|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.11. 19:30 - |
 *Lilina kisérteties vörös szemét a tájra szegezve nyargalt. Izmai megfeszültek, orrlyukai kitágultak, nyakán fekér izzadságként tajtékzott a hab, homlokán a feketévé vált kő vészjóslóan sötétlett, baljós fénnyel vonva be a környéket.
Lilina nem nézett semerre. Amerre csak száguldott mindent eltiport, elsodort, letarolt és elgázolt, ami csak az útjába került, s végzett mindenkivel, aki elé vetődött; szarvasokkal, őzekkel, nyulakkal... Hisz' egyenlőre az erdő ezen részén csak velük találozott.
De mindezt valójában nem ő tette. A Sötét Erő irányította a testét, a gondolatait, a tetteit... egyszóval őt magát. A Sötétség, ami beléköltözött mindent elfojtott benne, ami ő maga volt. Az elején küzdött, de annyival volt több ez a hatalom nála, mint kismacskánál a tigris. Lilina végül nem bírta tovább; feladta. Engedett az erőnek, amelyet nem bírt kiűzni a gondolataiból... amelyet végül már nem is akart kiűzni a gondolataiból... s amely tulajdonképpen már azt sem engedte meg neki, hogy saját gondolatai legyenek...
Lilina egy állandó szorítást érzett, amely az első órákban elviselhetetlen kínt okozott neki. Égette, perzselte, kínozta, györörte, s mindeközben jéghideg késként döfött belé. Ám idővel a fájdalom tompulni kezdett... Lilina fásulttá és érzéketlenné vált, már csak tompa zsibbadásként érezte mindezt. Ám egy kép nem akart elhalványulni lelki szemei elől.. Egy kép, melyet egy fekete csődör suttogott neki... S miközben ölt, akkor is csak ezt a képet látta lebegni maga előtt... Egy fehér pegazust, akit ő ölt meg... Ez jobban kínozta ott belül, mint az a szorítás a lelkén és az elméjén együtt... S emiatt a keserű fájdalom miatt tudott a Sötétség egyre nagyobb hatalmat gyakorolni rá...* |
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Elsötétült a pillantása, és lassan izzóvá is vált.
- Trója, tréfálsz? |
 -Te ki vagy és honnan tudom a nevemet?
Nézett értetlenül a kancára...
-Te jó ég álmomban beszélek...-mosolyodott el!
-Na jó!Ki vagy te? |
Értetlenül nézett a csődörre.
- Trója! Nem is tudod mi történt? Te.....nem voltál magadnál? - kérdezte döbbenten, ott állva, ahol eddig. |
A hasonmás eltűnt, de az idegen nem mozdult a helyéről.Nem szólt még mindig.Hátrébb lépett és eltűnt.
Trója csak ekkor ébredt fel, semmire sem emlékezve.Felállt és körülnézett.Megtörölte kómás szemeit.
-Üdv!
Szólt a kancához és továbbindult. |
Megkönnyebbült, hogy Trója végre elkerült a hasonmás közeléből. Ugyanakkor idegesítette ez az apró lény.
Előrelépett, és rámeredt.
- Mit akarsz tőlem? Ki vagy? |
| A hasonmás nem szólt.Nem tudott megszólalni.Hiszen csak egy test volt.Semmi több.Megállt, ledobta Tróját a földre és hátáról leugrott az a pici fura lény.Állt és elbűvölően bámulta Silentlight-t. |
Már vágtában haladt a nyomokon végig, amik a puha talajba nyomódva vezették, és igazán csodálkozott, hogy Trója miért hagyta ott.
Aztán félresöpört egy lombos ágat, és döbbenten megállt.
Önmagát nézhette, ahogy a hátára vett Trójával halad valamerre.
- Mi folyik itt?! - kiáltotta a hasonmásának, és elébük vágott. |
| Trója utólérte a kancát, mert az megállt és várt.Trója is megállt.A kanca csábosan a csődör szemébe nézett.A kanca lehajtotta a fejét, valamit mormolni kezdett, mire a csődör hirtelen összeesett.Baja nem lett csak eszméletét vesztette.A kanca hátára kapta, majd elindult az erőbe. |
Silentlight előtt egy megdöbbentő tény bontakozott ki: valaki vagy valami, mágiát szabadított fel!
Megfordult, el a jelenéstől, hogy a csődör véleményét kérje, de Trója eltűnt!
Döbbenten nézte a nyomokat, amik szerint a csődör vágtában távozott, és nem értette mi okozta ezt.
- Trója! - kiáltotta óvatosan, és fekete lény haladási iránya felé lépdelt, remélve, hogy csak valami tréfa áldozata. |
Trója kicsit arrébb baktatott, mert meglátott egy csipkebogyóbokrot.aztán felnézett és meglátta Silentligt-t hátán a kis lénnyel amelyik az előbb eltűnt.
-Na mi az?Összebarátkoztál vele?
Aztán a kanca hirtelen elrohant, mint a megilyesztett őz.Trója utána rohant, nem sejtve azt, hogy ez a kanca nem is Silentligt! |
Könnyed ügetésben haladt, a kipusztított erdőrészeknél kicsit elkomorodott, a kidöntött fákat kikerülte vagy átugrotta, ahol fény esett be a fák közé, felemelte a fejét, ahol életet látott, elmosolyodott.
Aztán hirtelen fékezett.
|
Trója felnevetett, és Silentlight után indult. |
Horkantott.
- Értelmes!.......
Elfordult, és továbbindult. |
Trója egyenlőre figyelt, de egyre komorabban.
A kis egérféle lény közelebb lépkedett a kancához.folyamatosan felfelé figyelt, mármint a kancára.Egy pillanat múlva kihúzott egy szálat a sörényéből és újra eltűnt.
|
Riadtan szökkent egyet.
- Mit akarsz?! - kiáltotta. |
-Biztos, hogy tud beszélni?
A lény pislogott kettőt és eltűnt.Trója szemével még kereste, és meg is találta a kanca másik oldalán.
|
Visszafordult az apró teremtményhez.
- Miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva. |
-Dehogy!Még sosem láttam ilyen...valamit!
nézett furcsán a lényre amelyik még mindig a kancát bámulta! |
Silentlight zavartan pillantott a kis teremtményre.
Aztán Trójára nézett.
- Mondd, ez...ugye nem Hozzád tartozik?
|
-Hát az sok!Akkor....
És ahogy gondolkodni kezdett megjelent egy kis egérszerű lény.Megállt és hosszasan bámulni kezdte Silentlight-t!
|
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina kisérteties vörös szemét a tájra szegezve nyargalt. Izmai megfeszültek, orrlyukai kitágultak, nyakán fekér izzadságként tajtékzott a hab, homlokán a feketévé vált kő vészjóslóan sötétlett, baljós fénnyel vonva be a környéket. 
Elsötétült a pillantása, és lassan izzóvá is vált.
-Te ki vagy és honnan tudom a nevemet?