Témaindító hozzászólás
|
2006.11.15. 20:49 - |
Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte... |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
-A nevem Sunny! Elhiszem hogy nem tűnök valami szívósnak, nem is vagyok az, csak azért jöttem ide, mert Kecses épp harcolni ment, kérte hogy fussak, én csak futottam és futottam, és egyszercsak itt találtam magam... | | |
-Igen!Elmélyültem, de ezt hagyjuk!Mit keresel pont itt a Dimenziókban!Nagyon veszélyes hely!Csak azoknak érdemes idejönni akik bírják a strapát!És Te nem tűnsz valami erősnek...nem akarlak megsérteni, de én így látlak!-Elfordult az idegentől és átvágtázott a faalakú felhőn ami kilyukadt és visszanőtt!Visszafordult!
-Egyébként mi a neved? |
Sunny megrémült amiért a lény felágaskodott, és mivel egész idáig futott a domboktól összeesett rémületében, de hamar talpraállt, mivel látta, hogy az unikornis lenyugodott és megpróbált megszólalni. Sikeresen:
-Üdv.Bocsáss meg amiért igy rádtörtem úgy láttam, nagyon elmélyültél valamiben. | | |
Xermina rögtön észrevette az érkezőt!
Egy hosszút ágaskodott aztán kirúgott hátra.
-Ki vagy Te és mit keresel itt!-mérgeskedett, de aztán visszafogta magát!
-Egyébként köszönni szokás!...Üdv! |
Sunny, miután nem tudott ott maradni a dombok lábánál idegességében idejött, ugy gondolta, itt sikerül megnyugodnia egy kicsit. Meglátta Xerminát,és hangtalanul odabiccentett neki egyet, ugyanis hang nem jött ki a torkán. | | |
Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte... |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|