|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 15:31 - |
 Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Egy hatalmas,fénylő kapuhoz ért,amin virágok futottak fel.Szinte barátságosan hívta magához.Közelebb lépkedett hozzá és a kapu kinyílt.
Ami bent fogadta,az minden képzeletét felülmúlta: égig érő fák voltak mindenütt,amik finom kékes árnyalatban úsztak.A fákon takaros kis kunyhók voltak,amik szinte a fákba olvadtak.A faházakon kívül,még rengeteg szökőkút,és különböző méretű házak voltak,bizonyára némelyik templom,árusok helye és még sok sok hasonló volt és mindenütt könnyed,tünde muzsika szólt.Ami mégis a legérdekesebb volt,azok a lakosok voltak.Volt rengetek mágikus lény,de a többségük tünde volt.
A mámoros látványtól egészen elállt a lélegzete.Be is lépett,hogy körülnézzen ezen az új helyen. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 -A törp egyre közeledik. ez agy nem fog menni.-csóválta a fejét.-Itt az idő közbe lépni ne mozduljatok.-intett a testvéreknek, majd mormogott valami varázsige-félét, és egyszerre csak törppé változott. Odament a testvérekhez. Levetette nyakékét, nehogy az lebuktassa.-Err vigyázzatok. Ha bármi történne velem, koncentráljatok, és jön segítség. Ezzel elindult a manó felé. Beszédbe elegyedett vele. Hál' Istennek bekapta a csalit, nem vett észre semmit. Talán így fel tudják tartóztatni, míg a többieknek is sikerül az elemüket megidézni. |
Esgaroth bólintott, és egy szelíd lökéssel húgát a bokrok közé irányította, majd ő is utánament, és az árnyékba húzódtak.
-Csak nehogy felgyújts valamit.-súgta Annúminasnak, mire az csak mosolygott.
-Ne aggódj, vigyázok.-felelte. |
| -Oké. Most bújjatok el. Nam szabad nem egyszerre támadnunk. Meg kell várnunk a többieket. |
Esgaroth megbökte elmélázó húgát, majd egyszerre biccentettek, koncentráltak, hogy előhívják elemük erejét.
Esgarothnak sikerült előbb. Hirtelen szellő támadt, és a mén teste körül enyhe forgószél keletkezett.
Annúminasnak is sikerült. A teste hirtelen lángba borult, de ő ezt csak meleg simogatásnek érezte. |
| -Akkor induljunk.-ajánlotta Ireth. Amint kimondta, észrevette,hogy a törp közeledik. Az szerencsére nem vette őket észre!-Psszt! Gyorsan! Mindenki idézze meg az elemét, jön a törp! Halkan! |
|
Annúminas elmosolyodott és egyszerre bólintottak testvérével. |
| -Szerbusz. Majd megpróbállak nem összekeverni titeket-mosolygott Ireth |
|
-Ez esetben...-bólintott Annúminas, és üzent testvérének.
'Esgaroth...szükségünk van rád. Gyere a Tündék Erdejébe!'
Aztán vártak.
És végszóra, a szél süvítésével ő is megérkezett. Patái nem vertek zajt, és ahol végigvágtatott, a fűszálak megrezdültek, mintha szél futott volna rajtuk végig.
Esgaroth lefékezett, és végignézett a társaságon.
-Üdv!-biccentett mindenkinek, húgát pedig röviden átölelte.
-Örülök, hogy eljöttél.-mondta bátyja fülébe, majd a többiekhez fordult.
-Ő itt Esgaroth, a bátyám. |
| -Tökéletes! |
-Nos, a bátyámnak szél az eleme, nem tudom, hogy az jó lesz-e...-jegyezte meg tétován. |
-Állj! Mielőtt egyenesen a törp kezei közé mennénk, jól jönne egy levegő elemű lény is. Ismertek valakit, aki most ide tudna jönni? |
-Várj Equinta! Ugye ez a neved? Szükségünk van rád is. Az nem baj, ha több elem van, csak az, ha a főbbek nincsnenek meg! Továbbá nincs víz elemünk, de te jég vagy, ami majdnem ugyanaz. H2O! Tehát rád is szükség van!
 -Nekem viszont nincs elemem. Sziasztok!-és ezel elügetett. A manót ott keressétek, ahol hagytuk-kiálltott vissza.
-Annúminas pedig uralja a tüzet. Én is megyek. Viszlát!.-ő is elment |
 Lehajtotta fejét és hátra lépett 1-2 lépést.
-Jég elemű vagyok...akkor nem tudok segíteni.-mondta és megfordult és elindult. |
A sörényét újra meghúzó dísz hatására egyetértően bólintott.
-Gyerünk!-de aztán megtorpant, és Ireth-re és Isissére nézett.
-Ti is jöttök? |
 -Talán. Akkor irány az ingák után! |
Bólintott.
- Így már világos. - mondta.
Annúminas kérdésére tanácstalanul vonta meg a vállát és gondolkozni kezdett.Fejtöréséből egy erős rántás ébresztette fel.Az inga ismét lendült egy nagyot,aminek eredménye Vándor szarvának könnyed,de erős megrántása volt.
- Talán ezek elvezetnek hozzá... Ti mit gondoltok? - kérdezte a többieket. |
-Én értem, azt hiszem.-mondta.
-De vajon a manó...hol lehet? |
-Milyen szertartás? CSak nem titket is elkapott a manó, aki a varázsvihart okozta?
A lények mind bólogattak.
-Ez esetben, gyorsan elmondom. Először is ugyebár kellenek a lények,egy gazda, azután kell persze a manó. Ezután mindenkinek meg kell idéznie a saját elemét, majd egyszerre azt kell mondanunk: Andúr I Sil Ú Tiel, az Iresziül annyit tesz, hogy világ lemei egyesüljetek, aztán az elemek egysülnek, majd mindenki koncentrál az elemére és a manó elpusztításásra, a manó kinyekken és kész. Remélem nem mondtam el túl bonyolultan. |
- Nekem a föld. - válaszolta - Pontosan hogyan is zajlik ez a "szertartás"? |
-Én tűz elemű vagyok.-szólt Annúminas. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
-A törp egyre közeledik. ez agy nem fog menni.-csóválta a fejét.-Itt az idő közbe lépni ne mozduljatok.-intett a testvéreknek, majd mormogott valami varázsige-félét, és egyszerre csak törppé változott. Odament a testvérekhez. Levetette nyakékét, nehogy az lebuktassa.-Err vigyázzatok. Ha bármi történne velem, koncentráljatok, és jön segítség. Ezzel elindult a manó felé. Beszédbe elegyedett vele. Hál' Istennek bekapta a csalit, nem vett észre semmit. Talán így fel tudják tartóztatni, míg a többieknek is sikerül az elemüket megidézni.
-Nekem viszont nincs elemem. Sziasztok!-és ezel elügetett. A manót ott keressétek, ahol hagytuk-kiálltott vissza.
Lehajtotta fejét és hátra lépett 1-2 lépést.
-Talán. Akkor irány az ingák után!