Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Minnél jobbra törekszünk, hidd el!
*Orrát párja sörényébe fúrta.* |
- Jó. - sóhajtotta.
Szorosan odabújt párjához, és remegve kiengedett egy nagy levegőt.
- Csak legyen is mindig így! |
- Azért a helyzet korántsem ilyen rossz. Még urai vagyunk ezeknek a dolgoknak. És addig nincs is baj! - *igyekezett megnyugtatni párját.* |
- A lények eltűnése...A lelkek elrablása....A kínzások...A harcok.......Nem elég ez?........ |
- Éspedig? - *kérdezett vissza.
Nem akart mindent részletesen elárulni Arwennek. Nem szerette volna, ha éjjel-nappal aggódna érte. Ezért inkább visszakérdezett, hogy tudja, mit is tud párja.* |
- Hallottam rosszabbat..... - mondta és a hangja fájdalmassá vált. |
- Milyen kérdés ez? Hiszen látod, nem? Itt állok előtted egészségesen. Semmi bajom! |
- Igen!
Elvigyorodott.
Aztán elkomorodott.
- Mondd, ugye eddig nem esett bajod? |
- Ezt nagyon jól gondolod. Bölcs döntés. - *mosolygott Csodaszarv.* |
Arwen oldalra hajtotta a fejét, mintegy összebújásképp.
- Tudom, hogy vigyázol rám. Épp ezért nem félek. És hidd el, tudok harcolni, ha kell! De inkább futok, mikor az is megoldás..... |
- Ennek örülök. Csak azt sose feledd el, hogy veszélyes helyzetekbe is kerülhetsz. És nem árt, ha meg tudod magadat védeni...
*Párja sörényébe fúrta orrát.*
- De ne aggódj, majd Én vigyázok rád. |
Elmosolyodott és viszonozat a csókot.
- Csodás! - mondta őszinte mosollyal és csillogó szemekkel.
Aztán újra megrázta sörényét, az utolsó hópihéket is kirázva belőle.
- Nem látszik? - nézett kedvesére boldogan.
- Tudod, azt hittem itt minden vérbe van mártva...De ezidáig semmiféle megbánást nem érzek, amiért kijöttem ide! |
*Kis idő elteltével elérkezett a dombhoz. Felügetett a tetejére és egy csókkal köszöntötte párját.*
- Hogy tetszik? - *kérdezte a felhőre pillantva.* |
Mosolygott a felhőben, ahogy a csodálatos pihék körültáncolták.
'De szép!' merengett némelyik csillámló kis csodán.
Megrázta a fejét, ahogy néhány a sörényébe akadt, és várta Csodaszarvat. |
*Csodaszarv viszonozta a nyerítést.
Gyorsan levágtatott a magaslatról, ahol eddig állt és célba vette a "Nagydomb"ot.
Eközben a felhő körülölelte Arwent.* |
Felkapta a fejét.
'Hó.....' elmosolyodott.
Tekintetével kutatni kezdett, és nemsokára meglátta az oly ismerős és oly hiányolt alakot!
Felágaskodott, és szarva ragyogón, napfénnyel izzott fel!
Aztán zengőn, boldogan nyerített egyet.
|
*Csodaszarv messze volt a "Nagydomb"-tól, de tökéletesen rálátott.
Amikor megpillantotta az unikornist, egyből tudta, hogy nem lehet más, mint a párja. Mivel messze volt és nem akarta, hogy Arwen elmenjen, különös technikához folyamodott.
A napsütötte égen alig 2-3 méterrel Arwen felett megjelent egy kis szürke felhő, amiből lassan szállingózni kezdtek a hópelyhek.* |
Szédítő vágtában felzúgott a dombtetőre, és ott megállt.
A táj mesés volt, és nem bánta meg, hogy kijött a külső részekbe.....
A kísérői, a madarak vígan körbe-körbe repülték, és csicseregtek.
Elmosolyodott.
|
Miután Árnylovag elment, Koni lovai egy különös látogatót vettek észre:Yashát.
-Te ki vagy?-szólalt meg Szellő.
-Az ő neve Yasha....Már beakartam nektek mutatni, csak mindenki el volt foglalva.Tehát drága lovaim, köszöntsétek nagy szeretetel Yashát
-Örvendünk!-mondták egyszerre, majd mindenki bemutatkozott.
-Én is örülök!-szólt vidáman Yasha.Beszélgettek, majd mindenki elment haza. |
-Viszlát!-köszönt el Koni |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|