|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.24. 19:18 - |
 Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Elzasz fáradtan, de halál unottan baktatott a mezőn.
Nem volt kedve semmilyen társasághoz, de mivel belebotlott néhány lófélébe muszály volt lelassítania.
-Üdv!-köszönt, majd tovább próbált haladni, hátha nem kíváncsiak rá. |
 Feketszépség résnyire nyitot szeme azonnal kipatant amikor a kanca össze esett.Megprobált felálni de túl gyenge volt,nagy erölködésel sikerült neki de oda meni is elég nehéz volt.Dorna az anya melett ált és össze zavarodva nézte őtt.Feketeszépség mikor nagy nehezen oda biceget Monocerus melé gyengéd,és fáradt hangon szologatta.-Monoceris!Drágám!Ébredj fel!Monocerus lassan kezdett magához térni feketeszépség hiába probálta használni a gyógyitását nem maradt anyi ereje,és monocerus csak meg ijedt és ezért esett össze.
|
Monocerus is összeesett: a sok stressztől. A sressz mondta belőle, féltette csikóját. Nem akarta ezt mondani.
|
Feketszépség nem értete hogy miért mondta ezt neki Monocerus hisz már rég ott hagyta Lhh-t.gy baj lesz de nem szándékosan égete meg.A szarvából most nem tűz hanem meleg fény tört elö és Dorna felé hatolt Monocerus látszolag rémült volt de ez nem volt veszélyes,sőt ellenkezöleg Dorna lábárol eltünt a seb és még jobb volt mint régen.Ez a kis akció nagyon kimeritete Feketeszépséget és a fáradságtol össze esett. |
Monocerusnak jó füle volt, és hallotta a csattanást. Visszament.
-Takarodj az életemből!- üvöltött Feketeszépségre.
Viszont valami történt. Egy olyan dolog, amitől Monocerus a szívbaj küszöbére került: Feketeszépség megégette az arra játszadozó Dorna lábát. Az anya szeme vörössé vállt az idegességtől. Tiszta ideg lett, és látszott, hogy most az Isten sem állíthatja meg. |
Feketszépség erösen küzdöt a láncok ellen amik iszonyatosan szoritoták a két csödört a földhöz.
 Lhh nem is küzdöt csak imátkozot hogy Feketeszépség nehogy ujra ki szabaduljon és megint neki roncson.Lhh-ban szinte már alig volt erő,igy nem nagyon tudta volna ki szabaditani magát.
Feketeszépség az erjét használva meg akarta olvasztani a láncot.Mint egy láng szoró úgy tört elö a szarvából a tűz.Feketszépség anyira meggyengitete a láncot hogy szinte csak egy cérnaszálnak felelt meg.
Lhh láta hogy feketeszépség mindjárt kiszabadul,és akkor semi se álitja meg.
Egyszer csak nagy csatanás halatszot Feketeszépség úgy meg gyengitete a láncot hogy az eltört. |
-El...e....-Monocerus utálta, ha valaki nem volt hajlandó megcsinálni azt a dolgot ami a jó.- ELÉÉÉÉÉÉÉÉG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- teljesen vörös volt. Megrázta a sörényét, és a sörénye az utolsó sálig kihullott. Aztán vissza is nőtt egy másodperc alatt. A kihullótt söténytincsek pedig acélláncokká váltak, és a földhöz szorították a csődöröket. Monocerus megbízott varázsában, és elrepült segítségért. |
Lhh örült a falnak igy pihenehetet és meg álitoták a zabos csödört.annak ellenére hogy akaratlanul is megbántotta Monocerust a válásal ugy látszik még mindig szereti őtt.Vagy legalább is megbocsátot neki.
Feketeszépség nem örült anyira a falnak.Monocerus felé fordult és oda kiáltot neki.-Miért nem engeded hogy megletszkésztesem ezt a bunkot?Enged le a falat mondta mostmár meg nyugodva.Feketeszépség Lhh felé fordult és amint rá nézet ujra támadot.Nagy erejével ledöntöte a falat,és ismét támadta a csödört.
Lucky-horseshoe tudta hogy a mén egyszer lefogja dönteni a falat és most ö támadot elöbb.Ujra fulánkokat küldöt a csödöre aki szinte egyet sem tudot kikerülni.
Feketeszépség veszitett a magaságábol hisz egy fulánk belefurodot a szárnyába.A csödör erölködöt hogy fenn maradjon a levegöben de elég nehéz sérült szárnyal egy utolsó rohamot inditot Lhh ellen és lepörkölte az összes repülö tolát.
Lhh hiába csapdosot szárnyaival nem birt fenn maradni a levegöben.Pufff...halatszot egy nagy dobanás,Lhh lezuhant nagy porfelhöt hagyva maga után.Lhh nagyon beütöte a fejét,és mikor felált a szédöléstöl ujra elesett. |
Monocerus nem bírta tovább. A félelemtől, nyugtalanságtól és dühtől egyszerre remegve tollakat küldött a két csődör közé, amik falat alkottak.
-Elég!- kiáltott le Monocerus a magasból lebegve. Mindkét csődör megszeppent egy cseppet, hiszen anyai hangot utött meg, mint amikor egy csintalan csikót akar megnevelni. |
Feketeszépség nem halota amit monocerus kiabált.A küzdelem miat nem is nagyon figyelt.Feketeszépég most már nagyon dühös volt és egy óriási tűz tornádot küldöt Lukcy-horseshoera.
Amikor ezt meg láta úgy érezte most vége lesz pedig egy gazdájuk volt.Lucky-horseshoe probált ellenálni de Feketszépség tul erös volt.Lucky-hoseshoe már alig ált a lábán de még mindig harcolt.Most ő kezdeményezet és kő nagyságu fulánkokat dobált a másik csödöre.
Feketszépség a fulánkok nagy részét ki került de ameiket nem sikerült mélyen belefurodot a testébe ami nagy fájadlamt okozot neki.Sebeiböl ömlöt a vér de ugyan ugy támadot.Ulyab tűz golyókat hajitot Lhh-ra.Hogy meglepetést okozon egy nagy tűz szököárat zuditot Lhh-ra.Minden eléget a környéken.
Lhh eszméletlenül feküdt a földön a szököár miat.Aztán kinyitota a szemét amint lábra ált majdnem össze eset épp hogy csak talpon maradt.Sérölései nagyon sulyosak voltak,lábai pedig remegtek a fáradságtol.
Feketeszépség ujra rohamot tervezet. |
Monocerus pupillája vészesen összeszűkült, és remegni kezdett. Tudta mi a dolga. Felreppent, és kiáltozni kezdett:
-ANY!!! BARBI!!!!!!! LHH, ÉS... FEKETESZÉPSÉG!!!!!!!!!!!!!!! |
FeketeSzépség tudta hogy párjának fájt amit Lucky-Horseshoe tett vele.
Lucky-horseshoe amikor fel akart szálni egyszer csak egy óriási tűzkarika vette körül ahonan nem tudot kijutni.Gyors refleksze miat még idjében meg tudodt álni hogy meg ne égjen.Mikor megfordult láta amint Feketeszépség vörös fejel tűz golyokat küld rá.Lhh-érhetetlenül ált ott azon gondolkozva hogy teheti vel ezt a legujabb lény itt a birodalomban.Lhh dühösen visza vágot és földrengést okozot.
Feketeszépség szerencséjére neki van szárnya de Dorna veszélyben volt. |
Monocerus meglátta párjat, majd LHH-t, először utána akart vágtatni, de aztán meggondolta magát, és csak nézte ahogy távolodik.
|
Feketszépség a megbeszélt helyre tartot hogy találkozon párjával Monocerusal.Amint letekintet meg láta a bájos,és kecses kancát.Zuhanó repülésbe kezdet és ép hogy surolta a földet.-Monocerus úgy örülök hogy látlak.Bát még csak most lett a párja úgy érezdte hogy már évek otta ismeri öt.
Lucky-horseshoe a távolba meg láta a lényeket de nem láta hogy kik azok.Mikor oda ment arra gondolt hogy "bárcsak ne is jötem volna ide".Amint megláta hogy Monocerus milyen ideges lett azonal megfordult,és gyors vágtába fogot hogy feldudjon szálni. |
Monocerus békésen legelészett.
-Mmmm... |
 Lángpajzsa felizzott, ahogy a villám felé indult, de megkönnyebbült, hogy nem volt rá szükség, és hogy legalább az egyik lény valamelyest tudja az illemet és nem sodorja veszélybe.
- Üdv - köszönt vissza kissé kimérten, és leengedte pajzsát. Szárnyait azonban megtartotta! Alapos szemrevételezés után szólalt csak meg újra:
- Ti csak szórakoztok, vagy esetleg valami komolyabb megfontolásból szórtok mindenfelé villámot? |
 *Mindkettejük figyelmét az érkező kötötte le, így beszüntették egymás támadását.
Tinwe érdeklődve, oldalra biccentett fejjel nézett a pegunira.*
*Erasmus kevésbé volt ilyen visszafogott. Üdvözlésképp egy villámot indított útnak, ami Tinwe lökésének hála hamar a földbe fúródott.*
- Eszednél vagy? - *suttogta az unikornis mellett állva.
Néhány lépéssel közelebb lépett a pegunihoz.*
- Üdv! - *köszönt.* |
A föld rohamosan közeledett, de alig vette észre, úgy meglepődött a párbajozókon. Hisz ezek fiatalok! Vagy talán csak játék lenne? Sajátos egy játék, ha valódi villámokkal és energiával játsszák!
Az utolsó pillanatban szétvágta szárnyait, és oldalra kanyarodott. Jókora lánggömb jött létre körülötte, szinte tudattalanul, de nem bánta. Szertelen csikókkal jobb az óvatosság!
Ledobbant a földre, és érdeklődve figyelni kezdte a két egyszarvút. |
*Könnyedén tért ki az újjabb és újjab villámok elől, amiket Erasmus szabadított rá. Cseppet sem érezte magát leterheltnek, javában vigyorgott, miközben Ő is fénnyalábokat indított a fekete unikornis felé.
Pillantása az ég felé vetődött, ahol furcsa jelenést látott. Egy villám súrolta az arcát, mire gyorsan visszafordult eredeti tevékenységéhez.* |
Nagyot libbenve kanyarodott el egy villám elől! Egyszerűen ráhasalt a szélre pár napja, és hagyta magát elsodorni akármerre......De támadásra nem készült! Szívdobogva, mindenre készen, fel-felizzó szemekkel várt, de az első villámot nem követte több....
Nem értette a dolgot! A villámok fentről csapnak lefelé, vagy néha rézsút.....Sohasem alulról felfelé! Mi történhetett?
Érezte, hogy nem lenne szabad engedni a kíváncsiságának, de lefelé kanyarodott, és hamarosan óriási, lángoló jelenésként zúgott a föld felé! |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca.
Elzasz fáradtan, de halál unottan baktatott a mezőn.
Feketszépség résnyire nyitot szeme azonnal kipatant amikor a kanca össze esett.Megprobált felálni de túl gyenge volt,nagy erölködésel sikerült neki de oda meni is elég nehéz volt.Dorna az anya melett ált és össze zavarodva nézte őtt.Feketeszépség mikor nagy nehezen oda biceget Monocerus melé gyengéd,és fáradt hangon szologatta.-Monoceris!Drágám!Ébredj fel!Monocerus lassan kezdett magához térni feketeszépség hiába probálta használni a gyógyitását nem maradt anyi ereje,és monocerus csak meg ijedt és ezért esett össze.
Lhh nem is küzdöt csak imátkozot hogy Feketeszépség nehogy ujra ki szabaduljon és megint neki roncson.Lhh-ban szinte már alig volt erő,igy nem nagyon tudta volna ki szabaditani magát.
Lángpajzsa felizzott, ahogy a villám felé indult, de megkönnyebbült, hogy nem volt rá szükség, és hogy legalább az egyik lény valamelyest tudja az illemet és nem sodorja veszélybe.
*Mindkettejük figyelmét az érkező kötötte le, így beszüntették egymás támadását.