|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.21. 23:02 - |
 Könnyedén lassított, és megállt. Messzire vágtatott az erdőből idáig, és mostmár pihenni akart. Nagyot szusszantott, és kihúzva magát körülnézett.
Szép volt itt.....Ha kicsit magányos is...
 - Anhar! Üdv! - nyihogta vidáman, és ledobbant a majd' kétszer akkora kanca mellé. Becsukta nagy szárnyait és ő is körülnézett.
- Hm....Elég unalmas itt - jegyezte meg, mert valóban senki sem háborgatta a vidék csendjét. Danahar a kalandokhoz szokott.....meg a veszélyhez.
Mosolyogva hallgatta a másik lényt.
- De szép! - felelte nyugodtan.
Aztán mosolygott. Tetszett neki az itteni béke.
Hirtelen hátracsapta a füleit, és megfeszült. Nagyokat szippantott a levegőből, majd ellazult...
- Jönnek - jegyezte meg nyugodtan.
Vadul fújtatva, dühös tűzzel a szemében vágtatott épp a két kanca felé.
Nyugodt arccal, de félelmetes tempóban vágtatott Fúriot után, szemeiben vad lobogással.
- Üdv! - kiáltott messziről a két ménnek, mire mindkettő csúszva fékezni kezdett. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
- Az jó lenne - *mondta bólogatva.*
- Hát igen - *adott igazat Anharnak.* - Kevés a fiatal lény a Birodalomban...
*Eddig sem volt túl barátságos és lelkes, de ez a téma még kevésbé izgatta.*
- És ha van? A legtöbb lénynek van testvére...
*A peguni felé fordult.*
- Sosem lehet tudni... - *válaszolta a tőle megszokott nyugodtsággal.* - Causa még elég fiatal és sokszor meggondolatlan. Fuerza felelősségteljes, így jól kiegészítik egymást. |
- Biztosan csatlakozhatsz, ha akarsz - mosolygott boldogan Lossénak, mert nem azt hallotta, hogy milyen fölösleges dolgot tesznek.
Aztán kissé szórakozottan billegette a füleit.
- Ha sokat pótolgatnak....akkor igazán fel fog lendülni a csikóélet a Birodalomban! Jó is....az eriszi árváknak kellenek a játszótársak - mosolyodott el szélesen.
 - De így nehéz a társalgás! - felelte, majd a másik mén mellé lavírozott.
- Nincs Neked véletlen egy testvéred?
- Mire fel ez a nagy óvatosság? - értetlenkedett. |
*Tyrant alaposan szemügyre vette a fekete pegazust, mielőtt válaszolt.*
- Nem. Kényelmesebb itt fönn a levegőben, mint a kemény talajon.
- Izgalmas! - *lelkesült fel Losse Anhar szavait hallva.* - Szuper lehet. Mi nem csinálunk jelenleg semmi ilyesmit. - *folytatta kicsit csalódottan.* - Mindenki - legalábbis a többség - pihen és igyekszik bepótolni azokat a dolgokat, amik a Sötétség miatt elmaradtak.
- Azt hiszem, megnézem a patakot. - *mondta.* - Kell egy kis utánpótlás - *folytatta magyarázatképp társainak és már indult is volna, amikor Mistral közbeszólt.*
- Ne menj egyedül Causa! - *szólt a kancának.*
- Fuerza, légyszives kísérd el. Tudjátok, mindig kettesével.
*Addig követte pillantásával a két ecume-t, amíg el nem tűntek egy domb mögött.* |
Mosolygott Mistralnak és Losse-nak.
- Van valami jövőre vonatkozó nagyobb, közös tervetek? Csak azért kérdezem, mert mi például belefogtunk egy ásatásba a pusztában.....Csak úgy...energiáinkat lekötendő.....
- Van egy nyugodt tó nem messze - intett néhány dombon túlra.
- Meg egy patak - intett egy másik irányba.
Daamen hirtelen ötlettől vezérelve a magasba ugrott, csatlakozva a körözőhöz.
- Nem szándékszol leszállni? - kérdezte nyugodtan. |
*Mistral lopva Losse-ra pillantott.*
- Igen, valóban megnyugtató és kellemes - *válaszolta a fekete pegazusnak.*
*Zavartan elmosolyodott.*
- Reméljük, ez a megállapítás már csak a múlté és nem csak rossz helyzetben gyűlünk össze.
- Nem láttatok a közelben vizet? - fordult az erisziekhez Causa.* - Patakot, folyót, csermelyt... Valamit...
- Igen, azok vagyunk - *válaszolta, majd feljebb emelkedett és folytatta a körözést a lények fölött.* |
- Ha jól sejtem, Te Tyrant vagy, jó harcos, és társaid is vorstandiak lehetnek - felelte a tűzszín lénynek, de közben végignézett mindenkin.
- Ha valahol sok vorstandi van, ott általában szükség van rájuk, és általában valami rossz miatt...A közelmúltat nézve, és a mostanában történő dolgok egy részét...jobb az óvatosság....De örülök, ha csak békés utazók vagytok, és én nagyon örülök, ha megismerkedhetek veletek!
- Én is! Azt hiszem még egyikőtökkel sem találkoztam, és ha jó szándék vezérel mindnyájunkat, akkor ez egy jó találkozás lehet! - mosolygott.
De azért el-elpillantott Fúrior nyomai felé.
Fejet hajtott.
- A Boszorkányúrnő mindig is úgy tartotta, hogy a vorstandiakkal illő dolog barátkozni, és jó is! - mosolygott.
- Én most járok először ebben a völgyben, de csodálatosan hat rám az az újdonság, hogy nem valamily harci helyzet miatt derítek fel... |
- Hát persze! - *válaszolt elsőként.* - Már miért ne lenne minden rendben?
- Csak átutazóban vagyunk itt, a völgyben. - *szólt. Nem akarta, hogy Tyrant folytassa csípkelődös-gúnyolódos mondataival a beszélgetést.* - De már egy ideje úton vagyunk, így kifejezetten jól esne egy kis pihenés, társaság és ismerkedés. |
Kissé értetlenül nézett Fúrior után, de visszafordult a társasághoz.
- Örülök a találkozásnak! Minek köszönhetjük a szerencsét? Ugye minden rendben?
Csendben Fúrior után eredt. |
*Miután visszanyerte egyensúlyát, ő kezdte a bemutatkozást részükről.*
- Az én nevem Losse.
- Én Mistral vagyok.
- Causa a nevem.
- Az enyém Fuerza.
*Csalódottan nézett az elfelé induló lény után.
~Oda a móka...~*
- Tyrant - *vetette oda foghegyről.* |
Fúrior egy szót sem szólt, de furcsa mód Losse közelében sosem volt vad....Valahogy lehiggadt, és csöndesen álldogált. A kanca szavai sem voltak olyanok, amit várt, így nem kicsit eltanácstalanodva nézett a közeledő idegenekre.
Csak a felettük kanyargó idegen szavai ébresztették fel tombolási vágyát, de szemei égő fellobanása és fogai megcsikordulása árulták csak el ezt.
Ő is Danahar után indult, és hamarosan félkörben álltak Fúrior körül.
- Üdv! - köszönt mindenkinek. Megpróbálta túltenni magát a döbbeneten, amit Fúrior viselkedésének gigantikus fordulata okozott, és lassan elfordítva róla tekintetét, végignézett a társaságon.
- Én Anhar vagyok - mutatkozott be végül.
- Danahar vagyok - nyihogta kellemes mosollyal, csaknem Fúrior mellé lépve tüntetőn.
- Daamen a nevem - hajolt meg.
- Virtus - mondta tömören, biccentve.
- Akkor ennyit erről - morrantotta üres hangon, lesütött szemekkel, és hirtelen megtaszítva Lossét és Danahart, megpördült, és galoppozni kezdett a távolban magasodó sűrűvel borított domok felé. |
*Losse nyugodtan állt. Meg se mozdult, csak Fúrior szemeire koncentrált.*
- Hát ismét egy irányba sodort minket a Sors. - *szólalt meg kis idő elteltével alig hallhatóan. Laza mozdulatokkal helyükre igazította szárnyait és a másik két lényre pillantott, most először véve le Fúriorról pillantását.*
- Üdv. - *köszönt illedelmesen.*
*Mistral megkönnyebbűlten sóhajtott egyett, majd visszafordult a két kancához.*
- Gyertek, menjünk.
*Meg se várva a választ ügetésre váltott és Lossék felé vette az irányt.*
*Miután megérkezett Losse és a vele szemben álló lény fölé, elkezdett körözni.*
- No lám csak, ti ismeritek egymást? - *kérdezte csípkelődve.* - Ki gondolta volna! Losse, nem is feltételezném rólad, hogy ilyenekkel töltöd a szabadidődet! |
Anhar szíve majd' kiugrott a helyéről, ahogy tágra nyílt szemekkel nézte a két lényt.....
Fúrior várt, míg tisztán látta Losse arcát, és akkor fékezett. Csaknem hátsó lábaira ült, ahogy csúszva a pegazus kanca elé ért. Arcuk épphogy nem érintkezett.
- Megint Te?! - sziszegte fújtatva.
Oldalán Virtussal fékeztek, és szinte visszafojtott levegővel vártak, hogy mi következik. Daamen már azon gondolkozott, hogy mit fognak tenni, ha Fúrior megtámadja az idegent.
Lazán megindult a lények felé. |
*Causa és Fuerza tanácstalanul álltak és nézték a feléjük iramodó lényt. Mistraltól várták a megoldást, aki viszont se nem mozdult, se nem szólt semmit. Legalábbis nem vették észre.*
*Mistral először Losse-ra pillantott. A két lény pillantása találkozott, de gyorsan el is vált. Aztán a közeledőre nézett, majd a magasban repülő Tyrantra, aki látszólag felfigyelt a kiáltásra.*
- Oh...
*~Tyrant, neki ne próbálj menni, mert csúnyán összeveszünk!~ - szugerálta a közeledő pegazust.*
*Losse a feléjük közeledő lény felé fordult és megindult felé.
Amikor már egész közel voltak egymáshoz, bevágta a féket, oldalt fordult és széttárta szárnyait.*
- Állj! - *ordította.*
*Mintha vérkeringése felpezsdült volna, izgalmat érzett!
~Végre egy kis történés!~ - örömködött magában és zuhanórepülésben közeledett a vágtázó lény és társa felé.* |
Ahogy várták, Virtusnak igaza lett. Nemsokára kisebb csapat színes lény lépett elő a nem olyan távol megszakadó fák sorából.
Daamen figyelmesen nézte őket, és várt.
Kár volt nem figyelniük rá...Fúrior vad harci kiáltással vetődött ki közülük, és megiramodott az idegenek felé. Közben fekete-szürke lángok kezdték beborítani testét....
Daamen és ő már ugrottak is társuk után, akiben túltengett a védekezési ösztön, míg Anhar rémült nyerítéssel próbálta figyelmeztetni a közeledőket.
- Vigyázzatok! Vigyázatoook! - ordította torka szakadtából.
Döbbenten nézte a közjátékot. Nem hitte, hogy a Fúrior vadságáról keringő hírek ennyire igazak! |
*Tyrant alatt egyszer csak eltűntek a fák és csupasz dombok vették kezdetüket.
~Hm... Még nem is jártam erre~- mélázott és repült tovább, ügyet sem vetve környezetére.*
*Losse még a fák fölött lelassított, mígnem egy helyben lebegett a levegőben. Egy ideig nézte a randalírozó mént, majd leereszkedett a fák közé és várt...*
*Az út további szakaszában egyikük sem szólt. Figyelték környezetüket és próbálták keresni előrehaladt társaikat.*
- No, úgy vélem, igen közel járunk - *szólalt meg elsőként. A közelükben sehol sem látszódott semmi arra utaló lény, hogy itt időzne két pegazus.*
- Én nem látok semmit. - *szólalt meg Causa.* - És senkit.
*Mistral eközben ügetésre lassított. Elhaladtak néhány cserlye és fiatal fa között, mikor megpillantották Losse-t.*
- Már vártalak titeket.
*Mistral kérdő pillantását látva folytatta.*
- Még odafönt van.
*Mistral intett fejével, hogy menjenek tovább.
Alighogy kiléptek a fák védő öleléséből, egy kisebb csapat lényre lettek figyelmesek.* |
Végignézett a másik három lényen.
'Ennyit a kihaltságról' gondolta, de nem bánta, szelíden elmosolydott.
- Örülök, hogy így összefutottunk! Mind erisziek vagyunk, nemde? Jó, hogy találkoztunk!
Dobbantott.
- Én magam akarok lenni! A szabadságomat akarom! - hörögte.
- Nem leszek senki szolgája! Senki rabja és bábja! Csak a magam szórakozását akarom szolgálni! - kiáltotta.
- Ettől senki sem akar megfosztani! - csendült egy új, hatalmas hang, és széles kanyar után leereszkedett.
Meghajolt mindenkinek.
- Ha eriszi vagy, Erist úgyis elfogadtad már, mi meg nem akarunk bántani, tilos is! De az erisziek mind barátok, testvérek! Nyugodj meg.
A szavak elbizonytalanították, de mikor Daamen higgasztása jött, őrült méreggel nyerített fel.
- Engem ne nyugtatgassatok! Nem leszek a "gondozottatok"! Jól megvagyok magam!!!! Nem vagytok a szüleim!
Danahar, aki eddig az eriszi háló furcsaságán mélázott, főleg azon, hogy korábban sosem látott lényeket ismer, most felágaskodott, szárnyaival kisebb légvihart kavarva ordítani kezdett Fúriornak!
- Mi tényleg nem vagyunk azok, de azt hiszem nekik sem kellenél ilyen gorombasággal! Mi a gazdád többi lénye vagyunk!
A felpaprikázódott kanca szavai jeges vízként érték. Mintha elharapta volna a nyelvét, úgy hallgatott el....
Nézett, nézett, majd elfordult a többiektől.
Fúriorhoz fordult, ő látott valamit a szemében, amit a többiek nem.
- Fúrior, hidd el, itt azt teszel, amt akarsz, csak ne ártson másoknak! Mi nem akarunk tőled semmit! Csak élj békével - ezt jelenti eriszinek lenni!
Nagy csönd szakadt a társaságra.
- Valaki jön - jegyezte meg csendesen. |
*Losse kicsit lemaradva követte a levegőben a tűzpiros pegazust.
Rosszallóan csóválta a fejét.
*Tyrant láthatóan élvezte a repülés. Miért is ne tette volna? Előrerepült, majd vissza, élesen felkanyarodott, majd zuhanórepülésben lefelé.
Nem egyszer zúgott el olyan tempóban Losse mellett, hogy a fehér pegazus majdnem átfordult a tempó miatt.*
- Mi van pehelysúly? Nem bírjuk a tempót? - *kérdezte csipkelődve, mikor egy kicsit visszavett a tempóból.*
*Losse elengedte a füle mellett a csípkelődő mondatot.*
- Nem ártana megvárnunk a többieket. - *szólt nyugodtan.*
- Kit izgatnak? Majd beérnek! - *vonta meg a vállát és ismét kilőtt.*
*Mistral, oldalán a két ecume kancával vágtatott a dombos erdőn keresztül. nem diktált valami nagy tempót. Csak kényelmesen.*
- Nem kellene kicsit gyorsabban haladnunk? - *kérdezte.*
- Már jó ideje eltűntek a fák lombjain túl.
- Csak nyugalom! - *szólt a két kancához.* - Nem sietünk sehova, elvégre nem menekülünk! Majd bevárnak minket.
*Fuerza és Causa vetettek egymásra egy pillantást, majd csöndben követték Mistralt.* |
Könnyedén lassított, és megállt. Messzire vágtatott az erdőből idáig, és mostmár pihenni akart. Nagyot szusszantott, és kihúzva magát körülnézett.
Szép volt itt.....Ha kicsit magányos is...
- Anhar! Üdv! - nyihogta vidáman, és ledobbant a majd' kétszer akkora kanca mellé. Becsukta nagy szárnyait és ő is körülnézett.
- Hm....Elég unalmas itt - jegyezte meg, mert valóban senki sem háborgatta a vidék csendjét. Danahar a kalandokhoz szokott.....meg a veszélyhez.
Mosolyogva hallgatta a másik lényt.
- De szép! - felelte nyugodtan.
Aztán mosolygott. Tetszett neki az itteni béke.
Hirtelen hátracsapta a füleit, és megfeszült. Nagyokat szippantott a levegőből, majd ellazult...
- Jönnek - jegyezte meg nyugodtan.
Vadul fújtatva, dühös tűzzel a szemében vágtatott épp a két kanca felé.
Nyugodt arccal, de félelmetes tempóban vágtatott Fúriot után, szemeiben vad lobogással.
- Üdv! - kiáltott messziről a két ménnek, mire mindkettő csúszva fékezni kezdett. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén lassított, és megállt. Messzire vágtatott az erdőből idáig, és mostmár pihenni akart. Nagyot szusszantott, és kihúzva magát körülnézett.
- Anhar! Üdv! - nyihogta vidáman, és ledobbant a majd' kétszer akkora kanca mellé. Becsukta nagy szárnyait és ő is körülnézett. 
- De így nehéz a társalgás! - felelte, majd a másik mén mellé lavírozott.
