Témaindító hozzászólás
|
2006.11.11. 16:57 - |
Dezdemóna magányosan sétált le a partra.Tudta, hogy elsőként jár itt.Mikor leért kortyolt egyet és körülnézett.Szomórúan gondolkozott a múlton!Lassan sétálni kezdett a parton.
Tetszett neki ez a hely.
Egy-két lépéssel beleügetett a vízbe és elmerült.Aztán unottan kiügetett és megrázta magát... |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
-Jó kérdés...nem is tudtam, hogy ez ilyen hely.Itt vagyok először. |
- Talán igen... - jelent meg arcán egy halvány mosoly - ...De talán nem.Sokan megriadnak a vakságom és az előtörő dühöngésem miatt.Nem is gondolják,hogy néha olyan dolgokat is látok,amit Ők nem.Legyen az testi vagy lelki...vagy túlvilági.
Kicsit csöndben sétáltak tovább,majd megszólalt.
- Egyébként Te miért vagy itt? Gyászolsz valakit? Vagy csak egyszerüen megemlékezel? |
-Nem vagyok ilyen sebeknek a szakértője, de a társasági élet talán segít. |
- Emlék? Inkább egy tátongó seb,aminek be kellene gyógyulnia. De nem ... csak kínoz. És fogalmam sincs mit tegyek... |
Elmélkedett, hogy kik lehetnek az Ők.Végül csak ennyit kérdezett.
-Emlék? |
- Valóban. - mondta - Néha jobb is,hogy nem látok.Vannak pillanatok,amikor azt érzem,hogy a nevemen szólítanak.Olyankor szinte magam előtt látom Őket.Látom a riadt,rettegő arcukat,és reménykednek,hogy segítek rajtuk...hogy megmentem őket a haláltól... |
Bólintott.
-Nem kérdezem, mit veszítettél el.....gondolom a látásod a legkevesebb és jelenték telenebb ezek közül... |
Megvonta a vállát.
- A hangok,illatok,érintések,rezzenések...ezek mind mind segítenek nekem a tájékozódásban.Ha esik az eső...úgy érzem,mintha csak úgy látnék,mint régen.Minden egyes csepp koppanását tisztán hallom.Először kibírhatatlannak éreztem,de mostmár képes vagyok használni a képességeimet,de...ami azt illeti,sajnos nem csak a látásomat veszítettem el...
Érezte,hogy a szíve összerándul,és fogait enyhén összeszorította. |
-Igen.-és mellé ügetett.Kis idő múlva óvatosan megkérdezte-Hogy érzékeled a magad küröli világot? |
Halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Értem. - mondta
Általában nem szokott kimondottan barátságos lenni,de most kivételesen másképp érzett...talán a gyász vagy a rémképek gyötrése miatt.
Felsóhajtott,majd elindult a part mentén.
- Jössz? |
-Igen.-válaszolt a pegazus kérdésre-Nem ismerem, csak a nevét tudom....kedves kanca, de csak barátok lehetnénk. |
Füleivel hallgatózott és aprókat szippantott a levegőbe.
- Ha nem tévedek,te egy pegazus vagy,igazam van? - kérdezte
Felemelte fejét és tovább hallgatózott.
- Hmm...gyors kanca.Már igen messze járhat.Alig,de még hallható.Ismerted? |
Ő is bólintott. |
Felsóhajtott egy nagyot és lassan bólintott.
|
Megint elpirosodott zavarában, de amikor a másik csődör felé fordult, visszanyerte önmagát.
-Igen.Minden rendben? |
Hallotta,ahogy a kanca elvágtázik.A fekete csődörhöz fordult.
- Úgy tűnik ketten maradtunk. |
Wintermint felkapta a fejét.
-Mennem kell!
Megpuszilta Éji Táltost.
-Tetszettél nekem!ezt tudd!
Azzal elvágtatott. |
Egy ideig még nézte a két lényt,aztán újra a víztükörre meredt.
Minél tovább nézte,az emlékei úgy rohamozták meg és jelentek meg előtte.Egy ideig tűrte,bizonyos fokon még tetszett is neki,de aztán...aztán képtelen volt szabadulni.Felvillantak előtte a borzalmas jelenetek,amik évek óta mardossák lelkét.
Aztán abbamaradtak.Fejét felrántotta és hallgatózott.A háta mögött vérfagyasztóan kísérteties hangok szólították nevén.Idegesen rángatta fejét és ágaskodott,aztán önnyugtatásképpen felsóhajtott.
'Fáj...nagyon fáj. Miért?! ... Miért kellett így történnie?!'
Elfordult a parttól,hogy folytassa útját. |
Mélyet bólintott.Egy felvilágosult "aha"-t akart ez a fej bólintás jelenteni, de mint csődör, nem akarta kikotyogni, hogy nem tudta:).Ő is elmosolyodott. |
-Ezért hívják könnyek tavának.....
A pegazusra mosolygott. |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|