|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.01. 22:14 - |
 Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Itt nem érezte rosszul magát, de...igazán jól sem.
Hiányzott neki Nimród, aki gondoskodott róla, a többi eriszi...és a biztonság...boldogság...amiket csak hírből ismerhetett..... |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Beatles teljesen kiesett a játékból ez a majdnem balaset miatt.
azthitte Cedaron is leáll egy pillanatra, hogy mi van Hóreménnyel, de úgy látszik nem.
Mivel Beatles látta, hogy Hóreményék jól vannak, ravasz mosolyt kerített arcára, majd megfordult és vágtába ugrott.Száguldott, bár tudta Cedaron akkor is uóléri, ha a legjobb formáját hozza.
Viszont amikor Cedaron épphogy elakarta kapni, Beatles köddé vált, Cedaron pedig átszáguldott rajta. |
 Hóremény épphogy le bírt fékezni, ahogy Greywind hirtelen elézuhant a semmiből! Majdnem átesett a lényen! Elképedve nézett rá, hüledezve, kiesve a játékból, habár valahol azt hitte Greywind valamiféleképp a fogócskát folytatja ilyen vad módon.
- Greywind! Jól vagy? Miért kellett így elém robbannod? - nyerítette.
 Cedaron, aki szintén a többiekkel rohant Hóremény után, most elsőként fékezett, a levegőbe dobta magát, és a többiek közé rontott!
- Elkaplak! - ordította bömbölőn, de mindenki félrepördült előle! És épp ezzel megnyílt az út a hátramaradt foltos csikóhoz..........Meg se állt a nagy, vad, sárkányféle pegazus, hanem egyenest felé zúgott!!!! |
Meglepődött amikor Cedaron prédát váltott.De mégjobban meglepődött Sarissima szavain, majd feljebb emelkedve szemeivel megkereste Hóreményt.
Csak tehetetlenül állt egy helyben, és reménykedett, hogy ne legyen baj.
Nagyot nézett amikor a szürke pegazus Hóremény segítségére sietett, de örült, hogy sikerült megállítania a kancát. |
 Nevetése gyorsan abbamaradt, mikor Sar kiáltását hallotta. Megrémülve dobbant meg szíve, és szárnyait gyorsan szétcsapva a levegőbe emelkedett. Bár nem szeretett a hős szerepében tetszelegni, most mégis úgy érezte, rajta sokminden múlhat...
Most örült csak igazán, hogy szél az eleme...mikor szárnyával csapott egyet, a szelet segítségül hívva olyan áramlatot kapott el, mely szinte beleavatkozás nélkül repítette Hóremény felé.
Aggódott, hogy siekrül-e...a levegőben még vágtázni is kezdett, hogy növelje a tempót, és sörénye a nagy sebesség miatt kezdett eggyéolvadni a széllel...de ez most nem foglalkoztatta.
-Hóremény! Állj meg!-kiáltotta, és a szél, felerősítve és messzire vezetve hangját, tovább segítette. De nem várta meg szavai hatását...Hóremény fehér foltja egyre nagyobb lett, míg végül nagy lendülettel elécsapódott, de mivel olyan gyorsan ment, lábai nem bírták, és összecsuklottak alatta, kisebb krátert képezve a hóban...de legalább elállta a kanca útját. |
Beatles önfeledten vágatott Cedarontól egyre messzebb, de néha hátranézett, hogy szemmel tudja tartani mikor mit csinál.
Cedarontól kitellik, hogy prédát vált, de Beatles látta Cedaronon, hogy semmit nem ad fel egykönnyen.
Lassított anyja mellett, mert látta, hogy Cedaron Hóreménnyel van elfoglalva.Meg is állt egy kicsit pihenni! |
Hóremény nagyot, vidámat nyerített hátra, Greywindnek hálásan, de Cedaronnak gúnyosan. Aztán előrefordult, és hirtelen még sebesebb vágtába váltott, elfelé onnét! Úgy döntött kicsit kitágítja a játékteret!
Cedaron hamar úgy döntött, hogy új prédát választ! A szürke pegazus köré-felé fordult, és vicsorogva felé lendült! Már alig várta, hogy elkapja!!!
 Sarrissima hirtelen velőtrázón felsikoltott!
- Hóremény a Halál Szakadék felé tart!! Nem tudja, hogy vészbe rohan! - nyerítette, és a lény után kezdett suhanni teljes erejéből. Rettegett, hogy nem ér oda! A többiek is meglódultak, de a remény inkább kétségbeesésbe alakult át a lelkükben! |
Vigyorogva nézte a játékos hajszát. Úgy döntött, egyelőre még nem száll fel. Nem akarta kihasználni ezt az előnyt. Legalábbis még nem.
Azonban majdnem túl sokáig állt egy helyben, hiszen észre sem vette, és Hóreményék már egyenesen felé tartottak! Még ki tudott ugrani az útból, hogy elkerülje az összeütközést, így kicsit Cedaront is le tudta lassítani. |
Hóremény vadul vágtatott a földön. Jó volt fogócskában, elvégre öt bátyja volt, de Cedaron azért nem mindennapi fogó volt, és a kevés (kénytelen-kelletlen) földön maradó, igen ügyes unikornis közül most eléggé kirívott, bár talán csak színe miatt. Visítozva, kacarászva rohant, néha kibakolva, elszántan kanyarogva össze-vissza.
Tudta, hogy ez csak játék, de néha az igazi menekülési ösztön és riadalom is felébredt a lelkében, ilyenkor még jobban meglódult a lába!
Cedaron bizony, mint kiváló ragadozó, elsőre kiszúrta a kihívást jelentő, de mégis könnyű prédát kínáló kancát. Vad sárkánybömböléssel trappolt-kúszott-kanyargott utána, vigyorogva élvezve a hajszát!
|
Felszabadultan nevetett fel. Nocsak, a játék mi mindenre nem jó...
Tekintetével a fogót kereste, ugyanis névről még nem jegyzett meg mindenkit. De sokáig nem kellett kutatnia, a következő másodpercben már nyargalt is az igencsak gyors Cedaron elől. |
Hóremény csodálkozva nézett a társaira. Valóban nyomasztotta őket valami!
Elgondolkozott, és segélykérőn nézett Sarra.
- Nyugodtan maradhatsz, nem rólad van szó, semmi gond nincs a jelenléteddel! - mondta megnyugtató mosollyal Greywindnek.
- És szerintem mindenkinek jót fog tenni, ha folytatjuk a játékot! Eltereli a gondolatainkat! - kacsintott.
- Ki a fogó? - kiáltotta hangosan.
 - Cedaron volt! - kiáltotta válaszul nevetve, és már futott is, Beatles-szel és Daleonnal együtt.
Okkal. Cedaron máris hörögve rohangált a kavargó lények közt!!! |
Elmosolyodott.
-Miért is ne?-felelte. Majd kissé elbizonytalanodott látva, hogy a többiek komorabb témáról beszélgetnek épp.
-Persze csak ha a társaid nem bánják. |
- Ha a többi csikó ottmaradt, akkor lehet, hogy Vino már nem is tartja fenn az iskolát - mondta komoran.
- A történtek, amik miatt oda kellett vinni minden árva csikót, valószínűleg elszólították, és akkor a csikókra már mások vigyáznak.......Valószínűleg nincs baj abból, hogy eljöttél.....Elvégre Neked volt és van gazdád, emiatt kivétel voltál - tette hozzá.
Bólintott Daleonnak.
- Egyetértek! Annak most igazán nem lenne értelme, ha rohangálni kezdenénk utána, hogy tudja, velem vagy már. |
-A többi csikóval biztonságos helyen, a Cseppkőbarlangban váltunk el!Ők biztos mondták, hogy elmentem!-válaszolta kicsit félénken, nehogy Daleonnak legyen igaza, nehogy Vino Őt keresse.
Lenézett a fehér unikornisra és a pegazusra.Azok még mindig csak beszéltek valamiről, de Beatles esze most vinon járt.
"Remélem nem keres!"-gondolta |
Hóremény jót mosolygott Greywind arcán.
- Ez egy igen kis társaság - súgta a lénynek cinkos kacsintással.
- Szeretnél velünk maradni? Lenne kedved játszani? - kérdezte kacéran, hangosabban.
Daleon kicsit komorabb lett Beatles válaszától.
- Reméljük Vino nem keres égen-földön!
- Nem hiszem! - válaszolta.
- Vino az Örök Tél lakója jó ideje....Ahogy én azt a vidéket ismerem, nem épp a fiam miatt aggódik mostanában - mondta komoran, komolyan. |
-Én?...Jah!Igen!...De valahogy ott maradtunk a csikókkal, aztán Én másfelé mentem!Valahogy elkeveredtünk!
Mikor aztán Greywind nekik is köszönt, csak biccentett. |
Kissé elcsodálkozva hallgatta a felsorolást. Először, mikor ideértek Hóreménnyel, gondolni sem merte, hogy ennyien itt lesznek majd.
Beatlesre nézve el kellett mosolyodnia. Bár aranyos volt, Greywind tudta, hogy sok minden rejtőzik benne.
-Örvendek. |
- A nevük: Gideon, Yidreos, Csillagvihar, Cedaron, Celyaryon, Tara, Daleon! Sarrissimát már megismerted - mutatta be társait.
- Ő Greywind! - mutatta be a mént.
- Ő meg a fiam, Beatles! - mutatta be a fiát újfent mérhetetenül büszkén. |
Elgondolkodva, és komoran bólintott a hallottakra. Majd felocsúdva pillantott a nem messze épp őt figyelő lényekre.
-Oh, üdv!-köszönt barátságosan, mindőjüknek biccentve.
|
- Inkább magadról mesélnél! Nem voltál Te Vino tanítványa??? - viccelődött és érdeklődött egyben.
- Hóremény eriszi....Aki vele jött, azt nem ismerem....De úgy tűnik jóban lehetnek! - mutogatta feje intésével a lényeket fiának.
- Talán Hóremény megint elveszítette a testvéreit - horkantott halkan. |
Daleonra mosolygott, majd lenézett a beszélőkre.
-De mégs kik azok?-kérdezte utólag anyjától. |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Beatles teljesen kiesett a játékból ez a majdnem balaset miatt.
Hóremény épphogy le bírt fékezni, ahogy Greywind hirtelen elézuhant a semmiből! Majdnem átesett a lényen! Elképedve nézett rá, hüledezve, kiesve a játékból, habár valahol azt hitte Greywind valamiféleképp a fogócskát folytatja ilyen vad módon.
Cedaron, aki szintén a többiekkel rohant Hóremény után, most elsőként fékezett, a levegőbe dobta magát, és a többiek közé rontott!
Nevetése gyorsan abbamaradt, mikor Sar kiáltását hallotta. Megrémülve dobbant meg szíve, és szárnyait gyorsan szétcsapva a levegőbe emelkedett. Bár nem szeretett a hős szerepében tetszelegni, most mégis úgy érezte, rajta sokminden múlhat...
Sarrissima hirtelen velőtrázón felsikoltott!
- Cedaron volt! - kiáltotta válaszul nevetve, és már futott is, Beatles-szel és Daleonnal együtt.