|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Magasan szárnyalt és a kistisztás fölött Kőrözni kezdett mikor megpillantotta a száguldozó mént és a hátán lévő csikót.Mikor alatta szányaltak el gondolt egyett és követte őket.Nagy nehezen de beérte a mént.
-Üdv!Csatlakozhatok?-kérdezte és kezdte felvenni a ritmust. |
 Zörgés, zuhogás hallatszott, majd zúgni kezdtek körülöttük a fák.
Anmira kíváncsian fordult arra. |
 Elkondolkodott azon amit Anmira mondott.Nem tudott erre sem igazán mit mondani.Csak állt ott, mint egy szobor, s közben kavarogtak fejébe a gondolatok. |
Csillogó szemekkel nézte a fenn szárnyalókat.
- Csodás lehet szárnyakkal élni! - mondta végül nagy sóhajjal.
- Néha álmodtam ilyesmit....
 Mostmár neki is remek lett a kedve, látva, hogy lányának semmi baja, és hogy mennyire élvezi! Ő is nevetett, ahogy sörénye vadul lobogva követte Triopo lendületét, és mosolyogva forgott arra, amerre mindig kanyarodtak.
 Kryanna boldogan nevetett, hisz látta, hogy Maranna is mosolyog!!! Triopo repülése pedig fantasztikus volt!!!
Ezerszer jobb, mint anyja utaztatása, vagy a nagy lényé, akire azt mondták az apja.....Még mindig gondolkozott, ha eszébe jutott, hogy mit jelenthet az....Anyja nagyon mérges volt arra a ménre! Később persze azt mondták legyen jó, de Kryanna már nem tudta hogy viszonyuljon hozzá.....
Most sokkal jobban érezte magát! |
| Lentart mogorva tekintettel, de oda sem figyelve követte szemeivel a másik mént. |
 *Triopo tudta, hogy a hátán kapaszkodó csikó élvezi a repülést.
Néhány mutatványt is beleszőtt az eszeveszett száguldásba. Csinált dugóhúzót, spirált, forgott vízszintesen... de mindig figyelt, hogy Kryanna a hátán maradjon és igazán sosem kerültek messze kiindulópontjukból.
nem egyszer száguldottak el Maranna mellett, nem kis légörvényt hagyva maguk után...* |
Maranna rémülten ugrott utánuk, de a levegőben végül fékezett. Nem érheti utol őket....De csikójának amúgy sem eshetne baja, és a mén is becsületesnek tűnt. Csak játszik Kryannával egy kicsit!
Vitorlázni kezdett körökben emelkedve, hogy azért lássa a száguldókat.
Ujjongva sikoltozott, néha valóban rémülten sikítva, ahogy Triopo begyorsított vagy hirtelen mozdult, de javarészt élvezte a száguldást és még azt is, hogy sikoltozhat. Szabadon tombolhatott ezzel a lénnyel! Hihetetlen sebességgel! Csodás volt ilyen "vadócnak" lenni!
Bár a menetszél csípte a szemét, alig látott, de a magasság és a szédülten alant suhanó táj eljutott hozzá.
Kapaszkodott, és sikítozott tovább! |
*Triopo Marannára vetett egy pillantást, majd felkapta szárnyaival a csikót, szárnyai közé tette őket, majd vágtába ugrott és elrugaszkodott a földtől...*
- Kapaszkodj! - *kiáltott hátra Kryannának.
Szárnyai egy pillantás alatt dupla méretűre nőttek és sárkány formát öltöttek.*
- Így gyorsabb lesz! |
| Könnyedén elindult. |
| Lentart megadta magát.Sóhajtott és egy alig láthatót bólintott, és várt, hogy Anmira menjen előre. |
- Rendben. És ha nem mész el, akkor már viselkedhetnél ehhez illően, és nem úgy, mint aki a pokolba kívánja a világot és senkit sem akar látni..... - mondta szárazon.
- Mert jelenleg teljesen úgy tűnt.... |
-Nem túl jó csikókorom volt!Azért üldözöm a sötétet, még a győzelem után is.Nem mehetek társaságba!-mondta mogorva hangján.
-De nem megyek el! |
Könnyedén megállt a ménnel szemben, kihúzta magát, és rászegezte a páncélos lényre sötét, átható pillantású szemét.
- Ne hidd, hogy nem vagyok több nevetgélő fruskánál! Nagy hibát követnél el azzal! - vetette oda hideg, metsző hangon, és kemény, szigorú kifejezés ült ki arcára, megmutatva azt a nemes, erőslelkű lényt, aki a könnyed lelkületű kanca mögött (vagy talán mellett?) volt. |
Hátrapillantott és látta, hogy Anmira követi.Először nem foglalkozott vele, de aztán visszafordult hozzá.
-Miért követsz!Újra és újra megtörténhet ugyanez, de lehet, hogy akkor máshogy fog elsülni!-egyre élesebb lett a hangja.
Tudta Ő jól, hogy mitől van, csak nem akarta elmondani. |
| Vagány vigyort eresztett meg Marannáék felé, majd fejet hajtott, és Lentart után ügetett. |
Erántotta fejét a többiek elől.
-Sosem tudtam....
Megfordult és elindult.... |
Egy pillanatra mindenki a lényre meredt.
- Ez mi volt? - kérdezte halkan, döbbent hangon. |
Felnyerített.
Pajzsa megcsillant, szeme megvillant, sörénye tűzbe lobbant.
-Nem!-válaszolta.Felágaskodott.Mikor ledobbant, sörénye már nem égett.Fogalma sem volt mi történik vele. |
Kryanna felsikított és majd beleroppant a nyaka, úgy bólogatott lelkesedésében.
- Igen! Igen, igen, igen, igen! - nyerítette ahogy csak tudta.
- Mi az? Mi történt? - nézett megütközve lányára, és kérdőn Triopóra.
- Ennyire mennél a már nem létező Árnyad után? - kérdezte halkan, eddig tőle sosem érzékelt komolysággal Lentartot. |
Újra megrázta fejét.
Mostmár úgy gondolta, hogy ez nem neki való hely.Távozni akart, de nem tudott.egyszerűen csak nem tudott.... |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
Magasan szárnyalt és a kistisztás fölött Kőrözni kezdett mikor megpillantotta a száguldozó mént és a hátán lévő csikót.Mikor alatta szányaltak el gondolt egyett és követte őket.Nagy nehezen de beérte a mént.
Zörgés, zuhogás hallatszott, majd zúgni kezdtek körülöttük a fák.
Elkondolkodott azon amit Anmira mondott.Nem tudott erre sem igazán mit mondani.Csak állt ott, mint egy szobor, s közben kavarogtak fejébe a gondolatok.
Mostmár neki is remek lett a kedve, látva, hogy lányának semmi baja, és hogy mennyire élvezi! Ő is nevetett, ahogy sörénye vadul lobogva követte Triopo lendületét, és mosolyogva forgott arra, amerre mindig kanyarodtak.
Kryanna boldogan nevetett, hisz látta, hogy Maranna is mosolyog!!! Triopo repülése pedig fantasztikus volt!!!
*Triopo tudta, hogy a hátán kapaszkodó csikó élvezi a repülést.