Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
- Sötét Nyár a nevem. |
-Örülök már azt hittem megzavartam valamit.És bened kit tisztelhetek-kérdezte a szürke unikornis |
Az újonnan érkező felé nézett.
- Üdv! Természetesen nem - felelt nyugodtan. |
Sirius most ért a mocsárba utazó körütjának 3. állomásához.
Ahogy sétálgatott 2 lényt vett észre egy tisztáserű helyen
-Üdvözletem-köszönt kicsit visszahúzódoan-Remélem nem zavarok |
Elmosolyodott.
- Nem akartam megsérteni az érzéseid - felelte egy főhajtással.
- Mindenki gazdája értékes és fontos, megbecsülendő lény, és Eris maga sem veszi olyan komolyan a címét. |
Eszmen elmosolyodott,de végül válaszolt. -Entalaj.Kis cuki macskafülekkel!-nevette el magát a kanca. |
- Eris, a Boszorkányúrnő - felelte kissé szkeptikus hangon.
- Neked? |
Kicsit elmosolyodott. -Én két hete kerültem ide.Ki a gazdád? |
Finoman megrázta a fejét.
- Nem. Elég rég élek már itt. Te? |
Abbahagyta az ivást és végre megszólalt. -Új lény vagy itt?-kérdezte és várt. |
A fehér lény ivott, így nem akarta zavarni. Egyébként is keveset beszélt, és nem tudta mit mondhatna. |
Eszmen egy időre abbahagyta a szürcsőlést és felnézett a csődörre,majd újból elkezdett inni és várt,hogy valami témára menjen Sötét Nyár. |
- Sötét Nyár vagyok - hajtott fejet nyugodtan. |
A kanca felemelte a fejét és viszonozta a kedvességet. -Üdv.A nevem Eszmen.-mondta és újra elkezdett szürcsölni a vízből. |
Tovább nézte a víztükröt, de feltűnt neki, hogy tükörképe tovább hullámzik, és máshonnan jött a kavargás, mint előle!
Felemelte a fejét, és körülnézett.
- Óh, elnézést! Nem vettem észre, hogy nem vagyok egyedül! Üdv! - köszönt a ragyogó ezüstszín idegennek. |
A kanca a víz ükrében meglátta a csődört.Először nemtudta,hogy ki az, de összeszedte magát és félelmét legyőzve ivott egy kicsit. |
Gondolataiba merülve lépdelt ki a partra, lehajtott fejjel sétálva.
Nagyon elmerült emlékeiben, így egyenest a vízhez ment, és ivott belőle, majd némán meredt tovább a fodrozódó vízre. |
Eszmen megáltt a tó partján és figyelmesen körbenézett. -Szép kis hely-mondta csendesen. |
Amikor elég beljebb értek, Ailin koncentrált, s egy kis idő múlva buborékok jelentek meg körülöttük.-Hát nem ismerős helyzet?-mosolygott. |
Átölelte párját és megpuszilta.Fűrdőzni, hűsölni kezdett a vízben, miközben egyre beljebb sétáltak. |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|