|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Triopo, én nem... - kezdte gyorsan, de hiába!
 Kryanna, minden tétovázó méncsikót megelőzve, a nagy lényhez szaladt, és elvette tőle a labdát.
- Köszönöm! - mosolygott fel ragyogón a lényre. Aztán, tüntetőn hátat fordítva a többieknek, dobálgatni kezdte maga előtt.
 Odasompolygott a kis kancához, és melléállt.
- Hadd játsszak én is! Légyszíves! - hízelgett. Ez volt az ő stílusa.....
Kryanna felkacagott, és odadobta Herunak a labdát, aki ügyesen elkapta és visszadobta. Indult is a "ki bírja tovább?". |
 *Gondolt egyet, bal szárnyán két tollat átváltoztatott és egy kis tűz-labdát tartott pillanatokon belül a szárnyán.
A csikók felé nyújtotta a különös játékszert.*
- Kipróbáljátok? |
Maranna figyelmét nem kerülte el Triopo arca, de nem szólt egy szót sem, csak elmosolyodott sörénye mögé rejte arcát.
- Úgy van Éjfél! Nem lesz semmi baj! - mondta végül ő is.
Elmosolyodott.
- Köszönöm nektek! Mire is mennék bíztatás nélkül! - mondta hálásan mindenkinek, Éji Táltosnak is bólintva.
Közben elkapta Herut, és egyszerűen legyűrte maga alá!
Sivalkodva ugrott le aztán barátjáról, aki alaposan megcsiklandozta! |
*Triopo ugrásra készen figyelte Kryannát és Herut. Aztán lassan kezdett felengedni.
Lassan mindenkit végigmért és elismeréssel hallgatta Éjfélt.* |
 "Ó, szóval csak ennyi lenne"mosolygott.
-Én nem félnék a helyedben, Éjfél!Sokat hallottam már apuk nevelt csikóról, s egyik sem különbözött a többiektől, legfejjebb annyira, hogy komolyabban viszonyult a dolgokhoz! |
Fia mellé lépett, és kedvesen átkarolta vállát szárnyával.
- Ugyan, Heru! Ne légy ennyire türelmetlen! Bármi is leszel, tökéletes lesz! - mosolygott kissé lelombozódott fiára. Hiába, az ifjonc minden idegentől választ várt kérdésére!
- Engem is érdekelne a jövőd, de épp az ismeretlenségtől izgalmas az élet! Minden rendben lesz! Menj a többiekkel játszani! - lökte meg szelíden a kamaszt.
Heru eloldalgott a többiek felé.
- Azért én kcisit félek - morogta csak úgy maga elé.
 Éji Táltosra mosolygott egy pillanatra.
Aztán résztvevőn nézett Éjfélre.
- Még mindig nehéz, ugye?
Nagyot sóhajtott.
- Igen! Nekem, mint ménnek, nehéz volt megoldani mindent egyedül! Ti voltatok az egyedüli segítségeim! Heru mindenképp kicsit más lesz......ez pedig sok aggodalmat okozott nekem....Ma már könnyebb, de azért, mint szülő, kicsit mindig félek! - mosolygott keserűen. Nem akarta folytatni. Mindenkinek nehéz volt itt, ebben a csoportban.......
- Heru valószínűleg rengeteget fog változni. Ezt rég tudjuk róla. De nem tudjuk mivé válik majd. És ezt a csikó is tudja, és nagyon szeretné, ha valaki megnyugtatná! - fordult magyarázólag Éji Táltoshoz.
- Éjfél nagyon sokat óvta! - mosolygott a ragyogó kék peguni ménre. |
-Semmi gond!-mosolygott rá.
-Hogy milyen lény...azt hiszem szimpla pegazus!-nevetett.-A sötétség mágiájába tartozom és sokat láttam már, de nem eleget!-mosolygott.
Felmérte jobban Herut.-Sajnos nekem nincs jó szemem a fajták és különleges vonások megállapításában.-lankadt le egy kicsit. |
Kyara nyomatékosan hozzátette:
- Egy kedves barát!
Aprót, halkat horkantott, majd úgy tett, mintha nem is ő lett volna, és elrohant Thalionhoz.
Heru viszont odafordult Éji Táltoshoz teljes figyelmével és vállig sem érő személyiségével.
- Milyen lény vagy? Mi az elemed? Sokat megéltél már?
Éjfél döbbenten nézett fiára.
- No de Heru! Mi ez a viselkedés?!
Heru gyorsan apjára nézett, majd vissza.
- Bocsánat! Én csak..tudni szeretném láttál-e már hozzám hasonlót! |
| -Nagyon tehetséges kereső vagy!-mosolygott rá.Majd Heruhoz fordult-Éji Táltos vagyok! |
Éjfél könnyedén mosolygott.
- Valóban, valóban.....Nos, Heru, remélem tetszett a kaland és minden rendben! Lassan elkezdhetünk repülni.... - nézett le fiára Kyaráról, és könnyedén kisimította a kósza sörényszálakat az arcából.
- Nagy csikó vagy már.... - mormolta.
Kyrador eközben anyjához szaladt és megölelte.
- Megcsináltam! Ugye?
Bíztatást vagy legalább pár szót remélve hátrafordult Éji Táltos felé.
Ő is megölelte fiát.
- Ó, igen! - vágta rá azonnal, és gyorsan Éji Táltosra kacsintott Kyrador kócos üstöke fölött.
A fekete idegenre pillantott.
- Ki vagy Te?
Vidáman engedte Kryannát hiányolt barátjához.
- Nagyon össze voltak nőve régen - súgta Triopónak, és kissé aggódva is figyelte, hogy vajon mi lesz....Változott-e valami Heruban?
Kryanna boldogan nyihogva szaladt Heruhoz, és megölelte. Habár, ahogy jobban megnézte, ő is kicsit félni kezdett, hisz Heru megváltozott!
Heru meglepődött a semmiből felbukkant kis kancán, de aztán egy pillanat alatt felismerte!
- Kryanna! - kiáltotta boldogan, és ő is megölelte apró barátnőjét.
Hiába, Kryador és Thalion társasága nem változtatta meg! |
| A kamaszok mögött ballagott csendesen és mosolyogva. |
Kyara elmosolyodott.
- Jönnek már vissza! Azt hiszem sikerült megtalálni Herut!
Kyrador jókedvű szökdécseléssel haladt anyja felé.
- Sikerült!
- Hisz nem is vesztem el! - mondta nevetve, ahogy Kyrador mögött érkezett.
Aztán apjához szaladt és megölelte szárnyaival. |
| -Üdv, Heru!Nyakra-főre kerestünk!-mosolygott rá. |
A vele érkezett pegunihoz forult.
- Ő itt Triopo! - mutatta be.
- Triopo, az itt jelenlévő lények mind olyan sorsot éltek meg, mint én, vagy más okból nevelik magukban csikójukat - mondta kissé komoran.
- Kyara és én a szilnoriaktól kerültünk ide. Éjfél még korábban lett árvából eriszi, Égető Ragyogás pedig egy új lény köztünk - mutatott be mindenkit.
A nem messze, a sűrűben látszó fekete pegazuis felé intett.
- Éji Táltos velem érkezett ide. Ugyanaz történt vele, mint velem és Marannával - mondta halkan.
- Sajátos csoport vagyunk - mosolyodott el kényszeredetten, ironikusan.
- Jól vagyok! - horkantotta.
Feltápászkodott.
- Láttam arra valamit! Nézzük meg! - indult a sűrű rész túloldalára.
Kilépett a bokrokból, és elképedten megállt.
- Szia Kyrador! - nyihogta a kéken fénylő kiskamasz, és barátja felé ügetett.
- Látod, milyen szépet kaptam? - mutatta nyakában lógó kristályát.
- Apa szerint Erisé volt!
- Nekem is van - nyögött fel, mikor megtalálta hangját.
Heru nagyon átalakult, mióta utoljára látta!
- Én apámtól kaptam....Gyere, menjünk vissza! Aggódtunk érted! |
- Üdv - *köszönt visszafogottan, amikor meglátta a kis csapatot.
Megkérdőjelezte magában, hogy okos ötlet volt-e az, hogy idejött.* |
Nyugodtan lépett a kamaszhoz.-Jól vagy? |
- Üüüüüdv! - nyerítette, ahogy előtte feltűntek kedves barátai.
- Hoztam egy vendéget! - nyihogta vidáman.
- Hát Te is? - nevette el magát, és megölelte barátnőjét.
- Én is! |
Kyara, miközben fia és Táltos távolodtak, elmosolyodott.
Aztán észrevette, hogy társai mosolyognak és kíváncsian méregetik....
- Nem!...Neeeeem - mondta határozottan, fejét rázva.
Kyrador hasraesett egy gyökérben, és elkáromkodta magát, de közben valami csillámlást vett észre a bokrokon túl.... |
| Ő inkább kikerülte a bokrokat.-Heru!Hol vagy?-kiáltotta ő is kicsit távolabb. |
Csillogó szemekkel mosolygott vissza.
Kyrador teljes erejéből küszködött a bokrokkal és verekedte előre magát.
- Heru! HERU! - üvöltözte. |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
Kryanna, minden tétovázó méncsikót megelőzve, a nagy lényhez szaladt, és elvette tőle a labdát.
Odasompolygott a kis kancához, és melléállt.
*Gondolt egyet, bal szárnyán két tollat átváltoztatott és egy kis tűz-labdát tartott pillanatokon belül a szárnyán.
"Ó, szóval csak ennyi lenne"mosolygott.
Éji Táltosra mosolygott egy pillanatra.