|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.22. 16:11 - |
 -Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 Ez kellett csak Diaharnak!Megrohamozta a apját, majd ismét körül ugrálva megböket az orrával a lábát.Fogócskázni akart....
|
 Letette a talajra lányát, és rámosolygott. |
| Vigan nyerített!Mozgolódni kezdett apja szárnyai közt jelezvén, hogy a talajon sokkal jobb a játék, mint a toll rengetegben....:) |
Kis ideig még elkeseredetten állt, aztán csak mosoly költözött az arcára.
- No jó! Inkább szórakozzunk kicsit együtt!
A még mindig a szárnyaiban csücsülő lányához duta orrát.
- Neked tetszik az ötlet? |
Elmosolyodott.Nyakával átölelte a csődört.
-Az csodálatos lenne!De ne aggódj....-suttogta. |
Szégyen fogta el.
- Itt kellett volna lennem! Bajotok is történhetett volna! Annyi mindenből kimaradtam....Csak a szerencsén múlt...... - háborgott a lelke.
- Diadém, mostantól nem megyek el soha! |
| -Nem voltunk.Igazából nem történt semmi....ez a kis rosszcsont elcsantangolt.....és előkerült vagy én kutattam fel.Egyszer még hozott magával egy idegent is, de aztán kiderült, hogy nem akar rosszat, sőt(!) olyan gyengéd volt Diaharral, hogy amíg ilyen elkóborlós szakában volt, ő volt a dadája...azóta már essze jár.... |
Könnyedén összeborzolta orrával a kiscsikó sörényét.
- Alig várom már, hogy együtt repüljünk! - mondta Diaharnak halkan és mosolyogva, sokat ígérő pillantással.
Diadémra pillantott.
- Ugye nem voltatok veszélyben a csata alatt? Történt valami baj? |
| Vígan felnyerített.Nem tudott még beszélni, noha nem, mintha ez baj lenne, csak nála így fejlődnek ki a dolgok.Örült apja hangjának: végre együtt a család! |
Vihar átölelte Diadémot, és magához szorította.
- Messze jártem, de mostmár itt vagyok, és itt is maradok! - mondta párjának, aztán elmosolyodott, és csókot lehelt Diadém orrára.
Aztán elengedte párját, és felkapta lányát.
- Diahar! - mondta mély, zengő hangján, és ragyogó szemekkel nézte csikójukat. |
-Vihar!-kiáltott fel és a csődör nyakába ugrott.-Hol voltál ilyen soká?
Közben Diahar apja lábához szaladt, körül ugrálta párszor, majd a maga módján átölelte. |
Hatalmasan szárnyalt végig az égen.
Aztán meglátott odalenn két alakot.
Akiket oly régen keresett!
Becsukta a szárnyait, és lezuhant, le a mélységbe!
Alig fékezett, tett egy csavart, és ledobbant a talajra.
- Diadém! Diahar! |
| Megint egyedül volt Diaharral....kezdett aggódni Viharért. |
Diahar szeme felcsillant.Vidáman intett fejével, majd a tölgyfához szaladt, valami szépre gondolt, s máris a réten találta magát.Az idegen furcsálta ezt, és nemis sikerült átmennie, viszont a csikóra gondolva átcsusszant.
Elámult a virág halmokon, de nem sokáig, mert Diahar nyugtalan volt.Felneveett, s útnak indult.Így se találtak egymásra, aztán az unikornis a földön át megérezte Diadém patái dobogását, és ezt követve abba az irányba keresték.
Meg is találták.Diadém boldogan ölelte át fejével acsikóját, majd az idegnere szegeződött a tekintete.
-Ki vagy, vagy mely néven emlegetnek, csikóm megmentője?
- Vad Szél vagyok, és örömmel vigyáztam csikódra!
-Érdekes, Diahar még sose találkozott idegenekkel, és úgytekintett rád mintha családtag lennél.
-Valóban különös.-értett egyet Vad szél
-De nemis baj.Bizonyára megérezte. ...Gyere Vad Szél!Mesélj magadról!Mindent tudni akarok az idevezető útról!-mondta Diadém!
-Örömmel!-mosolygott Vad Szél.Míg mesélt, Diadém egyre jobban élvezte a társaságát.Látta, hogy a komoly külső mögött puha belső rejtőzik, s mostantól, ő lett Diahar "dadája".Felajnálotta, hogy tartozzon ő is Konihoz,amire szívesen bele egyezett.A csata után bemutatta Koninak, aki szívesen befogadta.... |
Messze elbújva a végtelen rét mezején a virágok közt, Diadém feküdt már pár hetes csikójával.
A kicsi még nem tudott beszélni, ám annál jobban szaladni.A friss anya sajnálta, hogy nincs itt Vihar, de tudta, hogy, ha itt van, akkor kisebb az esélye annak, hogy nyerjenek.Külnbenis:minden idejét lefoglalta a kis rakoncátlan.Képes volt rá, hogy tönkre tegye magát, hol ott nemis volt egy lyuk se a réten, amiben megbotlott volna.
Egyszer azonban Diadém a fáradtsága miatt elalutt, s Diahar még elemében volt.Pár pillangó virágot követve messzire elcsatangolt.Mikor észbe kapott, hogy elkeveredett, már késő volt.Kereste anyját és kétségbe esetten nyerített, de a beláthatatlan réten nem látta anyukáját, ki eddigre szintén kereste.
Elkeseredetten kóborolt, mikor véletlenül kilépett a birodalomba.Ijedten nézett ide oda, és lebénult.Ekkor egy rejtélyes unikornis lépett elő....
Érdekes szerzet volt.Ridegnek tűnt, de mégis valami megbízhatóság áradt belőle.A csikó most őt figgyelte.Nem találkozott még másokkal, ezért sokkos állapotban volt.Hosszan nézték egymást mire az idegen kedves megszólalt:-Na mi lesz?Hol az anyukád?
Erre a csikó leszegte fejét és bánatosan egy könnycseppet hullatot a földre.Ettől az idegen szíve is megenyhült, s lassan közelebb ment, majd megvígastalta.
-Nics semmi baj, na!Ne pityeregj!Gyere megkeressük! |
 Sóhajtott egyet.-Na jó!De akkor várj meg....!- Rufus mellé ért, ránézett, majd koncentrálva behunyta szemét.Pár másodperccel később, kinyitotta szemét, mely vörösen felizzot.A fény az egész teret vörössé változtatta , és kis idő után a rikító szín lankulni kezedett, s a csata téren találták magukat.Yasha lassan be és kinyitotta szemét.
-Azért ez mégiscsak gyorsabb, mintha végig loholnánk az egész biraodalmat!.....(következő reag legyen a sötétség birodalmába....) |
 -Az lehet, hogy félt!-Nézett hátra-De ha úgysem lesz bajunk...És arra nem gondoltál hogy szüksége lenne ránk?És nem csak neki, hanem a BIRODALOMNAK!
Újra elindult, de megint visszanézett!
-Szerintem nézzük meg!Ha túl véres akkor jöjjünk vissza!Abból nem lehet bajunk, hogy átnézünk a sötétbe! |
| -Hm...nem hinném, hogy jó ötlet!Noha nekem nem esne bajom és fix, hogy neked se....de nem vagyunk mi túl fiatalok hozzá???És Koni is félt.... |
-Háááát!Inkább hagyjuk!.......-felállt és nyújtózkodott egyet-.....Én már unom ezt a bújócska-fogócskát!Menjünk el a csatába!Hiszen mindenki harcol!Pont mi ne harcolnánk?Gyere!Menjünk!
Rufus ugrott egyet-kettőt előre aztán megindult a sötétség felé! |
| -Min gondolkozol? |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni.
Ez kellett csak Diaharnak!Megrohamozta a apját, majd ismét körül ugrálva megböket az orrával a lábát.Fogócskázni akart....
Letette a talajra lányát, és rámosolygott.
Vad Szél vagyok, és örömmel vigyáztam csikódra!
Sóhajtott egyet.-Na jó!De akkor várj meg....!- Rufus mellé ért, ránézett, majd koncentrálva behunyta szemét.Pár másodperccel később, kinyitotta szemét, mely vörösen felizzot.A fény az egész teret vörössé változtatta , és kis idő után a rikító szín lankulni kezedett, s a csata téren találták magukat.Yasha lassan be és kinyitotta szemét.
-Az lehet, hogy félt!-Nézett hátra-De ha úgysem lesz bajunk...És arra nem gondoltál hogy szüksége lenne ránk?És nem csak neki, hanem a BIRODALOMNAK!