd szédületes zuhanásba kezd, és épp az utolsó pillanatban lelassítva kecsesen leszáll mellé a hegy csúcsára.*
sunyi éppen a csúcsot próbálta megmászni ereje próbálgatása közben.De ahogy észrevette a pegazust megállt és figyelte.Nem akart megszólalni.de egy idő múlva úgy döntött tovább megy és felért a csúcsra.Ott állt a pegazus mellett, de figyelembe se vette!
Roquen leszállt egy csúszós sziklára, és körülnézett.
Szürkés, ködös, homályos szélként a peguni nyomába szegődött.