|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.29. 23:04 - |
 *Amalea vigyázva kikémlelt az erdőből, majd párszor beleszimatolt a levegőbe. Nem látott és nem érzett semmit... Tett pár óvatos lépést előre, míg végül kiért a rét közepére. Minden nyugodt és csöndes volt. Amalea hátrafordult, majd szelíden és halkan hátranyerített, mire egy kicsi, esetlen csikó lépkedett elő a fák közül.
Akác odasietett anyjához és vidáman ugrálta körül. Amalea közben folyamatosan beszélt hozzá; magyarázott valamit, de Akác mintha meg se hallotta volna.
-Akác! -korholta az anyja! -Figyelsz te rám?!
-Ne haragudj, anya... -hajtotta le bűnbánóan a fejét a kis kanca. -Mit is mondtál?
-Csak azt próbálom megértetni veled, hogy sose szabad óvatlannak lenned. Mindig alaposan nézz körül, nem leselkedik-e veszély a közelben, mielőtt nyílt, szabad területre mennél. Amíg nem vagy elég nagy és erős ahhoz, hogy megvédd magad, nem szabad szétszórtnak és figyelmetlennek lenned, mert könnyen az életedbe kerülhet! Érted, amit mondok?
-Igen, anya... -sóhajtotta unottan Akác. -De most már mehetek játszani?
-Mehetesz. -bólintott mosolyogva az anyja. -Mire fogsz nagyon figyelni?
-A csapdákra, és a vermekre, és ha folyót látok, nem megyek bele, mert elsodor a víz, ha tavat, akkor meg azért nem megyek bele, mert hirtelen mélyül, és még nem tudok elég jól úszni. Nem állok szóba idegenekkel, és nem megyek el senkivel, csak ha te is megengeded. -sorolta unottan a kiscsikó, mintha csak egy betanult monológot szavalna.
-Így van. -helyeslet az anyja. -Most már mehetsz.
Akác vidáman ugrálva vágtatott keresztül a réten, míg az anyja békés legelészésbe kezdett. Akác az erdő széléig nyargalt, ott azonban megtorpant. Hátrasandított anyjára; Amalea neki épp háttal állt, és nyugodtan rágcsálta a füvet.
Akác arcán, csibészes, huncut mosoly jelent meg, majd gyorsan beügetett az erdőbe és eltűnt a fák között...
...órákkal később Akác még mindig az erdő mélyén, a hatalmas, sötét fák közt bolyongott, sírva, anyját hívogatva, de nem találta a kivezető utat, és Amalea túl messze volt ahhoz, hogy hallja őt...* |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Aminelee vagyok-válaszolt kérdésére
-És te hogy hogy erre?-kérdezte |
 -Bocsi!Megtudhatom a nevedet?-kérdezte és közelebb ment a kancához. |
Aminelee hátra kapta a fejét Devil hangjára
-Huhh.Üdvöletem-köszönt vissza
-Kicsit megilyesztettél |
Devil ügetett elő a fák sűrűjéből.Amikor észre vette ,hogy társasága van illedelmesen fejet hajtott.
-Üdvözletem!A nevem Devil! |
Aminelee sétálhatott a réten, nézte-szagolgatta őket és gyönyörködött a tájban
Egyszer csak valami halk zizegést halott az erdő felöl
*Hmm... biztos egy mókus*-nem foglalkozva vele továbbment |
Biccentett a lénynek, és amikor az hátrafordult, alaposan megnézte, hiszen még sosem látott ilyen mókusszerű lényt. |
 Mikor mind a 3 ültek (feküdtek) hirtelen egy mókusszerű lény jött oda Marisaaa-hoz
-Szia Pippo!Milyen lessz a mai műsor?-kérdezte
(A lény)-Tettszeni fog de kik az új látogatók?-érdeklődött
-Csak megmutatom nekik a varázslatos helyet.De úgy látom menned kell!Sok sikert-szurkolt Marisaaa |
Mikor Kylei végre mellé ért, folytatta útját, és leheveredett Marisaa mellé, majd helyet szorított kedvesének is.
Kíváncsian, mégis valami rossz előérzettel várta, hogy megkezdődjön a műsor... |
 -De megyek4-sóhajtott és elindult befelé. |
Követte Marisaa-t, közben hátrafordult az ácsorgó Kylei-hoz.
-Nem jössz?-kérdezte. |
-Áhhh jegy nem kell-vigyorgott
Majd nyugodtan besétált és a nézőtérre helyezet szénára lefeküdt |
Bólintott.
-Akkor hát...indulhatunk...-mondta, már meggyőzőbben, de még mindig kicsit bizonytalanul.
Tett még pár lépést a bejárat felé. Senki sem volt ott.
-Ide nem kell jegy?-fordult hátra Marisaa-hoz. |
| -Hát akkor menhetek előre!-mondta. |
| -Nyugi nem lesznek itt emberek és a sátor is csak varázsolt-mondta |
Gorgeous is beért végül, s alaposan szemügyre vette a furcsa sátrat.
'Ilyet csak embereknél láttam...vajon itt lesznek emberek?' kérdezte magától, s pár lépést közelebb ment a bejárathoz. |
| 'Sátor?Ezt emberektől kölcsönözték?Hogy kerül ide egy ember által alkotott sátor?'-gondolkozott.Nagyon furcsálta ezt az egészet. |
És tényleg már áltt a nagy sátor az erdő mellet
-Na bemegyünk?- kérdezte |
 Cyrtic körül felvillant a fény és eltűnt.... |
 - Az én nevem Denem - mondta mély hangján.....s a következő pillanatban eltűnt! |
Cyrtic eszméletét vesztve feküdt a parton.Lasan kinyitotta szemit.Hirtelen felállt és körül nézett.Látta a távozó pegazust.
-Köszönöm!-mondta de nem ment utána.Amikor a pegazus hátranézett, Cyrtic fejet hajtott, hogy lássa tiszteli a csődört.
-Csakhogy tudd, Cyrtic vagyok! |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Amalea vigyázva kikémlelt az erdőből, majd párszor beleszimatolt a levegőbe. Nem látott és nem érzett semmit... Tett pár óvatos lépést előre, míg végül kiért a rét közepére. Minden nyugodt és csöndes volt. Amalea hátrafordult, majd szelíden és halkan hátranyerített, mire egy kicsi, esetlen csikó lépkedett elő a fák közül.
-Aminelee vagyok-válaszolt kérdésére
-Bocsi!Megtudhatom a nevedet?-kérdezte és közelebb ment a kancához.
Mikor mind a 3 ültek (feküdtek) hirtelen egy mókusszerű lény jött oda Marisaaa-hoz
-De megyek4-sóhajtott és elindult befelé.
Cyrtic körül felvillant a fény és eltűnt....
- Az én nevem Denem - mondta mély hangján.....s a következő pillanatban eltűnt!