|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 20:13 - |
 *Sugár kecsesen szárnyalt a felhők között, a közben az alant elsuhanó tájat fürkészte.* |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 -A sötétségnek nem hiába kell Simbelmyne....haldoklik....A Nagyúr életben tartása, a manipulált lények megtartása, az orkok és más mesterséges lények előállítása, vagyis az egész mindenség összetartása nagyon sok energiát igényel, és egyre kevesebben hisznek a sötétség győzésében...még maga a sereg is kételkedik, legalábbis némely tagja.Az összes megmaradt erejét erre a csatára öszpontosítja, tehát, ha elveszik, minden sötét elvész vele együtt.....ha nyer, új erőre kap és mi fogunk elveszni. .....Azonban már nem olyan erős, mint képzeli, a csatánál annak fog tűnni, de épen hogy csak él... |
 Kérdőn pillantott a sárkányra. |
| Hosszas csend után megszólalt:-Őszintén szólva ott se kéne lennem... |
| - Aham.... - mondta már közel sem olyan lelkesen, és leült. |
| -A csatába...ha eljön az ideje. |
- De a szín is számít! - mondta makacskodón.
- Te hová mész? - kérdezte hirtelen. |
| Felnevetett:-Ne a színéről állapítsd meg a lényt.-majd folytatta-Jégvihar vagyok. |
Fel-felemelkedett, hogy aztán csaknem azonnal visszalapuljon.
De végül győzött a kíváncsiság.
Készen rá, hogy bármikor elmeneküljön, előmászott, és lassan-lassan előreóvakodott.
Felnézett a lényre, és végül elmosolyodott.
- Tetszel nekem! Szép a színed! Ekkora szárnyakkal biztos sosem fáradnék el! - mondta alaposan megnézve magának a lényt.
- Engem Mewrunak hívnak. - mondta végül, mikor eldöntötte, hogy a lény valóban nem veszélyes. |
| Kicsit meglepte a a kérdés, aztán így szólt:-Csak úgy...testi adottságok...mindenkinek van plussz képessége elemétől eltekintve....-aztán gondolatban folytatta "Nyugodtan előjöhetsz, nem bántalak...." |
Elámult, és elhűlt.
Még jobban lelapult, mert sejtése beigazolódott: a sárkány nagy volt!
- És hogy vagy erre képes? Telepata vagy? Vagy varázs? - kiáltotta, de leginkább csak cincogásra futotta. |
Erre elnevette magát.egyszer csak megállt, s a pegunival egy szintbe emelkedett.
-Igen. -mondta megnyugtató mélységgel, s kicsi vidámsággal. |
Teljesen megdöbbent.
'Hé! Te a fejemben szóltál?!' gondolta-kiáltotta póbaképpen, nem is kicsit kíváncsian.
De azért belapult a felhők közé. |
| "Nem"szólt a válasz a peguni agyában.Unottan repült tovább.... |
Hatalmasat szaltózott,és vad pörgése közbe észrevette a sárkányt.....nem is olyan távol!!!
Gyorsan bebújt pár felhő közé.
'Vajon...sötét lény.......?'gondolta riadtan. |
| Csak a fejét fordította el alig láthatóan a nevetésre, hogy lássa ki az.Nem nagyon törődött bele, amúgy se volt egy kiváncs fajta... |
Valósággal szökellt a levegőben, szárnyai és teste tökéletes összhangban mozogtak, ahogy csaknem táncolt a levegőben.
Aztán csak felnevetett, méghozzá hangosan! |
| Sebesen szárnyalt a felhők között gondolataiba merülve.Nyugodt, lassú tempóban repült, szinte nem is figyelve, hogy merre megy.Gondolataiban szerepet kapott a birodalom sorsa, melyben biztos volt, hogy jól végződik.....mélyen legbelül érezte, hogy a sötétség haldoklik....csak akkor lenne életképes, ha megnyeré a csatát, amihez már "gyenge". |
 Mithrandir után nézett, s mosolyogva ereszkedett egy könnycsepp az arcáról:-Vigyázz magadra!Gondolatban ott leszek veled és segítek, ha kell!-suttogta....de ez egyben fogadalom is volt:megfogadta, hogy lélekben ott lesz, és reményt önt belé, amikor a boldogságnak még szikrája sem érződik a sötétben.
Egy kiáltással hívta szüleit, kik azonnal jöttek.Rég nem látták egymást, s most volt mesélnivaló bőven..... |
 Felkelt, és átölelte Angelt.
- Maradj a Fényben! Úgy nem érhet baj! Szeretlek......
Elengedte a gyönyörű teremtményt, és levetette magát a felhőről..... |
| Aggódó szemeket vetett a csődörre, majd bólintott:-Rendben. De akkor a részemről az lenne a legbölcsebb, ha a szüleimmel maradnék míg távol vagy!-mondta kicsit szomorúan, de biztos volt bene, hogy csak nyűg lenne Mith nyakán és még egyszer nem fogja bajba sodorni.... |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Sugár kecsesen szárnyalt a felhők között, a közben az alant elsuhanó tájat fürkészte.*
-A sötétségnek nem hiába kell Simbelmyne....haldoklik....A Nagyúr életben tartása, a manipulált lények megtartása, az orkok és más mesterséges lények előállítása, vagyis az egész mindenség összetartása nagyon sok energiát igényel, és egyre kevesebben hisznek a sötétség győzésében...még maga a sereg is kételkedik, legalábbis némely tagja.Az összes megmaradt erejét erre a csatára öszpontosítja, tehát, ha elveszik, minden sötét elvész vele együtt.....ha nyer, új erőre kap és mi fogunk elveszni. .....Azonban már nem olyan erős, mint képzeli, a csatánál annak fog tűnni, de épen hogy csak él...
Kérdőn pillantott a sárkányra.
Mithrandir után nézett, s mosolyogva ereszkedett egy könnycsepp az arcáról:-Vigyázz magadra!Gondolatban ott leszek veled és segítek, ha kell!-suttogta....de ez egyben fogadalom is volt:megfogadta, hogy lélekben ott lesz, és reményt önt belé, amikor a boldogságnak még szikrája sem érződik a sötétben.
Felkelt, és átölelte Angelt.