|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.04. 22:18 - |
 Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé.
Olyan gyönyörű és varázslatos volt itt minden! |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 - Hát persze! - vágta rá azonnal lelkesen,majd egy egészen apró ágaskodással,már Shira mellett is lépdelt.
Ki tudott volna visszautasítani egy ilyen ajánlatot,főleg,hogy a kanca nemcsak szép,de még kedves is.
- Régóta élsz a Birodalomban? - hozta fel a témát. |
Felnevetett csengő hangján.
-Nos, magam is először vagyok itt...-vallota be-de azt szerencsére sikerült megjegyeznem, hogy merről jöttem.-bökött maga mögé.
-Velem tartasz?-kérdezte, ahogy már meg is fordult. |
| - Öhm... nos... Egy egészen kicsit. - bökte ki egész halkan a végét,majd elvigyorodott magán - Esetleg ki tudnál segíteni? |
Elmosolyodott.
-Ez azt jelenti, hogy eltévedtél?-kérdezte kedvesen. |
| - Pedig igazán gyönyörű. - mondta vidáman,de aztán egy kis szomorúság ült ki arcára - Persze... amikor nem tévedsz el benne. |
-A nevem Shira.-biccentett könnyedén.
-Bevallom, örülök a társaságnak. Ez a hely első benyomásra kissé kihalt volt számomra.-jegyezte meg. |
Már hosszú percek óta sétált a gyümölcsösben,ami nagyon is hívogatta.Bár rádöbbent,hogy kezd magányos lenni.
Hirtelen megtorpant és kételkedően nézett szét maga körül.Annyira vonzotta tekintetét a táj,hogy nem is figyelte merre megy vagy hogy merre van a kifele vezető út.Folytatta az útját,remélve,hogy kijukad valahol.
Újabb percek teltek el,mikor egy könnyed,kedves hangra lett figyelmes.Egy másik egyszarvú volt az.Nagyon megörült a társaságnak.
- Üdvözlet! - köszönt neki,majd felé ügetett - A nevem Melwalus.És Te ki vagy? |
Megértően bólintott Selinának, majd megfordult, és ő is éppen kifelé tartott volna a Gyümölcsösből, mikor nem messze egy újabb lényt, egy unikornist pillantott meg.
'Nocsak, talán mégsem olyan kihalt ez a hely' gondolta reménykedve, és közelebb ügetett.
-Üdv!-köszönt. |
| Lassan sétálgatott,mígnem betért a Gyümölcsösbe.Gondolta megfordul itt is,hisz még oly keveset ismert a Birodalomból. |
- Jó lenne - bólintott.
De aztán csak megállt, és arra nézett, amerről jött.
- Ne haragudj - kezdte lassan - De azt hiszem másutt van rám szükség.....Remélem minden rendben.... - mondta aggódó hangon, azzal sajnálkozó, bánatos arccal meghajolt, és elügetett. |
Elmosolyodott.
-Shira vagyok.-biccentett.
-Körülnézünk?-kérdezte a kancát kíváncsian. |
Bólogatott.
- Én is érzem itt a mágiát! Pedig korlátozottak a képességeim. Különleges vidék lehet.....Talán mégsem volt annyira véletlen, hogy idekerültünk.
- A nevem egyébként Selina. |
Mosolyognia kellett, de ugyanakkor kissé furcsának találta, hogy mindketten csak a véletlen következtében kerültek ide...újra körülnézett, mostmár kicsit alaposabban.
Fák, fák, bokrok, újra fák...igazi paradicsom volt. De a csönd kicsit nyomasztóan hatott érzékeny fülére...még a szél sem fújt.
-Furcsa...-szólalt meg.-Habár, ha azt nézzük, kevés olyan helyet találni a Birodalomban, amely ne lenne valamilyen mértékben furcsa.
|
| - A kanyonokban éltem eddig...De utazni vágytam...Alighanem véletlen kerültem ide.... |
Egy pillanatra megtorpantak gondolatai. Nem is figyelte, honnan, és hová tart...csak kilyukadt valahol.
-Hogy őszinte legyek, nem is figyeltem, merre tartok...talán a Szavannából kerültem ide, bár magam sem tudom, hogyan...-tépelődött.
-No és te? |
Selina elmosolyodott, és intett szárnyával egy aprót.
- Ugyan! Megesik....Talán épp így alakult. Honnan jöttél?
|
Mosolyogva rázta fejét.
-És érdekes módon eddig még nem is találkoztam rajtad kívűl más élőlénnyel.-mondta kicsit furcsállva. |
- Én is azt hittem elsőként értem ide! - nevette el magát.
- Vagy....Te itteni lény vagy? |
Meglepődve kapta fel kesces fejét.
-Üdv!-köszönt ő is, és közelebb lépdelt a pegazushoz.
-Nem hittem volna, hogy nem vagyok egyedül.-mondta őszintén. |
Selina már azon gondolkozott, hogy megkóstoljon-e egy gyümölcsöt, mikor közeledő léptek zajára lett figyelmes.
Arra fordult, és kíváncsi pillantással elindult az idegen felé.
Egy nagy fa mögül egy unikornis bukkant fel!
- Üdv! - nyerítette. |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé.
- Hát persze! - vágta rá azonnal lelkesen,majd egy egészen apró ágaskodással,már Shira mellett is lépdelt.