|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.08. 16:46 - |
 Ide-oda szökkent, alkalmazkodva az alatta elbillenő kövekhez, megőrizve az egyensúlyát és a tempójából sem veszítve sokat.
Néha egész kis lavinák indultak el alatta, de ő olyankor csak ugrott egy óriásit, és már túl is volt a poron, szilánkokon, köveken, kavicsokon.
Nem nézett hátra, de úgy érezte, hogy még mindig nincs magában..... |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Magasra emelte fejét és szárnyát maga elé húzva várt.
Az utolsó pillanatban azonban meggondolta magát és odébb ugrott, mielőtt összeütközhetett volna a lénnyel.
Tűzből viszont az eredeti helyére odavarázsolt egy pegazus formájú alakot.* |
| Lesunyta a fejét és nekirontott a pegazusnak. Nem állt meg, nem lassított, teljes erejéből nekiroppant az ellenfelének! |
*Despota a fájdalomtól és dühtől megerősítve szárnyával jól oldalbavágta Drongunt.
Utána hátraszökkent, hogy a másik ne tudja ismételten megsebezni.* |
Dühös lett a lökdösődésért!
Amint visszanyerte az egyensúlyát, aprót mozdult, elfordulva, és úgy tett, mintha a karmaival akart volna így ívesen felésuhintani, de aztán az eredeti terve csak sikerült: a farka is lendült az elfordulás közben, és a hatalmas korbács telibe találta a pegazust újra!
Drongun pedig, mikor a pegazus a farkára pillantott, már ugrott is előre!
Karmával a szabadon lévő mellkashoz csapott, majd oldalra perdült és ekkor óriási, karmos pofont adott a pegazusnak!
Aztán újra perdült, teljesen a pegazus oldalára és hátsó lábaival teljes erejéből rúgott!
|
*Dühöt érzett a lelkében. Dühöt, amit csak egy sikeres harc elégíthet ki.
Fel sem vette a frissen szerzett sérüléseket. Fájtak, de igyekezett nem törődni velük.
Megvárta, amíg a lény közel ér hozzá, majd minden erejéből elrugaszkodtt a dölftől és felszökkent a levegőbe. Ezúttal lábait maga alá húzta, hogy ellenfele még véletlen se tudja elérni.
Szárnyaival csapott néhányat majd leszállt a másik oldalán a lénynek. Nem maradt sokáig a levegőben, azt sportszerűtlenségnek tartotta volna.
A látszólag meglepődött lény mellett állt alig egy méternyire. Az elmaradt lökést most bepótolta.* |
Drongun majdnem felbukott és fájdalom érződött az oldalában, de nem adta meg magát! Megvetette a lábait és nekidőlve az őt taszító pegazusnak, próbált állni.
A karmai csaknem árkokat szántottak a tömör kőbe, de azért még állt.
És hirtelen jó ötlete támadt: várt, míg a tűzszínű lény igazán nekiveselkedett, és akkor feldobta magát a levegőbe! A pegazus előretántorodott, ő meg épp mögötte ért talajt, de felágaskodott és nagyot rúgott a pegazus derekába, jól össze is karmolva ellenfelét!
Aztán, mikor a pegazus megpördült, hogy szembeforduljon vele, előreugrott és kőkemény csontszarvaival az oldalába és szárnyaiba döfött, majd karmaival tolva magát rohanni kezdett előre! |
*Despota nem változtatott elkezdett támadásán, csak egy kicsit.
Amikor már csak egy hajszál választotta el Dronguntól, oldalra szökkent, és oldalról rontott a másiknak.* |
Mikor látta mire készül a pegazus, az egyetlen dolgot tette, ami eszébe jutott: gyors szökkenéssel szembefordult a rárontóval, megvetette lábait és belevájta a karmait a sziklába.
A fejét lesunyva várta a pegazust. |
*Szárnyait hirtelen ellökte magától és oldalra hemperedett. Sikerült lelöknie magáról a hatalmas lényt.
Bal hátsó bokája néhány helyen vérzett, de ezzel nem is törődött.
Teljesen más járt az eszében.
Egyik szárnyát mellkasa elé helyezte és minden erejéből az épp felálló lénynek szaladt.* |
Felugrott az emelkedő lény után és valahogy sikerült elég magasat ugrania, fogaival elkapta annak bokáját!
Ő maga is elcsosádlozott, de aztán valóságos szájzár zárult a csődör bokájára. És Drongun súlya miatt mindketten visszaestek a földre!
Drongun a lábaira esett és összerogyott, szájában még mindig a tűzszín lény bokáját tartotta, így a pegazus is hatalmasat puffant!
Drongun csak elengedte a megmart lábat és a földön fekvőre ugrott!
Négy lábán kimeredtek a karmok, és már le is érkezett a pegazusra.
A két szárnyra támaszkodott és fejével előrevágott, hogy egyenest az ostoba, haragját kihívó lény torkát kapja el!
|
*Megragadt szárnyával megmarkolta ellenfele mancsát és nem eresztette.
Lábait erősen megvetette a kövek között, így a másik nem tudta annyira rángatni.
Végül kitépte szárnyát ellensége markából, igaz, meg kellett válnia jónéhány tollától.
Elrugaszkodott, szárnyaival csapott néhányat a levegőben, így sikerült átugrania. Ráfordult Drongunra és oldalbarúgta.
Szárnyait közben megkeményítette és felkészült a védekezésre.* |
Hatalmas szökkenésekkel körbefutotta a pegazust, pont mint egy prédájára leső ragadozó.
És a kör szűkült.....
Az utolsó kanyarban aztán előrevágott hosszú farkával, ami jókorát csattant a nem eléggé gyorsan félreszökkenő pegazus oldalán.
Az kissé megingott a csapás erejétől és ez már elég is volt. Drongun belemart a szárnyba, mai épp előtte volt, ahogy ellenfele oldalához ért, és az nem figyelt.
De nem akart benne kárt tenni. Csak meg akarta ragadni. És mikor ezt elérte, elkezdte rettenetes erővel húzni, rángatni, tépni, a csődört is mozgatva vele együtt. |
*Szerencsére még épp idejében sikerült maga fölé rántania szárnyait, amiket megkeményített. Így szerencsére a másik nem tudott bennük kárt tenni.
Amint leugrott róla Drongun, talpra szökkent és farkasszemet nézett vele.
Szárnyait összehajtogatta és a helyükre helyezte. A megkeményítést a biztonság kedvéért még nem oldotta fel.
Fürkésző tekintettel várta, hogy ezután mi következik.* |
Már a levegőben repült, mikor a pgazus felállt és nézelődni kezdett.
Hatalmas puffanással esett a csődörre, és vadul vagdosni kezdte karmos lábaival, majd belemart a szárnyak egyikébe, mert épp ezek voltak alatta a földön lévő fetrengésben.
És semmit sem ért vele! A karmai nem ártottak a szárnyaknak, sem a fogai!
Felbömbölt, az óriásimacska-vonások kitörtek és rettenetes izmait bevetve hátraugrott (vagy 5 métert repülve) és lelapulva méregetni kezdte ellenfelét. Tűz izzott a lelkében, bosszút akart! |
*Despota csak jóval lejjeb tudta magát megállítani.
A gurulás közben elfeledkezett a színe másságáról, így az ismét visszanyerte eredeti színét.
Megrázta magát, így megszabadult a kisebb kövektől és a rengeteg portol, ami ráragadt.
Utána körbenézett, de sehol sem látta a különös lényt.* |
Nagyon dühös lett!
A belégabalyodó lénytől egyetlen nagy rúgással elszabadult, majd nagy puffanással leért a sziklaomladék aljába. Mikor egy kisebb kőlavina elindult felé, arrébb gurult, felpattant és izzó szemekkel keresni kezdte a pegazust..... |
*Nem tudta elviselni, ha valaki sértegeti.
Végig sem gondolta, hogy mit fog tenni. Egyből cselekedett.
Gyorsan behozta a lemaradását.
Majd egyenesen belerepült a másikba.
Mindketten elkezdtek lefelé gurulni.* |
- Ez attól függ, hogy Te leszállsz-e rólam. Nincs szükségem egy balfácánra, aki utamba áll és bajt kever! És anszolút nincs okom törődni vele! Mit akarsz tőlem, Te, akadéskodó, udvariatlan, szerencsétlen, ostoba?! - kiáltotta vissza fölényesen és felizzó tekintettel.
Azzal futott tovább.
|
*Unottan repült egy kicsit lemaradva Drongun mellett.*
- Mondd, nem unod még ? - *kiáltotta oda a másiknak.* |
Ide-oda szökkent, alkalmazkodva az alatta elbillenő kövekhez, megőrizve az egyensúlyát és a tempójából sem veszítve sokat.
Néha egész kis lavinák indultak el alatta, de ő olyankor csak ugrott egy óriásit, és már túl is volt a poron, szilánkokon, köveken, kavicsokon.
Nem nézett hátra, de úgy érezte, hogy még mindig nincs magában..... |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ide-oda szökkent, alkalmazkodva az alatta elbillenő kövekhez, megőrizve az egyensúlyát és a tempójából sem veszítve sokat.