|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.30. 23:28 - |
 Illustrissima talán butaságot csinált. De nem érdekelte. Világéletében kivételes volt.
A pilleszárnyúaknak nem volt ajánlatos ilyen magasra szállni, mert a szárnyaik nem alkalmasak az ilyen magasságban előforduló viharok leküzdésére. De ő szeretett itt lenni és lenézni. Ha veszély jönne, majd kikerüli, gondolta. És csapongott, csapongott boldogan. Bátornak hitte magát. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 -Na várj csak!-kiabálta játékos felháborodással.Keresett egy erős felhőt a leszálláshoz, hogy "visszavághasson". |
 Nevetett.Majd adott még egy puszit!
-Taktikázok!-nevetett újra. |
| -Persze, jó taktika!Pont akkor támadsz, amikor nem tudok viszonozni!-viccelődött |
| Kapaszkodott és élvezte a repülés majd egy puszit nyomott párja nyakára. |
Magasan szárnyalt a felhők között, terhét észre sem véve, noha tudta , hogy nincs egyedül.
Boldog volt. |
 Nyugodtan suhant, hatalmas szárnyait és vitorla módján dolgozó farkát szétfeszítve.
- A sziklákhoz - felelte nyugodt kiáltással, és lassan fel is tárult előttük a hatalmas, szürke tömbökből álló vidék. |
 Nika egy-két szaltót bevetve repüllt a sziklák felé.Élvezte a repülést.Pontosabban az elengedett repülést.Eddig csak dolgai után rohangálva repült, vagy éppen menekült, most elengedhette magát.Egy idő múlva megszólalt:
-Na hova is megyünk pontosan?Havas hegyek?Vagy hova? |
| Könnyedén Nika után vitorlázott. |
Nika egy szárnycsapással a levegőben volt.
-Hát akkor indulhatunk?
Nem várt a válaszra, elindult a sziklák felé. |
- A sziklákhoz!
Kis ideig hallgatott, majd ezt mondta még:
- Örülnék, ha velem tartanál.
Nem tudta miért mondta ezt. Kellemetlen dolgok okozója lehetett ezzel. Mégis kimondta, és nem vonta vissza.
Csak kibontotta szárnyait. |
-Ha nem is lehetünk úgy együtt, akkor azért társnak maradhatok?
A végén kezdet megkönnyebbülni és jó kedve lenni, hogy ezt megbeszélték, mert Nika igazából nem tudta mit érez.Csak azt tudta, hogy nagyon kavarognak benne az érzések.Nem is foglalkozott az előbbi mondatokkal.Folytatta:
-Ééés hová is tartottunk mielőtt elmentem?-mosolygott vidáman. |
- Csak sejtettem - javította ki szelíden.
- Nem lenne tisztességes azt mondanom szeretlek, ha nem tudok...ha nem érzem ezt....Hazugság lenne. Én nem akarok hazudni, végképp nem Neked.....Nika, annyi jó lény él a világban....Engem nem is ismersz.....
A messzeségbe révedt.
- Igen - suttogta - sejtettem.....Ahogy azt is, hogy egyedül kell élnem... |
-Dehogynem!Én Téged szeretlek!.....De ha Te így gondolod.....
Fejét lehajtotta.Félt, hogy Bukephalosnak ez lesz a válasza.Sőt!Tudta.Hiábavalóság volt minden szava...
-Akkor...akkor gondolom, tudtad mire készülök!És Te tudtad mit fogsz válaszolni! |
Megdöbbenve fordította el a fejét.
Félt, hogy ez következik, és most nem tudta mit tehetne.
Mély levegőt vett, és Nika szemébe nézett.
- Csodálatos lény vagy - kezdte - Kedves vagy, lelkes, olyan, akiért érdemes élni.....Olyan, aki színt visz a világba....De meg kell értened...hogy én nem így érzek....Illetve, nem tudom hogyan érzek....Ez nekem túl gyors így.....Én erre nem vagyok képes....
Felnézett az égre, ami olyan tiszta volt felettük, hogy szinte látta a csillagokat, és keserűen felnevetett.
- A bujaság világából jöttem, ahol úgy megcsömörlöttem az élettől és a szerelemtől....hogy nem vagyok rájuk képes! Sóvárgok....de nem érzek.....Annyi minden ért, hogy én tán nem is tudok szeretni!
Újra Nikára nézett.
- Neked nem ilyen lény kell. |
Nika az utolsó mondatra odarohant hozzá és újból átölelte Bukephalost, de most nem engedte el egyhamar.De egy kis idő után azért csak eleresztette a csődört.
Aztán hallkan és kicsit szégyellve magát megszólalt.
-Bukephalos!Én...Én szeretlek!!! |
- Persze! - mosolygott szelíden.
- Nem is létezhet jobb! |
-Visszajöttem!Még jó az Én társaságom?
|
Vállatvont.
- Nem rossz hely ez. Én szeretem a tiszta levegőt és a nagy tereket. Megaztán.....távozásod után már nem volt kedvem a sziklákhoz menni, így valami társaságra vártam.... |
-Én is örülök neked!-válaszolta.
-Hogyhogy Te még itt vagy?Azthittem már rég elmentél innen!...már ha szabad így mondanom?! |
Meglepődve nézett a kancára.
- Üdv, Nika! - mondta kedves mosollyal.
- Ha hiányoztam, úgy örülök Neked. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illustrissima talán butaságot csinált. De nem érdekelte. Világéletében kivételes volt.
-Na várj csak!-kiabálta játékos felháborodással.Keresett egy erős felhőt a leszálláshoz, hogy "visszavághasson".
Nevetett.Majd adott még egy puszit!
Nyugodtan suhant, hatalmas szárnyait és vitorla módján dolgozó farkát szétfeszítve.
Nika egy-két szaltót bevetve repüllt a sziklák felé.Élvezte a repülést.Pontosabban az elengedett repülést.Eddig csak dolgai után rohangálva repült, vagy éppen menekült, most elengedhette magát.Egy idő múlva megszólalt: